Ahogy a 2000-es évek elején temették a hagyományos lapokat, úgy temetik egyesek most a hagyományos tévézést. A vészmadárkodáson túl is van erre alap, ahogy az internet elterjedésével és különösen most az okostelefonok és táblagépek térhódításával sokan átszoktak a webes tájékozódásra, úgy kezdenek az emberek elfordulni a lineáris tévéműsor-fogyasztástól. Az amerikai statisztikákon már jócskán érezhető a trend, lassan megkondulnak a vészharangok.
Piac helyett eBay, iroda helyett internet
Azt gondolná az ember, hogy több mint 100 év papír alapú hír- és cikkfogyasztó kultúráját nehéz legyűrni. Hát annyira nem volt nehéz, ma a legtöbben online olvasunk híreket. Az olvasóközönség cserélődik és az új nemzedék éppolyan fogékony a digitális tartalmakra, mint annak idején a Jugoszláviába kiránduló vásárlóturisták gyermekei a donaldkacsás rágóra. Az internet elterjedésével nem alaptalanul kongatták meg a vészharangot a nyomtatott sajtó felett, hogy aztán ezekben az években a táblagépek robbanásszerű terjedése lassan pontot tegyen a mondat végére. Papír helyett okostelefon, e-reader és táblagép van a kezünkben és azokat a híreket keressük, melyek konkrétan érdekelnek minket. Megtanultunk nem csak internetes alapokon újságot olvasni, kapcsolatot tartani, venni és eladni, de üzletet kötni, utazást szervezni vagy akár hivatalos ügyeket intézni is. Ha tehetnénk mindent digitálisan intéznénk, hiszen úgy egyszerűbb, nem kell kimozdulni, sorba állni. Akkor kerítünk sort a dolgokra, mikor épp időnk engedi és ugyanezt keressük a szórakozásban, a tévézésben is.
VHS és DVR helyett NetFlix a linearitás ellen
A VHS volt az első eszköz, mely lehetővé tette, hogy akkor nézzünk meg egy műsort, amikor időnk van és nem mellékesen átpörgethessük a reklámokat is. Persze a „magnó” beállítása körülményes volt, de ezen sokat javítottak a rögzítést segítő kódok, később pedig a DVD és Blu-ray alapú digitális videofelvevő (DVR) eszközök és a digitális tévéadás, valamint az EPG. Ezek révén – hogy illegális forrásokról most ne is ejtsünk szót – akkor nézzük meg a kívánt tartalmat, amikor csak szeretnénk. De még egyszerűbb, ha eleve leválasztjuk magunkat az analóg vagy akár digitális műsorsugárzásról és streaming tévészolgáltatókon keresztül szerezzük be a sorozatokat, műsorokat. Azt nézünk, ami érdekel minket és azért fizetünk, amiért úgy érezzük, megéri.
Ez nyomon követhető az amerikai fogyasztói szokásokon. Egyre inkább jellemző, hogy az emberek kedvenc showműsorukat nem akkor nézik, amikor az épp adásban van. A legritkább esetben tolerálják a hosszú reklámblokkokat és egyáltalán a reklámokat, a DVR készülékek segítenek ezeket kiszűrni. Rengeteg filmet, sorozatot néznek, de azt legtöbbször online – nem csoda, hogy a NetFlix videós tartalomszolgáltatásban lekörözte az Apple-t, aki eddig az Apple TV-vel illetve az iTunes-szal uralta a digitális filmpiacot. Az emberek zömmel a híreket is neten olvassák, csak egy aktuális, nagy válsághelyzet vagy katasztrófa miatt váltanak vissza tévére. És persze továbbra is tévén nézik az élő sportközvetítéseket, kivéve azt, a kisebbséget, aki online sugárzásra (streaming) hagyatkozik. A fogyasztás legkényelmesebb színtere továbbra is a nagyképernyős tévé, de sokszor a laptop, okostelefon és az iPad is szóba jön.
Reklám, de bután vagy okosan?
