Az Augmented Reality 3 dimenziós vagy 360 fokos fotós, videós megoldásaival sokkal látványosabbá tehetők az okostelefonos alkalmazások. Az élő kameraképen megjelenő 3 dimenziós, mozgó, virtuális tárgyak, lények, vagy a felhasználó tetszőleges, mozgó virtuális térbe helyezése kiszámíthatóan különleges élményt nyújt.
Computerworld: A kiterjesztett valóság fogalma nem teljesen újdonság, de kihasználják-e már a vállalatok az ebben rejlő lehetőségeket? Egyáltalán mire jó és milyen előnyei vannak?
Budaházy Szabolcs: Igen, egyre több AR-s megoldást látunk, persze elég nagy szórással – akár országok, akár szektorok között. Az az igazság, hogy nagyon sokszor nem is az AR használata a kérdés, hanem az a döntés születik meg nehezen, hogy a mobileszközöket is lehet – ma már inkább kell – használni a kommunikációban. Az emberek manapság ugyanannyit – 3 órát – tévéznek átlagosan naponta, mint amennyi időt a telefonjukkal töltenek – bár például amerikai férfi egyetemisták már naponta 6-7 órát töltenek okostelefonjukkal. Az AR újabb lendületet fog kapni, amikor a mobil és azon belül az appok, mint csatorna trivialitás lesz – hiszen néhány szektorban nagyon egyértelmű a haszna ennek a technológiának.
CW: Milyen iparágak nyitottak rá, és Ön szerint mely iparágak tudnák kihasználni?
BSz: Ma már főleg azok a szektorok használnak AR-t, akik tényleg jól ki tudják használni az AR egyik legnagyobb előnyét: azt, hogy 3 dimenzióban, valósághűen, teljesen körbejárhatóan tud bármilyen tárgyat bemutatni. Így azon cégek, akiknek termékét vagy a termék egy fontos jellemzőjét nagyon nehéz, nagyon költséges, vagy akár lehetetlen a potenciális vásárló által megélhetővé tenni – ők ezt szívesen használják. De igaz ez azokra is, ahol a design kiemelt jelentőségű.
Ezek például az autógyártók, ahol nehéz egy kereskedésbe becsalogatni a vásárlókat, hogy megnézzék vagy beüljenek az új modellbe – az AR-rel ezt bárhol meg lehet tenni. De ugyanezért használják bútorgyárak is. Más, például B2B-területen a gyógyszergyárak is szívesen teszik ezt, ahol egy gyógyszer hatásmechanizmusát, működését lehet ezzel hatásosan, érthetően – akár interaktívan – bemutatni. Ez esetben túl kicsi a termék, hogy hagyományos eszközökkel lehessen demonstrálni. Megint más szektorokban, így az ingatlanfejlesztésben pedig túl nagy – de akár még nincs is kész – a termék. Így azt igazából más eszközzel nem is lehet bemutatni.
Ezek ma alapvetően a domináns szektorok. A klasszikus FMCG-cégek esetében pedig két fontos irány van. Egyrészt az AR segítségével a 3 dimenziós animált tartalom mellett bármilyen más multimédiás, digitális tartalmat – videót, hangot, zenét – lehet magához a termékhez, annak csomagolásához közvetlenül kötni. Tehát például megszólalhat a támogatott zenekar legújabb – akár csak itt hallható – slágere, ha mondjuk csokisdobozra tartja a user a telefont, vagy megjelenhet a szponzorált film teaser-e az üdítőspalackon.
Szintén FMCG-termékek esetében – ahol esetleg maga a produktum nem annyira izgalmas – a termék által képviselt márkavilágot lehet a saját valóságában a célcsoport elé vagy köré varázsolni.
CW: Noha napjaink egyik jól csengő buzzwordje, a jelentősége is felértékelődött?
BSz: A mobileszközökön futó AR már több éves technológia, az ma már egy érettebb fázisban van, ahol a tényleges, valós, és nem „hypolt” érték dönti el a használatot. Ugyanakkor viszont a mostani hetekben, hónapokban a technológiai híreket domináló virtuális/AR-szemüvegek (Google Glass, Oculus, de már a Samsung és a Sony is bemutatta saját megoldását) újra kiemelt figyelmet generálnak a megoldásnak.
CW: Mi a jellemző, leginkább szolgáltatásként kerül bevezetésre (például autókban), vagy már a marketing szolgálatában is áll?
