Az Intel a Tera-scale Computing Research Program keretében keresi a technológiai utakat, hogy az új fejlesztésekkel megalkossa a jövő számítástechnikáját. Nem csekély részeredmények vannak, mint például a frissen bejelentett 48 magos kísérleti processzor.
Többről van szó ez esetben, mint egy újabb többszörözésről a magok számában, az új fejlesztés teljesen más úton jár, mint például a 8 magos Intel Xeon. A kísérleti darab nemcsak az eddigi legtöbb feldolgozómagot tartalmazó processzor, de az egylapkás számítógép felhő (cloud computer) prototípusa is. A benne alkalmazott technológiák megnyitják az utat az akár 100 vagy több magos processzorok készítése előtt. Olyan fogásokról van szó mint a lapkán belüli hálózat, programüzenet továbbítás és továbbfejlesztett energiagazdálkodás. A processzor gyakorlatilag egy számítási felhő egyetlen lapkára ültetve. Neve is van az új rendszernek, mely tükrözi lényegét: Single-chip Cloud Computer (SCC).
Az új megközelítés az eddigieknél sokkal jobb skálázhatóságot tesz lehetővé, az energiagazdálkodás is lényegesen hatékonyabb, hiszen az egyes magok szükség esetén leállíthatók, indíthatók. Lehetőség van arra, hogy szoftveresen szabjuk meg a lapka áramfogyasztását 25 és 125 Watt között. Teljesen új a magok közötti kommunikáció módja, valóságos hálózat közvetíti az információkat.
Az architektúrában 24 ?csempe? (ikermag) található, mindegyikben két-két IA maggal. A 24 utas hálózat 256 GB/s sávszélességgel gazdálkodhat. Négy integrált DDR3 memóriavezérlő szolgálja ki a memóriaigényeket.
Az SCC gyakorlatilag egy adatközpont egyetlen lapkán. Mindegyik mag akár külön operációs rendszert futtathat és önálló feldolgozó csomópontként működhet, csomag alapú hálózaton kommunikálva a többi ponttal. A feldolgozópontok kommunikálnak egymással, megkérhetnek egy másik magot, hogy hajtson végre egy eljárást, adatokat és jelzéseket küldhetnek egymásnak. Ez az üzenetküldő rendszer teszi lehetővé az úgynevezett Message Passing Programming Modell alkalmazását, amellyel túlhaladva az objektum orientált és többszálú programozáson akár több ezer végrehajtási magra is könnyen kiterjeszthető egy feladat végrehajtása. Az SCC-ben ugyan minden magnak két szintú gyorsítótára van, de nincs egyeztetés az egyes gyorsítótárak között, pont azért, hogy bátorítsák a szoftverfejlesztőket az adatközpontokban alkalmazott elosztott memória modell alkalmazására. (A cache egyeztetés hiánya egyszerűsíti a designt is és csökkenti a fogyasztást is.) A kutatók sikeresen demonstrálták a message-passing működését és a szoftver alapon megosztott koherens memória használatát is.
A tervezés központjában állt a finoman hangolt energiagazdálkodás is. A szoftvereknek lehetőségük van a magok ki-be kapcsolására és terhelésük beállítására is, hogy az adott pillanatban a lehető legkevesebb energia felhasználásával oldhassák meg a feladatokat. Minden ikermag saját frekvenciával működhet és négy ikermagonként (azaz nyolc magonként) a feszültség is egyedi lehet.
Az Intel meggyőződése, hogy az SCC az ideális kutatási platform arra, hogy segítsék a sokmagos rendszerekre optimalizált szoftverfejlesztés előre haladását. Már számos alkalmazás SCC változatát elkészített az Intel, webkiszolgálók, fizikai modellező rendszerek és pénzügyi elemzőszoftverek állnak rendelkezésre. 2010 közepére számos akadémiai és ipari partner bevonására kerülhet sor a tervek szerint és a cég nyitott a további együttműködő-fejlesztő kapcsolatokra is, weboldalán várja a jelentkezőket.
A SCC lapkát az Intel Labs Bangalore, India, Intel Labs Braunschweig, Germany kutatóközpontok és az Intel Labs USA-ban élő kutatói közösen hozták létre.
