A 2000-es évek elején lefektetett, transzatlanti optikai adatkábelek biztosította sávszélességről akkor még úgy gondolták, hogy nem csupán elegendőek lesznek a következő egy-két évtized igényeinek kielégítésére, de még jelentős extra kapacitást is jelentenek. Egy most megjelent kutatás szerint ezzel szemben öt éven belül bedugulhatnak a jelenleg rendelkezésre álló csatornák. Ha ez bekövetkezik, az világszerte átrendezheti az internetszolgáltatók piacát. A telekommunikációs robbanás akkora sávszélességet emészt fel, amekkorát az Egyesült Államokat a világ többi részével összekötő tengeralatti kábelek már nem lesznek képesek kiszolgálni, ha a felhasználói igény továbbra is ilyen tempóban növekszik.
Túlbecsülték
A dugulás egy olyan piacon fog bekövetkezni, ahol az internetszolgáltatók az általuk igénybe vett, kontinensek közötti sávszélességgel kapcsolatban túlkínálathoz és alacsony árakhoz vannak szokva. A Telegeography előrejelzése szerint a transzatlani kapcsolatot biztosító szolgáltatóknak új kábelek lefektetésébe kellene beruházniuk, de a jelenlegi, a túlkínálathoz igazított árakból származó bevételekből ezt nem lehet kigazdálkodni. A piac rövid idő alatt túlkínálatból hiányba fordulhat át, és az internetszolgáltatóknak évek óta először többet kell majd fizetni a sávszélességért.
Az internet-felhasználás elterjedésének első hulláma az 1990-es évek végén azt sugallta a befektetőknek, hogy a sávszélesség iránti igény gyorsabban fog nőni, mint ahogy az később a valóságban bekövetkezett. Olyan lelkes, nemzetközi kábelcégek, mint a Global Crossing, új kábelek lefektetésébe kezdtek, és ezzel olyan piacra léptek be, amelyen korábban szolgáltatói csoportok domináltak. 2000 és 2003 között hat új transzatlanti kábelt fektettek le, ez pedig olyan túlkínálathoz vezetett, hogy az új piaci szereplők közül többen csődbe mentek. A Telegeography jelentése szerint a pillanatnyilag rendelkezésre álló összes sávszélesség 40 terabit másodpercenként.
40 terabit bárkinek elég kell, hogy legyen?
A piackutató cég szerint a kontinensek közötti sávszélesség iránti igény évente 33 százalékkal nő a 2008 és 2015 közötti időszakban. Ha ez bekövetkezik, akkor a kereslet 2014-re felemészti a mai túlkínálatot. A szolgáltatóknak még ezelőtt új kábeleket kell lefektetniük, vagy vállalniuk kell a kockázatot, hogy nem lesznek képesek kiszolgálni több forgalmat. A jelenlegi gazdasági körülmények között valószínűleg a már említett szolgáltatói csoportok lesznek azok, akmelyek képesek lesznek finanszírozni az új kábeleket.
A tengeralatti optikai kábelek számos száloptikai nyalábból állnak. A kábelek tulajdonosai a rendelkezésre álló sávszélességét - hangozzék ez bármilyen furcsán - általában hullámhosszban értékesítik. Akkora hullámhossz, ami képes másodpercenként 10 gigabit forgalmat átvinni, jellemzően 14 ezer dollárba kerül egy hónapra. Az internetszolgáltatók az így megvásárolt sávszélességet kisebb sávszélességű csomagokra bontva továbbértékesítik. A nagy probléma a fejlesztésekkel kapcsolatban, hogy a jelenlegi árak csak a kábelek két végén dolgozó optikai eszközök járulékos költségeit fedezik, új kábelek lefektetését már nem. A kábelcégek gyakorlatilag ahhoz az infrastruktúrához vannak láncolva, amit egy évtizeddel korábban kiépítettek.
A technológia fejlődése bizonyos határok közt lehetővé tette, hogy a szolgáltatók nagyobb sávszélességet sajtoljanak ki a meglévő kábelekből. De az is problémát jelent, hogy az optikai hálózatok ugyan bizonyos szintig passzívak, de így is szükséges erősítőket és ismétlőket (repeater) alkalmazni. Tehát a meglévő infrastruktúra nem "csak" annyit jelent, hogy a kábelt a két végén új eszközökbe kell "átdugni". Az eredetileg hullámhosszonként 2,5 gigabites másodpercenkénti sávszélességre tervezett vízalatti eszközöket lehetséges 10 gigabit sebességűekre fejleszteni, de a hamarosan várható 100 gigabites technológiát már nem lesznek képesek kiszolgálni, és a jelenleg a szárazföldön használt 40 gigabites eszközök sem bizonyítottak még a tengeralatti kábeleken.
Ázsia felé jobb a helyzet
A nagy szolgáltatók számára sürgető a helyzet orvoslása, ugyanis egy, az Atlanti-óceánon átnyúló kábel lefektetése körülbelül 18 hónapot vesz igénybe. A Csendes-óceán alatti kábelek tekintetében jobb a helyzet, mivel az elmúlt pár évben az ázsiai országok gyors gazdasági növekedésének köszönhetően új kábeleket fektettek le, és helyeztek üzembe.
