Elsőként nézzük a tényeket:
- Az ausztrál kormány egy 38 milliárd dollár értékű építési projektet hirdetett meg nagy sebességű, szélessávú hálózatra, azonban az ajánlattévők köréből kizárta a Huawei Technologies vállalatot.
- Igazságtalannak ítélte a kínai kereskedelmi minisztérium szóvivője, hogy a kínai cégeket nemzetbiztonsági okokra hivatkozva kizárták az ausztrál szélessávú hálózat építési tenderéből.
- A Huawei-jel szemben elsősorban alapítójának egykori kínai hadseregbeli múltja miatt már Európában és az Egyesült Államokban is emeltek kifogást.
- Az Egyesült Államokban egy kongresszusi bizottság hamarosan megvizsgálja, hogy mekkora nemzetbiztonsági kockázattal jár az, ha engedik a kínai távközlési berendezések üzembe állítását az országban.
- 2010-ben 1,1 millió IT-hez köthető szabadalmat védettek le Kínában, ami 10 százalékos növekedést jelent az egy évvel korábbihoz képest. Az országban egyre többet fordítanak kutatásra és fejlesztésre, a 11. ötéves tervnél a GDP 1,3 százalékról 1,8 százalékára nőtt.
- A Vodafone a Huawei segítségével valósította meg legújabb hálózatfejlesztését.
Március végén az ausztrál hírközlési hatóság kizárta a Huawei-t az ország telekommunikációs gerinchálózatának kiépítésére kiírt, több milliárd dolláros tenderéből arra hivatkozva, hogy a kínai pályázó tisztázatlan jellegű, erőteljes együttműködést folytat hazájának kommunista kormányával. Valóban így van?
Abszolút nincs így. Gyakran szokták a kínai cégek szemére vetni, hogy nem átlátható a működésük, amely vád a Huawei-re egyáltalán nem igaz, a cég a dolgozók tulajdonában van, a cég pénzügyi működését, mérlegét, a belső forgalmazású részvények értékét ráadásul egy nagynevű nyugati cég, a KPMG vizsgálja. A munkavállalói részvényeseket tömörítő egyesület kezében van a vállalat 98 százaléka, a főtulajdonos részaránya pedig mindössze 1,42 százalék, azaz egy olyan részvényes sincs, aki egyedül befolyásolni tudná a cég tevékenységét.
A cég elnöke, Ren Zhengfei is gyakran célkeresztbe kerül, mivel sokáig a kínai hadseregben végzett kutatási és fejlesztési tevékenységet, így sokan katonai szálakat sejtenek a háttérben. Ráadásul e vádakat eddig egy interjúban sem cáfolta egyértelműen.
Azt látni kell, hogy mivel Kínában sorkötelezettség van, nem nagyon van olyan ember az országban, akinek ne lenne katonai múltja. Igaz, Ren Zhengfei hivatásos katona volt, de még az előtt, hogy megalapította volna 1987-ben a céget. Azóta eltelt 26 év. Ő egyébként egy zárkózott ember, aki kerüli a médianyilvánosságot, és persze azt se felejtsük el, hogy a sajtó nem ugyanúgy működik ott, mint itt, Kelet-Európában. Nincs ugyanolyan súlya, hatalma. Cégünk vezetőjének ezért is más a hozzáállása a médiához.
Érdekes vonulat az ügyben, hogy az ausztrál eset kapcsán a kínai vezetés kiállt a Huawei mellett.
Az állásfoglalás nem biztos, hogy szerencsés volt ezen esetben. Persze érteni kell azt, hogy Peking miért kiált diszkriminációt. Ausztráliában ugyanis nem a Huawei-t zárták ki a szélessávú hálózat építési tenderéből, hanem egy titkosszolgálati bizottság ajánlására a kínai cégeket. Persze mindenki ránk figyel. Habár vannak az országban honfitárs konkurenseink, a Huawei rendelkezik egyedül közülük olyan méretű leányvállalattal, amely képes kivitelezni egy ilyen nagy projektet. Az esetet egyébként azért is nehezen értjük, mivel helyi cégünkben a dolgozók 90 százaléka ausztrál, ráadásul a szomszédos Új-Zélandon a nemzeti infrastruktúrát mi építettünk ki.
Ellenben a britek nem engedték a Huawei számára, hogy kiépítse a londoni metróban a 3G-hálózatot, szintén nemzetbiztonsági okokra hivatkozva.
Felajánlottuk, hogy a londoni metróban ingyen kiépítjük a 3G-t az olimpiára szponzorációs felületért cserébe, és nem támasztottunk extra igényeket, de végül a britek visszautasítottak minket.
Azt lehet tudni, hogy kik nyertek végül az említett pályázatokban?
