Ha interneten keresztül vásárolunk valamit, akkor két helyről szerezhetjük be a minket érdeklő dolgokat: azokból az e-boltokból, ahol új termékeket vásárolhatunk meg, szolgáltatásokat rendelhetünk meg erre szakosodott kereskedőktől, illetve az úgy nevezett internetes piacterekre, a hétvégi bolhapiacokéra emlékeztető - de annál sokkal szélesebb - kínálattal. Az előbbiek gyakran nem is kevéssel olcsóbbak, mint a hagyományos üzletek és mindig nyitva tartanak, „itt vannak a közelben" - mindössze pár egérkattintásnyira.
A külföldről való vásárlás miértjei között éppúgy ott van az olcsóság - gyakran még a borsos postázási költségek és a kockázati tényezők mellett is -, mint az, hogy számos dolgot egyszerűen nem lehet másként beszerezni. (Csak pár példa az olcsóságra és máshonnan beszerezhetetlenségre: vásároltunk a hazai ár egytizedéért már indexbúrát ritkább japán autóhoz, de például dán-angol szótárat, DVD-ket, szoftvereket is, melyek itthon egyáltalán nem kaphatóak. Vagy fizettünk elő MMORPG-kre is így.)
A külföldi e-üzletek igénybevételéhez szinte elengedhetetlen, hogy rendelkezzünk valamilyen olyan bank-, vagy hitelkártyával, amit az adott helyen elfogadnak. Azért „szinte", mert bár számos cég elfogad átutalást is, az általában nagyon költséges. Hogy pontosan milyen plasztikkártyára van szükségünk, az mindig az e-bolttól függ. A legbiztonságosabb az, hogyha készíttetünk egy úgynevezett virtuális hitelkártyát. Ilyen, csak internetes vásárlásra használható, gyakran fizikai valójukban nem is létező, kizsebelésünk ellen fokozott biztonságot nyújtó kártyát a legtöbb hazai bank már kínál. Ha kicsit utána olvasunk a hazai internetes fórumokon, akkor látnunk kell, hogy nem csak a PC World szerkesztőinek vannak lehangoló tapasztalatai a megrendelt tárgyak postázását illetőleg. Sajnos azt kell mondjuk, hogy az alapvetően súly és méretfüggő, ugyanakkor meglehetősen borsos ár nem a szállítás egyetlen negatívuma.
Az internetes piactereken nem csupán használt cikkeket találunk én nem csupán magánszemélyek „padlássöpréséből" származó cikkeket. A kisebb-nagyobb cégek portékái sem ritkák, a kínálat a gyufától a lízingből visszavett gépjárművekig tart, minden elképzelhető termékkel. Ezeken a helyeken, ami igazán vonzó az a „turkálás", a kínálat sokszínűsége, mint egy bolhapiacon, csak éppen sokkal nagyobb kínálatból, kényelmesen, a tömeg és a tolakodás teljes mellőzésével.
Manapság már mindent megtalálhatunk az interneten, mind cégek, mind magánemberek kínálják portékájukat online üzletekben és bolhapiacokon. A rendes kereskedelemhez hasonlóan az internetes árusítást is a jog szabályozza, de ennek természetesen jóval nehezebb érvényt szerezni, ha az eladó több száz, esetleg több ezer kilométer távolságra található meg. Mivel a fizetés és az árú átvétele sem egy időben történik, ezért rengeteg mindenre kell figyelnünk, ha a csábító árak vagy egyéb ok miatt úgy döntünk, hogy megpróbálkozunk az online vásárlással. Cikkünkben ezekkel a buktatókkal foglalkozunk, bemutatjuk azt, hogy milyen módon tehetjük minél kockázatmentesebbé az internetes vásárlásunkat.
Mivel az internetes vásárlást több millióan használják világszerte, nem csoda, hogy itt is feltűntek az ügyeskedők, a simlis alakok, akik más kárán igyekeznek meggazdagodni, ennek érdekében például adathalász weboldalakat üzemeltetnek, ahol bankkártya adatokat, eBay vagy PayPal azonosítókat próbálnak megszerezni a gyanútlan felhasználóktól. Éppen ezért roppant fontos, hogy naprakészen frissített vírusirtóval, tűzfalprogrammal és kellő óvatossággal merészkedjünk ki a világhálóra vásárlás előtt és közben.
