Pontosan tudom, hogy a Computerworld egy B2B magazin, és ennek megfelelően operációs rendszerek, agyonhájpolt irodai szoftverek felett illene merengenünk. Éppen ezért mindazok, akik nem érdeklődnek a PC-s játékipar Bolygó Hollandijának rövid, személyes elemekkel teletűzdelt története iránt, kérem ne is olvassanak tovább, mert halálra unnák magukat az alábbi sorokon! A hír: az angliai Amazonon pár napja előrendelhető a Duke Nukem Forever, mely állítólag szeptember utolsó előtti napján jelenik majd meg. Haha! Hogy ez miért olyan vicces? Képzeletbeli időgépünkön nyomjuk meg a gyors visszacsévélés gombot, és meg se álljunk 1996 január végéig!
1996-ban kiadónk gamer magazinjának dolgoztam, akkor még mint külsős. Az GameStar elődje, a PC-X - mely egyébként az első ilyen témájú lap volt az IDG portfóliójában a kontinensen - fiataloknak szólt, fiataloktól. Mindössze 23 éves voltam, de a főszerkesztőnk sem volt sokkal idősebb. Akkoriban kapott rá a csapat arra, hogy esténként hálózatban üsse-vágja egymást egy first person shooterrel - ahogy mondogattuk, egy "én gyakok" nézőpontú játékkal. Míg a fél világ a nem sokkal korábban megjelent Quake 3D-s motorjától elájulva tette ugyanezt, mi a Duke Nukem 3D-t favorizáltuk. Duke egy, a közeljövőre helyezett apokalipszis kellős közepén a pozitív hős, aki fél kézzel csavargatja ki a Los Angelesben landoló gonosz idegenek nyakát. Közben igazi trigger-happy bunkó, tapló beszólásokkal. Az első főszörny felszámolását követően nemes egyszerűséggel bele-nagyvécézik - már bocsánat - a levágott fejű torzó nyakába. A Duke Nukem 3D humort vitt az addig sótlan 3D-s lövöldözés világába, és ezért imádtuk. Altáji humorról van szó, de akkor is betegre röhögtük rajta magunkat, mert abszurd módon volt földrefektetően vicces.
Mikor 1997-ben közénk szórták a folytatásról, a Duke Nukem Foreverről szóló első híreket, finoman szólva is eksztatikusan fogadtuk. 1998 és 2001 között több előzetes kép is napvilágot látott, de a játék valahogy csak nem akart elkészülni. Az azóta elhíresült és a legviccesebb szakmai aranyköpések közt emlegetett "megjelenés dátuma: majd ha kész lesz" sem sok jóval kecsegtetett. A történetről még ennyit sem lehetett tudni. 1997-ben a PC Gamer novemberi számában arról olvashattunk, hogy Doctor Proton, Duke eredeti ellenfele is felbukkan a folytatásban. Egy 1998-ban napvilágot látott trailerben Duke oldalán felbukkan egy harcostárs, bizonyos Bombshell (kb. Bombázó) nevű hölgy. 2001-ben már viszont nyoma sem volt. Összevesztek volna?
Pont ilyen hányatott a 3D-s motor sorsa is. 1997-ben licencelték a Quake II motort, '98-ban pedig már az Unreal motorjára váltottak. Ide beékelődik egy rövid pingpong, a kiadók között pattog a játék értékesítési joga, belekerülnek részek az Unreal 2.0-ás motorból és a saját fejlesztésű fizikai motorból is. Aztán az egészet kidobják a kukába, hogy saját hálózati és grafikus motort írjanak, és a történetnek még közel sincs vége. Egy szó mint száz, a Duke Nukem Forever története hányatottabb, mint egy tiranai Mercedesé!
Ha az év végén mégis megjelenik - ígérem, hogy beszerzem a saját példányom -, annak szívből örülnék, és remélem, sikeres is lesz. (Bár az egészen biztos, hogy ennyi ideig tartó fejlesztés nem lehet profitábilis - jóformán bármilyen mennyiségű eladásnál sem.) De attól félek, hogy a Bolygó Hollandit előbb fogjuk látni felhajózni a Dunán, hogy átadja valakinek a levelét, mintsem hogy Duke újra bevetésre induljon...
