Computerworld: A Fujitsu Technology Solutions (FTS) átszervezésbe kezdett közép-európai, közel-keleti és afrikai régiójában, amely Indiát is magába foglalja. A februárban indított program célja, hogy termék- és technológiai portfóliójára építve vállalatuk e térségben is erősítse jelenlétét a szolgáltatások piacán. Pontosan milyen változásokra számíthatunk?
Réger József: Anyacégünk, a Fujitsu Japánban és Ázsia más országaiban, valamint Amerikában és Ausztráliában elsősorban ITC-szolgáltatóként, míg Európában szállítóként ismert. A termékek itteni túlsúlya cégünk történetével magyarázható. Az FTS a Fujitsu-Siemens és a Siemens-Nixdorf gyártói hagyományaira épít, örökségünk termék- és technológiaközpontú. Vállalatunk azonban immár 4 éve a Fujitsu szerves részét alkotja, ezért természetes, hogy a kínálat összehangolására törekszünk.
A mostani átszervezéssel ez a folyamat újabb szakaszba lépett. Európában is szeretnénk nagyobb hangsúlyt fektetni a szolgáltatásokra, de ez nem jelenti azt, hogy technológiai üzletágaink háttérbe szorulnának. Anyacégünk számára is fontos ez, mivel nemzetközi törekvéseit erős európai jelenléttel és technológiai orientációval tudjuk a legjobban támogatni. A gazdasági válság Európát súlyosan érinti, ezért az átalakítást létszám- és költségcsökkentéssel kellett egybekötnünk. A többi piaci szereplő azonban ezt már megtette előttünk, míg vállalatunknál hasonló lépésre nem került sor az elmúlt két évben.
CW: Szolgáltatásaik gyorsabb fejlesztését milyen technológiákkal és újításokkal tervezik támogatni?
RJ: A 78 éves Fujitsu alapítása óta fejleszt, innovációs ereje mind a termékek, mind a szolgáltatások irányában hat, a két világot kapocsként fogja össze. Folyamatosan vizsgáljuk, hogy szolgáltatásainkat mely technológiákkal és eszközökkel tehetnénk még hatékonyabbá, és a termékeinket használó adatközpontok működését is új technológiákkal, szolgáltatásokkal igyekszünk optimalizálni.
Napjainkban, amikor mind több megoldás felhőszolgáltatásként kerül piacra, ezek a kérdések még izgalmasabbá válnak. A felhőalapú megoldásokhoz ugyanis az eddigiektől eltérő szerverek és tárolók szükségesek. Erősségünk, hogy ezeket az eszközöket ki tudjuk fejleszteni szolgáltatásainkhoz.
A Fujitsu Japánban nemcsak IT-, hanem kommunikációs szolgáltatóként is ismert, a Csendes-óceánon átívelő, nagy teljesítményű optikai kábelek többsége például vállalatunktól származik. Az uralkodó technológiai és piaci trendek jól érzékeltetik, hogy az IT és a kommunikáció konvergenciája óriási lehetőségeket kínál, ezért a jövőben kommunikációs szolgáltatóként is szeretnénk megjelenni Európában.
CW: A felhőszolgáltatásokat működtető adatközpontokba szánt szerverek és tárolók miben térnek el a hagyományos eszközöktől?
RJ: Bár a virtualizáció nem előfeltétele a felhőszolgáltatásoknak, a gyakorlatban mégis ez adja hozzájuk a technológiai alapot, mivel megoldja az iparág régi problémáját, a hardver-erőforrások alacsony kihasználtságát. A felhőszolgáltatók virtualizált adatközpontjaiba azonban a szokványostól eltérő hálózati réteg szükséges, amely képes kiszolgálni a virtuális szerverek hozzárendeléséből fakadó terhelési és biztonsági igényeket. A sok száz tera- vagy petabájt adatmennyiséget kezelő adatközpontokban a hagyományos tárolórendszerek is rendkívül költséges megoldásnak bizonyulnának. A felhőszolgáltatóknak olyan tárolókörnyezetre van szükségük, amely merevlemezekből vagy memóriaalapú egységekből építkezik, és a virtualizált szerverkörnyezethez hasonlóan rugalmasan, korlátlanul méretezhető, a fajlagos költségek csökkenése mellett.
A felhőszolgáltatásokat működtető adatközpontok felügyelete is a megszokottól eltérő igényeket támaszt. Japánban fontos elvárás az adatközpontok földrengésbiztos üzemeltetése, amihez a Fujitsu kifinomult szenzortechnológiát fejlesztett. Megoldásunk az energiahatékonyság javítását is segíti, folyamatosan figyeli a szerverek hőkibocsátását, és a virtuális gépeket mindig úgy csoportosítja át a hosztok között, hogy a hűtés a lehető legkisebb energiafelvétellel járjon.
CW: A felhőalapú megoldások és a nagyadat-alkalmazások fokozott feldolgozási igényére válaszolva a közelmúltban több szállító is bejelentette, hogy új, mikroszerver-architektúrát fejleszt. Önök dolgoznak-e hasonló újításon?