A tévéreklám-fogyasztás minimálisra csökkent a tengerentúlon, hiszen a Netflix, Hulu vagy Vudu olcsón kínál reklámmentes tartalmakat. Nem fontos többé az amerikai tévénézőnek, hogy melyik hálózat adja a műsort, a lényeg, hogy fenn van-e a NetFlixen, a Hulun vagy meg lehet-e venni az iTunes-on vagy Amazonon? Az amerikai középosztály családjaiban a legifjabb nemzedék már tolakodó különlegességként tekint a tévéreklámokra, és épp ez az a fizetőképes réteg, melyet a tévécsatornák nagyon szeretnének elérni ismét – csakhogy ez már nem fog a régi, megszokott libatömős módon menni ezentúl. A legjobb esetben is mást csinálnak – például gépelnek – a „nézők” a reklámsugárzás alatt. Ez persze nem kedvez a hagyományos tévéreklám értékesítésnek, de miért kellene kedvezni neki, ha vannak sokkal jobb, kevésbé zavaró és hasznosabb módszerek?
A business insider cikke szerint évi mintegy 750 dollárt költenek a hirdetők arra az USÁ-ban, hogy elérjék a háztartásokat – és nagyrészt hiába, mivel ha egyáltalán bejut is a snitt a nappaliba, senki sem figyel rá. Másrészt eleve rengetegen fontolgatják a tévé előfizetés lemondását, megtakarítva ezzel évente mintegy 1200 dollárt, hiszen jobbára csak az internet hozzáférés miatt tartanának kábelt, tévét alig néznek.
Itthon is megfigyelhető a tendencia, hogy a sok-sok (jobbára haszontalan) tévécsatorna helyett inkább keresik az emberek azokat, melyek valóban érdekesek számukra – erre az igényre alapult a MinDig TV Extra idei reklámfilmje is. A szolgáltatói hozzáállás azonban ehhez mérten még mindig ott tart, hogy vegyünk három az egyben csomagot, ahol a szélessávú net mellé még kábeles vagy vonalas telefon és analóg és digitális kábeltévé is jár, szükségtelenül sok és vacak műsorcsatornával. E sorok írója is csak azért bír kábeles telefonnal és digitális tévével, mert így olcsóbban jut hozzá a nethez. A tévéipar úgy tűnik nem akar változtatni, ezzel együtt pedig menetel a halál felé.
Irány a gyors halál, csak némi késéssel
Mi látszik már most is? Világszerte 90-ről 83%-ra csökkent azoknak a száma az elmúlt évben, akik havi egyszer biztosan néznek tévét. Ugyanakkor azok aránya, akik havi legalább egyszer néznek online videót 84 százalékra nőtt, megelőzve a tévézőket. Ez alapján persze még nem várnánk az iparág zuhanását, de azt sem várták az elemzők annak idején, hogy az USA hírlapi hirdetés piaca tíz év alatt kevesebb, mint tizedére zsugorodik. Hasonlóra számíthatunk a tévés bizniszben is.
Mi fog történni? Feltehetően az, ami a hagyományos lapkiadókkal történt nemrégiben: vagy kihaltak, vagy hibrid, illetve digitális tartalomszolgáltatóvá avanzsáltak. A tévéműsorok, tévécsatornák zöme – már bocsánat, de selejtje – eltűnik. Nem lesznek hatalmas hirdetési kampányok, amit le kell tolni néhány millió néző torkán egy időben, hiszen nem lesznek hagyományos nézők ehhez elég nagy számban. A nézők on-demand tartalomfogyasztásra állnak át, elkerülik a reklámokat. A tévés hirdetőiparban annyi pénz van, hogy egy darabig – akár még 5-10 évig is – próbál továbbmenni a kitaposott úton, de aztán várhatóan hálózatok olvadnak egybe és igencsak túlfizetett menedzseri pozíciók válnak szükségtelenné. A produkciós költségeket drasztikusan megvágják, a hír- és műsorgyártást jócskán optimalizálják.
Kevesebb kényszercsatorna, kevesebb néző, alacsonyabb előfizetési díjak – ezek várnak a tévétársaságokra Henry Blodget cikke szerint. Mi több, a legfizetőképesebb réteg mindinkább on-demand szeretne hozzáférni a műsorokhoz, akár az élő sport közvetítésekhez is – ezzel a tévés és videós tartalmak teljesen összemosódnak majd.
Ahogy az papír alapú újság, úgy a tévésugárzás is megmarad majd, már csak azért is, mert a broadcast a tömegeket érdeklő információtovábbítás legolcsóbb módja. Mellette azonban folytatja a növekedést az online műsorszolgáltatás, az on-demand videó, akár okostévén, akár táblagépen vegyük is magunkhoz a betevő infofalatokat.
