Az új generációs videólejátszóknál - legyen szó akár HD DVD-ről, akár Blu-rayről - az a normális eljárás, hogy felhasználónak időről-időre frissítenie kell a lejátszó beágyazott szoftverét, hogy az kompatibilis legyen a legújabb védelmekkel. Hangsúlyozni szeretnénk: asztali lejátszókról van szó. Mindkét szabvány másolásvédelme (DRM - Digital Right Management, közelebbről az AACS - Advanced Access Content System) úgy lett kialakítva, hogy frissíthető legyen, ha a kiadók újabb feltörési módozatot találnak. Ráadásul a Blu-ray egy lépéssel tovább megy, mostanság vezetnek be egy újabb védelmet, az úgynevezett BD+-t, ezek pedig együttesen képesek arra, hogy megkeserítsék a "jogkövető magatartást tanúsító", azaz a filmeket az üzletben megvásároló, majd azt otthon a lejátszójukon megtekinteni kívánó felhasználók életét.
Két, az Egyesült Államokban most megjelent Blu-ray film, a Fantasztikus Négyes és az Ezüst Utazó (Fantastic 4: Rise of the Silver Surfer), valamint a Holnapután (The Day After Tomorrow) számos hibát produkálnak a különböző lejátszókon. A legnépszerűbb Blu-ray lejátszó, a Sony PlayStation 3 gond nélkül megbirkózik a filmekkel, de csak akkor, hogyha a firmware-jét a legújabb, 1.93-as változatra frissítették.
Az asztali lejátszókkal már más a helyzet. A Sony S1 és különböző Panasonic modellek ugyan képesek lejátszani a filmeket, de csak egy nagyjából kétperces, idegtépő "valamit csinál, de a film még nem indult el" várakozás után. A Samsung régebbi, BD-1000-es lejátszója össze-vissza ugrál a filmek jelenetei között, és ezzel teszi nézhetetlenné azokat, végül itt ez a gyöngyszem a Samsung második generációs, BD-1200-as lejátszójától:
Sajnos a szóban forgó lejátszóhoz nincs frissebb firmware, mint a lejátszóval érkező 1.0-ás, és ugyanez a helyzet az LG első generációs BH100-as lejátszójával is, amely mind a HD DVD, mind a Blu-ray lemezeket kezelő, hibrid készülék.
Az egész firmware-frissítősdi már csak azért is nonszensz, mert egy asztali lejátszót azért vesz az ember, hogy a lehető legkényelmesebben tudjon filmeket nézni. A legtöbb készüléken nincs Ethernet csatlakozó, hogy az közvetlenül csatlakozhasson az internetre, és a szükséges frissítéseket elintézze magától. Még ha lenne is, miért kellene a felhasználónak internethozzáféréssel rendelkeznie ahhoz, hogy meg tudjon nézni egy filmet, amit a boltban vett?
A helyzet az esetek zömében jelenleg úgy fest, hogy a felhasználónak el kell látogatnia a készüléke gyártójának weboldalára, letöltenie a legfrissebb firmware-jét, ami egy .ISO állomány képében manifesztálódik. Az ISO-t ki kell írnia egy CD-R vagy CD-RW lemezre, azt betenni az asztali lejátszóba, újraindítania a készüléket, követni a képernyőn megjelenő utasításokat, és reménykedni, hogy minden jól fog működni. Tehát a felhasználónak azért, hogy tévéjén filmeket tudjon nézni, rendelkeznie kell internethozzáféréssel, valamilyen számítógéppel, és megfelelő tudással ahhoz, hogy az egész folyamatot magától elvégezze.
Csak nekünk tűnik a dolog nonszensznek? Miért kellene például hűtőgépszerelőnek lennünk, hogy behűthessük a zöldségesnél vett karalábét?
Az ArsTechnica cikke nyomán