A briteknél eleve senki nem nyert, mivel ez a saját felajánlásunk volt, és azt követően nem írtak ki rá pályázatot. Azaz az angol operátorok így vagy saját erejükből megcsinálják a metrón a 3G-t, beszerezve ahhoz a szükséges berendezéseket – szerencsés esetben a Huawei-től -, vagy nem. Az ausztrál projekt pedig még nem zárult le, reménykedünk abban, hogy végül az ottani kormány változtat majd az álláspontján, mi ugyanis szívesen részt vennénk benne. Megfelelő tapasztalattal rendelkezünk, hiszen a világ kilenc nagy NBN (szerk.: nemzeti szélessávú hálózat) fejlesztéséből nyolcban részt veszünk. Egyébként rajtunk kívül talán a Nokia Siemens Network, az Ericsson vagy az amerikai tulajdonú Alcatel-Lucent az, amely képes egy ilyen nagyméretű projekt kivitelezésére. Ezeknél a cégeknél valószínűleg hatalmas üdvrivalgás tört ki, amikor a Huawei-t kizárták a pályázatból.
Máshol nem emeltek kifogást a Huawei kínai volta ellen?
Nem, csak és kizárólag az angolszász országokban vannak velünk szemben fenntartások, és csak az állami megrendeléseknél. A németek, a franciák vagy a svédek még soha nem emeltek semmilyen kifogást. Sőt, eddig egyetlen, piaci alapon működő cégnek sem volt problémája a Huawei-jel, pedig ők nagyon megnézik, hogy kivel szerződnek. Majd minden európai nagy projektben benne vagyunk. A német O2, vagy éppen a Vodafone is partnerünk. Ha igazak lennének azok a vádak, amelyeket rólunk állítanak néhányan, ezek a cégek nem dolgoznának velünk. Az angolszász országokban tapasztalható negatív hangok pedig véleményem szerint a patrióta gazdaságpolitikára vezethetőek vissza. Mindenki védi a saját piacát és cégeit, és félnek attól, hogy egy kínai vállalat túl nagy szeletet hasít ki a tortából. Amerikában már többször is megtorpedózták a projektjeinket. Anno például a 3Leaf felvásárlását is nemzetbiztonsági okokból tiltották meg nekünk, pedig egy csőd szélén álló vállalatról volt szó. Ráadásul most az Egyesült Államokban választások vannak. Az egyik elnökjelölt Kína-barát, a másik pedig nem. Az ilyen tiltások akár egy kampány részei is lehetnek.
A kínai cégeket ezek szerint büntetik?
Nemcsak a kínaiakat, ezt teszik a vietnámi és a dél-koreai vállalatokkal is. Mondjuk utóbbi nemzet tagjaival finomabban bánnak, mivel ők a szövetségeseik. Úgy látom, hogy ez a fajta kirekesztés majd minden olyan ázsiai céget érint, amelynek országában egypártrendszer van. Könnyű őket támadni, mivel a rendszerük miatt a védekezésnél limitáltak a lehetőségek. Egy rossz nyilatkozat után is hátrányba kerülhet a szervezet. Mivel a Huawei Kína legnagyobb magáncége világszerte 140 ezer alkalmazottal, nekünk nagyon óvatosan kell majd minden esetben fogalmaznunk.
A Vodafone hazai hálózatfejlesztésénél volt nemzetbiztonsági vizsgálat?
Ezt nem tudom. Mi csak az eszközöket adjuk, kvázi a bolti eladók vagyunk.
John Chambers, a Cisco vezére a legveszélyesebb versenytársnak nevezte a Huawei-t a Wall Street Journalnak adott interjújában. Chambers egyébként utalt arra is, hogy a keleti vállalatokkal kapcsolatban senki nem lehet biztos abban, hogy nem mások szellemi tulajdonainak ellopásával, illegális felhasználásával törtek-e a csúcsra.
Azt tudni kell, hogy a Huawei és a Cisco évekkel ezelőtt egy szabadalmi vitába bonyolódott, mivel azt állították, hogy a routereik egyes részét tőlük loptuk. Amerikában zajlott végül a per, ahol nem azt kellett bizonyítanunk, hogy nem loptunk, hanem hogy van-e olyan erős K+F csapatunk, amely képes egy ilyen szabadalom kifejlesztésére. Mivel nálunk 53 ezer ember dolgozik a fejlesztésen, hamar meglátszott az, hogy a Cisco számára kétesélyes lesz a per kimenetele. Mivel nekik és nekünk is bizonytalan volt a per kimenetele – a Huawei-nek például azért, mert egy velünk általában amúgy is ellenséges környezetben zajlott -, peren kívüli egyezség született és megváltoztattuk az érintett routerek egy bizonyos részét. Az ügy csak erőfitogtatásra volt jó, semmi másra.
A cikk a PC World májusi számában jelent meg.