BSz: Az AR definíciója miatt – az élő kameraképen megjelenő virtuális tartalom – elég sok minden esik ebbe kategóriába. Így az autókban ilyen-olyan módon – akár még csak demóként, mint a Toyotánál, vagy a valóságban, mint talán a BMW-nél – bevezetett megoldás is ennek minősül. De azt gondolom, hogy a marketing, és egyre inkább a sales/retail-területen is megjelenik az AR, és igazából ez fogja dominálni a használatot. És nemcsak a B2C, hanem a B2B-területen is – példának okáért a Paks2-t is elnyerő Orosz Állami Atomenergetikai Konszernnek (Roszatom) van egy AR-megoldása, amiben egy atomerőművet látunk 3D-ben, működés közben megjelenni az asztalunkon.
CW: Mérhető-e a forgalomnövekedés is, amit a marketing a menedzsment asztalára tehet?
BSz: Igen, persze – de az AR csak egy technológia, ugyanúgy, mint az iBeacon vagy az NFC, és igazából az a kérdés (bár ez igazából nem kérdés), hogy az okostelefonos app, mint csatorna, generálhat-e fogalomnövekedést. A válasz természetesen igen, attól függően, mit tartalmaz az app – gondolom, a Zara-nak is segít, hogy a mobiltelefonos appjában ugyanúgy lehet vásárolni, mint a boltjában. Viszont a telefon mindig, mindenhol ott van velem - így ebbe a mobilboltba bárhol, bármikor beléphetek.
Egyébként pedig ne essünk abba a hibába, hogy kritikusabbak vagyunk ezzel a csatornával szemben – mert új, nem ismert és tartunk tőle –, mint a hagyományosokkal. Hacsak nem egy nagyon kedvező árajánlat van a hirdetésen – “most csak 200 Ft a sertéslapocka” –, pontosan mekkora hatása is van az értékesítésre önmagában a TV-hirdetésnek, a sajtónak vagy az outdoornak? Ezek döntő többsége ugyanúgy általános márka- vagy termékkommunikáció – és mivel sok fut egyszerre, együttes hatásuk mérhető inkább –, mert mi van, ha 3 fokkal melegebb van, és azért veszünk több sört, vagy éppen Audival nyert valaki egy autóversenyt, és emiatt döntöttünk e márka mellett.
CW: A viselhető eszközök óriási potenciált jelentenek, de sok tekintetben nagyon képlékenyek még, befolyásolhatja-e még az okostelefonok, szemüvegek, órák evolúciója az AR-ben rejlő lehetőségeket?
BSz: Egyértelműen, és itt a szemüvegek lesznek azok, amelyek – ahogy már említettem – újabb lökést adnak az AR-nek, és akár mainstream technológiává teszik. Itt még a játék, mozi, szórakoztatás kapcsán további fantasztikus dolgokat fogunk látni.
CW: Miből áll egy AR-alkalmazás?
BSz: Egy AR-alkalmazás ugyanolyan app, mint bármi más – sokszor a felhasználó nem is tudja, és azt gondolom, ez neki nem is fontos, hogy amit lát, az AR. Az Ikea 2015-ös éves katalógusában (a 2014-es után újra) számos AR- tartalom van, bár sehol nem írják le, hogy az AR.
De visszatérve a kérdésre, egy AR-appban, attól függően, hogy milyen típusú AR-ről van szó, többféle tartalmi elem is feltűnhet: ilyen az élő kamerakép, melyen egyrészt a kamera előtt lévő print vagy termék felismerése történik, vagy az ugyanezen az élő kameraképen megjelenő 3 dimenziós, gyakran animált, akár interaktív tartalom. De ilyen lehet a usert részben vagy teljesen 360 fokban körbevevő panorámafotó, -videó vagy 3D-s modell. Mindezek a tartalmak a print mellett megjelenhetnek adott GPS ponton is, vagy éppen a user körül.
De ahogy a user részére, igazából a megrendelő részére sem feltétlenül fontosak ezek – neki azt a döntést kell meghoznia, hogy szüksége van egy mobilmegoldásra, nekünk, a fejlesztő ügynökségnek pedig azt kell megmondania, hogy ebben mi legyen, hogyan működjön stb. Mi is ezt tesszük, és így számos olyan appunk van, amiben nincs is AR, mert nem volt értelme ezt a technológiát használni
CW: Mit kell adnia egy marketingesnek ahhoz, hogy AR-alkalmazást állítson csatasorba? Tudnia kell-e, mit akar konkrétan látni? Visszatartja-e őket, ha ők maguk nem kellően ismerik a módszert és nem tudnak benne gondolkodni?
BSZ:Egyszerűen: briefet. Ahogy ezt megteszi egy bármilyen más marketingcsatorna esetében – a koncepció kialakítása, majd megvalósítása az ügynökség/fejlesztő feladata.
Kicsit konkrétabban: nem kell tudnia, mit akar látni, de ha van konkrét elképzelése, az sem baj, akkor már csak annak megvalósítása a feladat.
