Persze annyira azért nem eszik forrón a kását: a két japán óriás a következő évre tervezi a nagyméretű panelek előállításának hatékonyabb módját kifejleszteni. Ennek eléréséhez tették meg ma az első lépést azzal, hogy megállapodtak technológiáik egymás közti megosztásáról és a közös kutatás feltételeiről.
OLED tévét mindenkinek!
Noha számos paraméterüket tekintve élenjárók a szerves fénykibocsátó diódára alapuló készülékek, egy szempontból mindenképpen komoly hátrányban vannak a ma kapható folyadékkristályos testvéreikkel szemben. Gyártásuk igen költséges, így a boltok polcain is csak a legfelső árkategóriában tudnak megjelenni. Ezt némileg ellensúlyozza, hogy minden egyes pixel saját fénnyel rendelkezik, ami nem csak jobb képminőséget, hanem vékonyabb kialakítást és alacsonyabb fogyasztást is jelent, hiszen nem kell beléjük külön háttérvilágítás.
A világ első OLED televíziója egyébként még 2007-ben jelent meg: a Sony 11 colos kijelzője már akkor mindössze 3 milliméter vastag volt. Cserébe viszont 2000 dolláros áron kínálta magát. A nem sokkal később debütált 55 colos, LG készítette változatot pedig 9000 zöldhasúért vesztegették Dél-Koreában, így nem csoda, hogy nem tudott elterjedni, az ötödannyiba kerülő LCD-kkel szemben.
És hogy miért egyesítette erejét a két vállalat? Tavaly mindkét japán konszern rekordveszteséggel zárta az évet, elsősorban tévés üzletáguk veszteségei miatt. A koreai, de különösen a kínai riválisok a béka feneke alá nyomták le az LCD-tévé árakat, így már csak minimális haszonnal, vagy még azzal sem számolhattak a japánok. Az OLED technológiás megjelenítők ellenben magas profitszinttel kecsegtetnek, így a Sony és a Panasonic azt reméli, hogy általuk ismét pozitívba fordulhat pénzügyi mérlegük.
