Az angol áruházlánc üzleti döntése - melyet az motivált, hogy az USB-s flashmemória-kulcsok minden szempontból fényéveket vernek az öreg technológiára - egy korszak végét is jelenti. A mai harmincasok még világosan emlékeznek arra az időszakra, amikor C64-ük, Spectrumuk, Enterprise-uk programbetöltéseit kompakt kazettáról szenvedték végig, és csak ácsingóztak a zsebükhöz mérve mindenképp pokoli drága floppymeghajtóra.
Milyen távolságokban vagyunk már ettől... A floppy ma nevetségesen aprónak számító, 1,44 megabájt kapacitása okozta végzetét. Jelenleg az újonnan értékesített PC-k töredékébe kerül floppymeghajtó, hiszen az USB gyors térhódítása lehetővé tette, hogy az ilyen kaput használó különböző eszközök teljesen átvegyék a szerepét. De biztos, hogy kidobálhatjuk a meghajtókat a gépünkből és a lemezeket a szekrényből?
Ötvenből csak egy
Nem ez az első eset, hogy a floppy halálhírét keltik. Az első szöget a technológia koporsójába - ha élhetünk ezzel a gyönyörűséges képzavarral - 1998-ban az iMac verte, amelyet mágneslemezes meghajtó nélkül hoztak forgalomba. Tíz évvel később még mindig évente nagyjából 2 milliárd flopilemezt adtak el a világban, legalábbis a Japán (Adat)rögzítési Médiagyártók Szövettsége (Recording Media Industires Association of Japan) adatai szerint. 2006-ra ez a szám a harmadára esett vissza, azaz 700 millióra.
Az angol PC World üzletlánc - amely csupán névrokona testvérlapunknak - által értékesített asztali és mobil PC-k mindössze 2 százalékában van még floppymeghajtó, és ezeket is kifuttatják nyárra. A hajlékony mágneslemezek aranykora az 1980-as, 1990-es évekre tehető, amikor szinte semmilyen más módon nem hordoztunk adatot vagy terjesztettek egy-egy szoftvert.
A szalvéta karrierje
Az első hajlékonylemezt 1969-ben mutatta be az IBM. Az IBM 23FD-t, az IBM System/370 mainframe-ekhez tervezte. A 80 kilobájt adatot hordozó 8 hüvelykes (20 centis) lemezt fogadó meghajtó csak olvasni tudta a lemezt, de a lyukkártyákhoz képest forradalmi megoldás volt.
Az első hajlékonylemezes meghajtó, az IBM-től, még 8 hüvelykes lemezekhez.
Az első írható-olvasható megoldást a Memorex kínálta 1972-ben, ami szintén a jókora 8 hüvelykes lemezre dolgozott. A jóval kezelhetőbb méretű, 5,25 hüvelykes lemezekre egészen 1976-ig kellett várni. Megszületésük története tulajdonképpen nagyon vicces: An Wang a Wang Laboratoriestól - aki úgy érezte, hogy az asztali számítógépekhez és szövegszerkesztő gépekhez, amelyek fejlesztésén akkoriban dolgozott, a nyolc hüvelykes "lábtörlő" több mint körülményes - megkereste a Shugart Associatesnek dolgozó Jim Adkissont és Don Massarót. Bostonban egy bárban ültek össze, hogy megvitassák a dolgot, és mikor Adkisson megkérdezte Wangot, hogy "mégis, mekkorára gondolt", Wang rábökött a szalvétára: "nagyjából ekkorára". Adkisson visszavitte magával Kaliforniába a szalvétát, és lemérte: az öt és egynegyed hüvelykes, azaz 13 centiméteres szalvéta mintájára készítette el a 98,5 kilobájt tárolókapacitású meghajtót.
Ez is a miénk volt
Kevesen tudják, de a kazettás floppylemez - azaz a merev védőtokba épített mágneslemez - magyar találmány. Jánosi Marcell 1973-ban a Budapesti Rádiótechnikai Gyárban (BRG) fejlesztette ki a 3 hüvelykes lemezt és a hozzá tartozó BRG MCD-1 meghajtót. A találmányt levédték, de mikor a szabadalmi védelem lejárt, nem hosszabbították meg, így az Amdek piacra dobhatta a AmDisk-3 kazettás floppyt 1982 decemberében. A 3 hüvelykes lemez méretét a legenda szerint az az igény inspirálta, hogy a lemez elférjen az ingzsebben.
A világ első kazettás floppyja és a hozzá tartozó meghajtó, mely magyar találmány!
A jól ismert, 3,5 hüvelykes, a Sony által fejlesztett floppy elterjedését az 1984-ben piacra dobott Macintoshnak köszönheti. A számos, azóta kihaltnak tekinthető 3 hüvelykes megoldással szemben ez óriási lökést adott az elterjedésnek. 1988-ban már több 3,5-es lemezt adtak el, mint 5,25-öst.
Egy konkurens megoldás: az Amstrad 3 hüvelykes lemeze.
A floppy jó ideig életünk része marad majd, hiszen a legtöbb szövegszerkesztő, táblázatkezelő, kiadvány és prezentációszerkesztő, de számtalan más programban is az adatok elmentésére a jól ismert kis floppyikon szolgál.
