A készülék zenelejátszó oldala a hangsúlyosabb, ezen az oldalon van a nagyobb képernyő is, és ez a fele a letisztultabb. Ha minimalista telefont keresünk maximalista zenelejátszóval, akkor ez a nekünk való készülék. A telefon akkumulátorához nem egyszerű hozzáférni, mert négy csavar tartja elzárva. A Samsung magyar weboldalán nincsenek róla technikai adatok, az angol nyelvű weboldalról tudtuk meg, hogy 620 mAh-es Li-Ion akkumulátor van a készülékben.
A telefon nem indul el SIM kártya nélkül. Az viszont dicsérendő, hogy a kártya behelyezéséhez nem kell az egész telefont szétszedni: a telefonos nézet jobboldalán van a kis ajtóval elfedett nyílás, oda kell kattanásig benyomni. Fölötte található a reset gomb és a hangerőszabályozó. A telefon baloldalát is telepakolták gombokkal: legtetején van a billentyűzetet lezáró gomb - ilyennek minden telefonon kellene lennie -, majd alatta az a gomb, amelynek megnyomásával a telefon és zenelejátszó képernyője között váltunk. Utána jön a mikroSD kártya nyílása. A belső 128 Mb-os memóriát további 2 GB-tal lehet bővíteni. Az utolsó kis ajtóval eltakart nyílás a töltő, az adatkábel és a fülhallgató alapvető csatlakozási helye.
A készülék telefon üzemmódú felén lévő színes kijelző annyira kicsi, hogy talán még első telefonomnak, az Alcatel 301-esnek is nagyobb volt belőle. A 3,3×1,2 cm-es aktív felületen két sornyi szöveg fér el, talán az alatta lévő Samsung logó rovására növelhették volna a méretét. Nehéz megszokni, hogy minden információ egy ilyen kis felülten zsúfolódik össze - ez főleg a kezdőképernyőnél érezhető, ahol a szolgáltató neve, a dátum- és állapotjelző ikonok mellett már semmi sem fér el. Amikor hívás érkezik, a mobilszolgáltató neve eltűnik, és a hívó száma jelenik meg. A menü ikonjai egy sorban jelennek meg, SMS üzenetet kétsoronként tudunk írni. A videókat ezen a kis képernyőn is megnézhetjük, de nem érdemes: a fél képernyőn jelenik meg maga a felvétel, a másik felén pedig a lejátszás gombjai. Szemet kínzó feladat. A kijelző felett van a kamera, a készülék szóban forgó oldalának nagyjából 60 százalékát pedig a gombok foglalják el - vagyis nem aprók, kényelmesen lehet őket használni, de a kis képernyő mellett furán mutatnak.
Váltsunk át a zenelejátszóra: itt a képernyő már jóval nagyobb, 3,3×4,1 cm, innen sem hiányozhat a méretes logó. A gombok érintésre működnek, amit az iPod menüjéhez szokott ujjaim nehezen szoktak meg. Itt egy másik menü is megjelenik, ami ténylegesen azt az érzést kelti, hogy másik eszközzel van dolgunk. Ha zenét hallgatunk és telefonhívás érkezik, akkor lesz igazán tudathasadásos élményben részünk: a zene megáll, a zenelejátszó kijelzőjén megjelenik a bejövő hívás, majd átvált a telefon képernyőjére, és ha nem fogadjuk a hívást, akkor visszavált a zenelejátszó képernyőjére, ahol is megkérdi, hogy indítsa-e újra a zenelejátszót. Teljes káosz. Ha megszokjuk az ezen az oldalon lévő gombokat, akkor nemcsak a zenelejátszót, hanem például a képnézegetőt vagy a videókat is elindíthatjuk, amelyeket persze sokkal élvezhetőbb itt nézegetni.
Az alapcsomaghoz jár egy adatkábel is, a telefont driver telepítése nélkül is tudtuk csatlakoztatni a géphez, és zenét másoltunk a memóriára. A Bluetooth is problémamentesen kapcsolódott és küldte át a képet a Nokia telefonra.
