Heti kétszer négy órára átlényegültem újra iskolássá. Nem rossz buli megint érezni az agytekervények újraindulását, a szürkeállomány aktivizálódását. 13 hétre iskolapadba ültem és ha minden igaz, tavaszra a hálózatbiztonság képzett szakértőjévé változom.
Persze ezt az előző mondatomat én sem gondoltam komolyan, amikor beneveztem a NetAcademia legújabb tanfolyamára. A kíváncsiság kellőképpen keveredett bennem a szkeptikus gondolatokkal, bár a tanfolyam hivatalos oldalán azt olvastam: " nyugodtan belevághatok, ha már láttam internetet." Láttam, elég régóta használom, de soha sem gondoltam volna, hogy egy harmincéves protokollon kommunikálunk. "Nincs mit tenni" - mondta Fóti Marcell az első előadáson - mindenki ezt használja, ha lenne is jobb, akkor is ezt szoktuk meg. Mindegy, az a lényeg, hogy működik.
Az első négy óra elméletileg alapozó tematikáját valahogy sikerült befogadnom. Én is meglepődtem, mivel rajtam kívül mindenki rendszergazda, vagy biztonsági szakember. Nem nagyon van mit csinálni, kicsit felturbózom az agyam és megtanulom. Erről valahogy az a béna vicc jut eszembe, hogy hány nap alatt lehet megtanulni kínaiul? Szóval, ha jegyzet van akkor kettő... ha nincs, akkor soha.
Itt nincs jegyzet, illetve nem úgy, ahogy azt én elképzeltem. Tulajdonképpen az egész oktatás sem olyan, amilyet a jelentkező el tud képzelni. 160-an nyomjuk az első turnust - munka után egy kicsit durva - s ebből csak 60-an üldögélünk tanteremben. A többiek otthonról, munkahelyről, vagy a Bahamákról online kapcsolódnak. Nem semmi. Virtuális gép, folyamatosan rögzített realtime videó, visszanézhető, letölthető teljes tantermi anyag. Persze ehhez elég penge rendszerek kellenek. Marcell - az oktatónk - rendszeresen igyekszik úrrá lenni a technikai kihívásokon, Microsoft hiányosságokon és a távolsági korlátokon. Eddig ez jól sikerült neki.
Na de miről is van szó, a tizenhárom hét tematikáját tekintve végül eljutunk egy MCP vizsga lehetőségig - kell ez nekem egyáltalán? - ami ha sikerül, ingyen van. Ez jó. Ha csak a témaköröket nézem, gyakorlatilag minden olyan dolgot érintünk, ami a biztonsággal foglakozókat érdekelheti. Még talán a nyeszlett hálózatbiztonsági előképzettséggel rendelkező újságírókat is.
Lesz itt kriptográfia, vírusismeret, hackelés, titkosítás, tanúsítványok, távmenedzsment, szóval fel kell kötnöm azt a bizonyos fehérneműt február 24-ig, hogy lépést tudjak tartani a többiekkel.
Az első órákon azt gondoltam, majd jó unalmas alapozással kezdünk, de Marcell olyan szeretettel beszélt már a Network és Transport réteg protokolljairól, működésükről, biztonsági implikációkról, hogy azt nem lehetett ellógni. Láthatóan a többiek is élvezik a virtuális gépeinken való száguldozást, routolást, pingelést. Az elmélet után pedig jöhetett a gyakorlat, telneten elérni az indexet, megpingelni a Fehér Házat, egymás hálózataihoz kapcsolódni. Az FBI meg kapkodja a fejét, hogy ki lehet az a sok beteg, aki Obamához kopogtat.
A második óra végére nem mondom, hogy nem ment el a kép, de igyekszem visszakapaszkodni, mert láthatóan a többieknek egy kis portscannelés meg se kottyant. Na megyek, megcsinálom a házi feladatomat, mert rám írt a hálózati szomszédom, hogy ha lusta vagyok, sosem készül el a saját belső internetünk, ráadásul még meg kell nézem, hogy mit is jelent az ARP, DHCP, IP, ICMP, DNS, WINS, TCP, UDP, HTTP, SMTP...
A sorozat többi része:
1: Nem hackereket képez a NetAcadémia
2: Bekopogtam Obamához
3: Feltörhetelen kód márpedig van
4: Hackerek lopták el az álmaim
5: Saját iWiW és maszek Google
6: A holtnyelvek és .NET
7: Egy kóstolás az e-learningből
8: Kész a maszek iWiW
9: Programozzunk baktériumokat
10: Maszek iWiW után LINQ
11. Nem könnyű a webről lopni