Az persze teljesen igaz, hogy az AR (bár egyébként generálisan a mobilappok) nem ismerete visszahúzó erő. De szerencsére azért már egyre egyértelműbb minden marketingesnek, hogy nem teheti meg, hogy nem foglalkozik a mobilappokkal, mint csatornával. Az AR már csak egy kis ráadás.
CW: Mi alapján tud az ARworks elindulni és mennyi idő a fejlesztés?
BSz: A munkafolyamat viszonylag egyszerű – egy brief után körülbelül 5 nappal visszajövünk több lehetséges megoldással, ebből választ az ügyfél, majd mintegy 3-4 nap alatt elkészül egy 1.0-s specifikáció, amit ügyféltől függően néhány nap alatt véglegesítünk. Ezután elindul a fejlesztés, amely az alkalmazás bonyolultságától, funkcióitól, az AR-tartalmak számától, az animációk, interakciók összetettségétől függően 3-8 hét. Még egy hét a tesztelés, és megtörténik az Apple Store-ba való feltöltés, ahol úgy 2 hét a jóváhagyás, míg az Android-verzió szinte azonnal elfogadásra kerül.
A teljes folyamat egy egyszerű, például csak promócióban használt app esetében 3 hét – itt Apple Store jóváhagyás sem kell –, míg egy nagyon komoly, összetett, akár back end server részt is tartalmazó app esetében akár 3 hónap is lehet.
CW: Melyik volt eddig a legnagyobb kihívás és miért?
BSz: A közel-keleti régióban készítettünk egy Buggy Race nevű appot a Ferrero Kinder Bueno brandjének. Ami egy egyszerű, a csokin megjelenő autót irányító játéknak indult, arról végül kiderült, hogy egy 3 pályás, a kampány központi elemeként használt, 3 nyelven, közte arabul is futó, komoly integrált socialmedia-funkciókat is magába foglaló off-road autóverseny-szimulátor. És mindezt 3 hónap alatt, mert a kampány indult. Szóval nagyon fontos a nagyon részletes kezdeti specifikáció – nemcsak arról, hogy mi van az appban, hanem arról is, hogy mi nincs.
CW: Milyen szakemberek készítenek el egy AR-alkalmazást, milyen tudás szükséges hozzá?
BSz: A standard appokhoz képest a 3d-s modellezők és animátorok azok, akik nagyon sokat dolgoznak egy fejlesztés során. Mellettük persze programozók, UI/UX tervezők, projektmenedzserek is vannak, de ők más, nem AR-s fejlesztőknél is fellelhetők.
Ami talán fontos – és nemcsak az AR szempontjából –, hogy erős a kreatív gárdánk. Több kollégánk a reklámszakmából, marketingből érkezett, és ez nagyon fontos: nemcsak az okostelefonos technológiákat ismerjük, de azt is, mire van szüksége egy marketingesnek egy kampányban vagy eventen. Így olyan megoldásokat javaslunk, amelyek nemcsak ügyesen kódolt appok, hanem üzleti igényeket kielégítő marketingmegoldások.
CW: Érdemes-e házon belül fejleszteni? Mi az előnye a külső cégnek?
BSz: Nem, és nem azért, mert akkor a fejlesztő cégek megszűnnének, hanem mert egy belső fejlesztőnek vagy fejlesztőcsapatnak soha nem lesz akkora tapasztalata – mivel csak egy adott projekten dolgozik –, mint egy külsőnek, aki akár több száz, sokféle célt szolgáló és számos technikai megoldást használó app fejlesztésén van már túl. Különösen igaz ez az AR esetében, ahol még fontosabb – és ritkább – a hosszú tapasztalat. (Nekünk is csak azért van meg, mert több országban dolgozunk.) És persze ott van a gyakori probléma, hogy a belső appok igazából soha nem készülnek el…
CW: Mikorra várható, hogy elfogadott marketingeszköz lesz? Ezt a fogyasztói szokások indokolják, vagy az AR elterjedésének sebessége?
BSz: Azt gondolom, hogy nem az AR-nek, hanem az okostelefonos appoknak kell elfogadott marketingeszközzé válnia. Ha ez megvan, akkor az már egy egyszerűbb kérdés, hogy az adott cél eléréséhez kell-e AR-t használni vagy sem. Bár az ARworks is AR-fejlesztőként indult, és ez ma is fontos eleme tudásunknak, mi is leképezzük ezt helyzetet. Okostelefonos, köztük hagyományos appokat fejlesztünk, és ha szükséges, készítünk és használunk AR-t, 3d-s modelleket, panorámafotókat, -videókat, vagy legújabb, izgalmas, és nagyon sokat ígérő technológiaként iBeacon-megoldásokat.
