Teljesen átszövi életünket a wifi, ezt használjuk a munkahelyünkön és otthon, sőt még utazás közben is a nyilvános hotspotokat keressük, hogy költségkímélő módon tarthassuk a kapcsolatot munkatársainkkal, hozzátartozóinkkal. Az adatátviteli igények gyors növekedésével összhangban a szabványalkotók is folyamatosan tökéletesítik a technológiát, hogy megfeleljenek az egyre nagyobb adatmennyiségeket egyre rövidebb idő alatt továbbító alkalmazások követelményeinek.
A 802.11ac jelű szabvány jelentős előrelépést hoz a teljesítmény, a megbízhatóság és a wifi-hálózatok méretezhetősége terén. A jelütközések elkerülése és az adatátviteli sebesség növelése érdekében az 5 gigahertzes frekvenciaspektrumot használja, szemben a korábbi változatok 2,4 gigahertzével. Ennek és más továbbfejlesztéseknek köszönhetően a két fázisban - Wave 1 és Wave 2 - megjelenő technológia maximális adatátviteli sebessége 1,3, illetve 2,34 gigabit/s, miközben az előd 802.11n csupán 450 megabit/s-ra képes.
Bár a közelmúltban megjelent Wave 1-es szabványú eszközök a 802.11ac szabvány legtöbb újdonságát tartalmazzák, néhány kulcsfontosságú funkciót csak a Wave 2-kompatibilis berendezésekben élvezhetünk. A legújabb szabvány előnyeinek teljes kihasználása pedig csak akkor következik be, amikor a Wave 2-es berendezések és hozzáférési pontok tömegesen elterjednek. (A jelenleg kapható Wave 2-kompatibilis eszközök listája a www.wi-fi.org weboldalon található.)
A 802.11ac sok tekintetben a jelenleg széles körben alkalmazott 802.11n szabvány továbbfejlesztése, megnövelt hálózati kapacitással, sokkal nagyobb teljesítménnyel és megbízhatóbb működéssel - az alábbiakban ennek újdonságait tekintjük át.
Bővített sávszélesség
Túl a megnövelt adatátviteli sebességen, további lehetőség a teljesítmény fokozására a Wave 2-es technológia esetében a 160 megahertzes csatornaszélesség használatának a lehetősége, ami gyorsíthatja a nagyméretű állományok átvitelét. A Wave 1-es megvalósításnál még csak 20, 40 és 80 megahertzes csatornák állnak rendelkezésre, az előző 802.11n szabvány pedig csupán két 20 megahertzes csatornát kínál. Bár a más hozzáférési pontokkal és jelforrásokkal való ütközések némileg korlátozhatják a legszélesebb csatornák kihasználását, a 802.11ac Wave 2 kétségkívül lehetővé teszi a vállalatok számára az adatokhoz való nagysebességű hozzáférést vezeték nélküli hálózatokban.
Minden bizonnyal a 802.11ac szabvány legfontosabb szolgáltatása a nagyobb adatátviteli sebesség mellett a többfelhasználós MIMO (multiuser, MU-MIMO), amely a Wave 2-nél egy negyedik térbeli adatfolyamot ad hozzá a Wave 1 által kínált háromhoz, vagyis lehetővé teszi, hogy egy wifi-hozzáférési pont egyszerre négy ügyfélgépnek továbbítson adatokat. (Eredetileg a 802.11n szabvány vezette be a MIMO - multiple input, multiple output/több bemenet, több kimenet - technológiát. Ez a továbbítani kívánt adatokat darabokra szabdalja, amelyek azután több antenna segítségével párhuzamos adatfolyamokban jutnak el a vevőberendezéshez.) Az adatátvitelt megvalósító eszközök sebessége arányos a térbeli adatfolyamok számával, így ez is jelentős teljesítménynövekedést eredményez.
A letöltésnél használható MU-MIMO egyértelműen gyorsítani fogja a sok felhasználót kiszolgáló, túlterhelt wifi-hálózatok működését. Mivel egy Wave 2-kompatibilis hozzáférési pont képes elkülöníteni minden egyes MU-MIMO ügyfél számára a sávszélességet, az eredmény hasonló ahhoz, mint amikor egy Ethernet hubról egy Ethernet switchre térünk át. A nagyobb, fenntarthatóbb adatátviteli sebesség és a csökkentett késleltetés együttesen jelentősen megnövelik a hálózati teljesítményt.
Irányított sugárzás
Az első vezeték nélküli hálózatokban a wifi-jeleket minden irányban sugározták, ami egyszerű energiapocsékolás, hiszen mennyivel hatékonyabb lenne csupán a vevőberendezések felé továbbítani a jeleket. Ezt valósítja meg a beamforming technológia, amely először a 802.11n szabványnál jelent meg lehetőségként. Mivel azonban a szabványalkotók nem definiálták pontosan a specifikációt, a routerekben és a hozzájuk csatlakozó berendezésekben a gyártók gyakran eltérő módon valósították meg a technológiát, ami aztán a kompatibilitási problémák miatt többnyire nem működött. Megoldást jelentett ugyanazon gyártó kompatibilis termékeiből összeállítani a beamforming előnyeit élvező wifi-hálózatot, ez a módszer azonban nem terjedt el, főként mert meglehetősen drága megvalósításokkal lehetett találkozni. A 802.11ac szabványnál már pontosan definiálták az illetékesek a beamforming funkció megvalósításának módját, így azon gyártók berendezései, amelyekbe beépítik a technológiát, immár zökkenőmentesen együtt fognak működni egymással.
A beamforming jóvoltából jobban kihasználható a vezeték nélküli hálózat sávszélessége és nő a hatótávolság, ami jelentősen javítja a videostreaming és a hangátvitel, valamint más, nagy sávszélességet és kis késleltetést megkövetelő alkalmazások minőségét.
A technológiát nem támogató vezeték nélküli routerek és adapterek minden irányban egyforma intenzitással sugároznak, míg a beamformingot alkalmazó eszközök a céleszközökre fókuszálják jelüket, így az adatok pontosan oda kerülnek, ahová szánják őket, nem röpködnek szét a szélrózsa minden irányába. Az egymással kommunikáló beamforming-kompatibilis eszközök folyamatosan információt cserélnek aktuális helyzetükről annak érdekében, hogy meghatározhassák az optimális jeltovábbítási irányt.
Szintén lehetővé teszi a beamforming a jelmoduláció továbbfejlesztését a 802.11ac szabványban a 256-QAM kvadratúra amplitúdómoduláció technológiára a 802.11n-nél alkalmazott 64-QAM-ről, ami önmagában egyharmaddal növeli meg a hálózat áteresztőképességét. Ez az eljárás határozza meg, hogy hány bitnyi információ ágyazható be egy vivőhullámba.
