Az egyre intenzívebb hőhullámok, erdőtüzek és aszályok költséges alkalmazkodásra kényszerítik a világot. A nagy teljesítményű számítástechnikai (HPC) létesítmények vezetői is egyre inkább ráébrednek az éghajlatváltozás költséges hatásaira.
"A HPC-központok (amelyekbe a szuperszámítógépek és az adatközpontok egyaránt beletartoznak) a hatalmas hűtési- és energiaigényük miatt sebezhetőek. Az időjárási szélsőségek sokkal nehezebbé teszik a szuperszámítógépek tervezését és elhelyezését" - mondta a Science magazinnak Natalie Bates, a Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium (LLNL) HPC energiahatékonysági munkacsoportjának elnöke.
Az éghajlatváltozás nemcsak hőséget, hanem megnövekedett páratartalmat is hozhat, ami csökkenti a párologtató hűtők hatékonyságát, amelyekre sok HPC-központ támaszkodik. A páratartalom magukat a számítógépeket is veszélyeztetheti. A kaliforniai erdőtüzek idején a számítógépközpontokat belső levegő keringetésével hűtötték. De a szerverállványok belsejében megjelenő kondenzáció azonban műszaki problémákhoz vezetett. Ezért a következő generációs szuperszámítógép-központokat úgy tervezik, hogy a légkondicionálókhoz hasonló, nagy energiaigényű hűtőegységek egyszerre hűtsék és párátlanítanák a beszivattyúzott külső levegőt.
Nicolas Dubé, a Hewlett Packard Enterprise HPC-részlegének vezető technológusa szerint az ilyen átalakítások költségei arra ösztönöznek néhány HPC-központot, hogy hűvösebb és szárazabb éghajlatú helyekre, például Kanadába és Finnországba költözzenek. "Egyes helyeken nem tudunk a jövőben építkezni, egyszerűen nincs értelme. Északra kell költöznünk" - mondja.
Néhány HPC-létesítmény azonban kénytelen szembenézni a változó éghajlat hatásaival. Az LLNL szuperszámítógépei a nukleáris fegyverek robbanásainak szimulációjára szolgálnak. Anna-Maria Bailey főmérnök szerint a speciális személyzet áthelyezésének költségei megfizethetetlenek lennének, az LLNL kaliforniai telephelye pedig rendkívül biztonságos létesítmény. Ehelyett az LLNL a számítógépek föld alá költöztetésének lehetőségét vizsgálja. "A páratartalom és a hőmérséklet szabályozása sokkal egyszerűbb lenne, ahogy egy borospincében" - vélekedett a szakember.
Az amerikai kutatók azonban már rájöttek, hogy az éghajlatváltozás elől nem biztos, hogy el lehet menekülni. A Nemzeti Légkörkutató Központ 2012-ben a wyomingi Cheyenne-ben nyitott egy szuperszámítógépes telephelyet, hogy kihasználja a hűvös, száraz levegő előnyeit. Az éghajlatváltozás azonban hosszabb és csapadékosabb zivatarszezonokhoz vezetett, ami akadályozza a párologtató hűtést. Erre válaszul a wyomingi központ egy tartalék hűtőberendezést épített be. "Most már a lehető legrosszabb körülményekre kell kiépíteni az infrastruktúrát, és ez drága" - mondta Bates.
A másik probléma, hogy a HPC-központok akár 100 megawattnyi energiát is fogyasztanak, annyit, mint egy közepes méretű város. Eközben a melegebb klíma növelheti más felhasználók energiaigényét is. Ezt pedig nem biztos, hogy elbírja a hálózat, és áramkimaradások következhetnek be. Sok HPC-létesítmény sok vizet is használ hűtésre, de az aszályok miatt a vízhez való hozzáférés egyes területeken korlátozott lehet. Egy évtizeddel ezelőtt az új-mexikói Los Alamos Nemzeti Laboratórium vízkezelő létesítményekbe fektetett, hogy a szuperszámítógépei a drágább városi víz helyett visszanyert szennyvizet használhassanak - mondja Jason Hick, a LANL programvezetője.
Bates szerint a jövő szuperszámítógépeit úgy kell majd megépíteni, hogy a rossz időjárás idején csökkenteni lehessen a teljesítményt és a hűtési és energiaigényt - összegezte a helyzetet a Science-ben Natalie Bates.