RJ: A mai processzortechnológia lehetőségei mellett a gyártók két irányban fejleszthetik tovább szervertermékeiket. Az egyik út, hogy a legnagyobb teljesítményű processzorokból építenek nagy memóriával ellátott gépeket, amelyek képesek kiszolgálni bizonyos alkalmazások erőforrás-igényét. Ha szükséges, ezek a gépek kisebb fizikai és virtuális egységekre bonthatók, és rendkívül hatékonnyá tehetők. A kisebb számítási kapacitást igénylő feladatokhoz – például webkiszolgálók, levelezőszerverek működtetése – azonban a kis teljesítményű, alacsony fogyasztású processzorokra épülő, olcsó szerverek előnyösebbek, mert gazdaságosabb üzemeltetést tesznek lehetővé. Ebben az irányban mi is fejlesztünk, de a termékesítés összetett folyamat, nem tudnám megmondani, hogy a bejelentésre mikor kerül sor.
CW: A Fujitsu áprilisban mutatta be M10-es szervereit, amelyek saját Sparc64X processzoraira épülnek. Az Oracle ugyanakkor márciusban bejelentette első M5-ös szerverét, saját fejlesztésű Sparc T5-ös processzorával, hozzátéve, hogy egy processzorarchitektúrán kívánja egységesíteni M és T szervercsaládját. Hogyan érinti ez a két cég jövőbeni együttműködését?
RJ: Ezt a kérdést az Oracle tudná megválaszolni. Szerződésünk alapján mi fejlesztjük és gyártjuk az Oracle számára a legnagyobb teljesítményű, legtöbb magot tartalmazó Sparc processzorokat. Partneri kapcsolatunk rendkívül jó, ahogyan azt Larry Ellison is kiemelte a legutóbbi Oracle OpenWorld konferencián. Technológiai együttműködésünk sokáig folytatódni fog, már fejlesztjük a CPU-k következő nemzedékét.
Egyébként ugyanezen Sparc processzorokra épül K komputerünk, amelyet a kobei RIKEN számítástudományi intézet számára építettünk, és 2011-ben a világon elsőként lépte át a 10 petaflops teljesítményhatárt. Kereskedelmi forgalomban kapható szuperszámítógépeink szintén ezt a technológiát használják. Mainframe-családunk ettől ugyan valamivel eltérő Sparc processzorainkra épül, de a két CPU-vonal fejlesztése során kihasználjuk a szinergiákat. Ez egy nagyon szép technológiai feladat számunkra, a Sparc processzorok fejlesztését biztosan folytatni fogjuk a jövőben is.
CW: A felhőszolgáltatások mellett a mobilitás, a közösségi és a bigdata-alkalmazások térhódítása is gyökeres változásokat hoz a vállalatok életébe. Magyarországon mégis számos vállalat küzd nehézségekkel, amikor a négy, egymással szorosan összefüggő trend, különösen a közösségi és a bigdata-alkalmazások üzleti értékét keresi. Mit tanácsolna nekik? Hogyan alkossanak IT-stratégiát a következő évekre, és miként tervezzék beruházásaikat, amelyek által áttérhetnek a harmadik vállalati platformra?
RJ: A négy nagy trend valóban szorosan összefügg. Véleményem szerint éppen az a legizgalmasabb bennük, hogy összhatásuk több a részek összegénél, és egyúttal a technológia megfelelő kombinációja is rendelkezésre áll ahhoz, hogy a vállalatok kreatív módon kiaknázzák a mobilitásban, a felhőben, a közösségi hálókban és a nagy adatban rejlő lehetőségeket.
Ezzel együtt nyilván szükséges a trendek adta lehetőségek egyenkénti kiértékelése is, amelyeket a vállalatok régiónként eltérő módon látnak. Az Egyesült Államokban a közösségi média már óriási dolognak számít, és valamivel kisebb mértékben Japánban is, Európában viszont még nem vett le mindenkit a lábáról.
Minden bizonnyal felzárkózunk majd ezen a téren is. A felkészülés szempontjából érdemes szem előtt tartani, hogy a közösségi alkalmazások valós idejű feldolgozást igényelnek, mivel egy adott pillanatban uralkodó állapotról, trendekről adnak információkat, míg más nagyadat-alkalmazások esetében a történeti adatok is éppen olyan értékesek lehetnek, mint a legfrissebbek. A nagy adat nem feltétlenül óriási mennyiséget, hanem változatos, vállalaton belüli és azon kívüli forrásokból származó, történeti és friss adatokat is jelent. Ezeket összevetve a vállalatok finomíthatják elemzéseiket, és szimulációkkal jövő idejű adatokat is előállíthatnak. Minél összetettebbek a modellszámítások, annál nagyobb feldolgozási kapacitás szükséges. A szuperszámítógépekkel akár valós idejű szimulációk is végezhetők, nemcsak természeti, hanem társadalmi jelenségekre nézve is, amelyek már nem csupán a vállalatok, hanem a kormányzatok számára is hasznosak lehetnek.
Mindebből leszűrhető, hogy az adatok gyűjtése jó kiindulópont lehet, amit érdemes professzionális adatmenedzsment-eszközökkel támogatni. A vállalatnak ezzel párhuzamosan azt is körvonalaznia kell, hogy az adatokat miként kívánja elemezni. A céltalan adatgyűjtés aligha fog értékes betekintéshez vezetni. Ehhez a technológián túl olyan, az informatikát és az alkalmazási területeket egyaránt ismerő szakemberekre is szükség lesz, akik jelenleg még nagyon kevesen vannak a munkaerő-piacon.