Az adathalász kísérletek elkerülésére azonban nem elég a frissen tartott biztonsági szoftver, a jó hír azonban az, hogy egy kis odafigyeléssel megvédhetjük magunkat ezektől a támadási kísérletektől is. Óvatosan kezeljünk minden olyan levelet, amely adataink frissítésére szólít fel és ehhez egy hivatkozást is felajánl. Az eBay aukciós oldal üzemeltetői például soha nem kérik tőlünk a felhasználói nevünket, jelszavunkat vagy a hitelkártya információinkat e-mailben. Ha ezek után is kétségeink vannak, ne a levélben találtató hivatkozásra kattintsunk, hanem kézzel írjuk be a böngészőbe a látogatni kívánt oldal címét.
A gyanús e-maileket továbbíthatjuk is az eBay direkt erre a célra létrehozott postafiókjába (spoof@ebay.com), ők hamarosan válaszolnak, hogy a levél tőlük jött-e vagy sem.
Az eBay (és a többi) online bolhapiac egy olyan értékelési rendszert használ, amelynek segítségével az eladók és a vevők pontozhatják egymást. Az eBay mindent megtesz azért, hogy a felhasználók - vevők és eladók egyaránt - ne járjanak pórul. Ennek az alapköve a minősítési rendszer. A felek a tranzakciókat követően minősítik egymást. Azon túl, hogy pozitív, semleges, vagy negatív visszajelzést lehet hagyni, hetven karakteres kommentárt is lehet ezekhez fűzni és szoktak is. Ezen kívül az eladó „teljesítményét" a vevők négy szempontból, egy ötfokozatú skálán értékelhetik is - ráadásul ezt az értékelést az eladók nem is láthatják. A négy pont a következő: Mennyire felelt meg az eladott árú leírása a valóságnak, milyen volt az eladó kommunikációja, milyen gyorsan postázta a másik fél a vásárolt terméket, illetve mennyire volt korrekt az általa felszámított posta és csomagolási költség.
Így néz ki egy megbízható eladó adatlapja az eBay-en, tőle nyugodtan vásárolhatunk.
Azt talán mondanunk sem kell, hogy a vásárlás előtt igencsak ajánlatos megvizsgálni az eladó visszajelzéseit. A negatív visszajelzés hatalmas skarlát betű, mindenki nagyon tart tőle és tapasztalataink szerint, nem is szokás apróságok miatt kiosztani. Egy szó, mint száz legyünk körültekintőek! Ha valakinek 3000 eladott termékre van 2-3 negatív visszajelzése arányosan a működési idejével, akkor az nem jelent semmit. De ha 15-20 tranzakcióra ennyi, akkor jobban járunk, ha elkerüljük az illetőt. Futottunk már bele kezdő eladóba is, akinek mi voltunk az első vevője és minden rendben volt, de persze ez rizikó.
Arra is nagyon figyeljünk, hogy az eladó vajon milyen termékek eladásából szerezte meg a rengeteg pozitív visszajelzést! Régebben gyakrabban alkalmazott csalási módszer volt az, hogy valaki több száz nagyon olcsó dolgot adott el korrekt módon, ezzel „felduzzasztotta" a pozitív értékeléseit, majd ezután gyorsan áruba bocsátott rengeteg drága műszaki cikket. Ezeket természetesen már nem küldte el, és ne legyenek illúzióink, a világ másik felén lévő elkövetőtől nincs sok esélyünk, hogy viszontlássuk a pénzünket.
Érdemes úgynevezett eBay Shop-októl vásárolni. Ezek amolyan virtuális üzletek az eBay-en belül. Általában olyan magánszemélyek állnak mögöttük, akik „iparszerűen" űzik az eladást - nem ritka, hogy az eBay használata valakinek a szenvedélyévé válik. Lehet, hogy ezek a boltok drágábbak, mint az alkalmanként eladó magánszemélyek, de kínosan ügyelnek a jó hírükre, rutinjuk van a postázásban, az esetleges problémás ügyek intézésében.
Cikkünk második részében megismerkedhetünk a fizetés, a kommunikáció, a postázás és a garanciális ügyintézés buktatóival.
