Az űrbeli gyártás lehetővé tenné az emberiség számára, hogy nagyméretű szerkezeteket építsen hatékonyan, a Földről indított vagy egy másik égitestről - például a Holdról vagy a Marsról - származó anyagok felhasználásával. Ez a munka elképzelhető, hogy a nem túl távoli jövőben megkezdődhet a Holdon, különösen a NASA kereskedelmi célú holdi teherszállítási szolgáltatási programjában tervezett magánlandolások megjelenésével.
Az űrbeli gyártás még gyerekcipőben jár, amit azonban az amerikai hadsereg elő akar segíteni. A fejlett védelmi kutatési projektekkel foglalkozó ügynökség, ismert nevén a DARPA nemrégiben nyolc csapattal kezdte meg a munkát, hogy bizonyítsák a koncepció életképességét. Pontosabban a DARPA tisztviselői szerint lehetővé kívánják tenni a jövőbeli űrszerkezetek gyártását a pályára állítással járó mennyiségi korlátok nélkül.
A NOM4D (Novel Orbital Moon Manufacturing, Materials, and Mass Efficient Design - Újszerű orbitális holdi gyártás, anyagok és tömeghatékony tervezés) program olyan anyagtudományi, gyártási és tervezési technológiákat fog tesztelni, amelyeket egy napon a Földön kívül is használhatnának, mondták a DARPA-nál. (A most finanszírozott kezdeti fázisok azonban nem az űrben zajlanak majd).
Bár a NOM4D nem foglalkozik a Holdon vagy a Hold körül használható technológiákkal, a program által kidolgozott és értékelni kívánt Föld körüli pályára állított szerkezetek végül lehetővé tehetik az amerikai hadsereg számára a ciszlunáris (Föld-Hold) tér megfigyelését. A ciszlunáris tér az amerikai hadsereg számára kiemelt területnek számít, tekintettel az ebben a zónában folytatott növekvő kereskedelmi és kormányzati tevékenységekre - számolt be a Space.com.
A DARPA jelezte, hogy az űrbe történő kilövéssel az a baj, hogy az ilyen tárgyakat korlátozza a rakéta mérete és emelőképessége, nem is beszélve a rezgésekről. Ez az oka annak, hogy például az antennákat gyakran csak az űrben bontják ki. Ezek nehezen kezelhető tárgyak, amelyeket egyébként nem lehetne fellőni.
"A jelenlegi űrrendszereket mind a Földön tervezik, építik és tesztelik, mielőtt stabil pályára állítják és a végleges működési konfigurációjukba helyezik őket. Ezek a korlátok különösen élesek az olyan nagyméretű szerkezetek esetében, mint a napelemtáblák, antennák és optikai rendszerek, ahol a méret kritikus a teljesítmény szempontjából" - mondta Bill Carter, a DARPA NOM4D programjának vezetője.
Az összetettebb űrbeli szerkezeteket valószínűleg a helyükön kell majd megépíteni, hasonlóan ahhoz, ahogyan a Nemzetközi Űrállomást is darabról darabra rakták össze. De még nagyobb mértékben, mint az ISS építésénél, ahol az űrhajósok több tucat űrsétát hajtottak végre a Canadarm2 robotkar segítségével. A jövőben az űrbeli gyártó létesítmények valószínűleg szinte kizárólag robottechnológiákat fognak használni. E létesítmények feladatai között lesz a nyersanyagok felhasználása is, azaz nem előre összeállított alkatrészekből dolgoznak, ahogy az ISS-nél történt.
A DARPA hangsúlyozta, hogy a NOM4D program egyelőre nem szándékozik nyersanyagokat az űrbe juttatni, holdi mintákat gyűjteni vagy szerkezeteket építeni. A program lehetővé teszi a potenciális "orbitális kísérletezést" a következő 10-20 év "lehetséges követő erőfeszítései" során - közölte az ügynökség. Egyelőre azonban három kezdeti fázist terveznek.
"Az 1. fázis során a program végrehajtóinak az a feladata, hogy megfeleljenek a megawattosztályú napelemtáblát támogató szigorú szerkezeti hatékonysági céloknak. A 2. fázisban a csapatok feladata a tömeghatékonyság növelése és a rádiófrekvenciás reflektorok precíziós gyártásának demonstrálása. Az utolsó fázisban a résztvevőknek az infravörös reflektorok precizitásának bemutatását kell elvégezniük" - közölte a DARPA.
