Az idén ismét megrendezett Infotér konferencia ezúttal Szalai Annamária NMHH elnök megnyitójával kezdődött, aki - beszámolója szerint - Magyarország fejlődésének zálogát látja a hazai infokommunikáció fejlettségi szintjében. A nyitó előadások sorában Nuno Correia, a portugál kormány miniszterelnökségének államtitkársági kabinetfőnöki minőségében ismertette hazája elmúlt tíz éves közigazgatási erőfeszítéseit. Correia alapvető fontosságúnak tartja a bürokrácia csökkentését annak érdekében, hogy az állampolgár kerüljön előtérbe. Ezt olyan fejlesztésekkel érte el az ibériai félszigeten fekvő ország, mint a „polgárkártya” (Citizen card), ami egyesíti a személyi igazolvány, az adó- és a társadalombiztosítási kártya funkcióit. A hazai kormányablakhoz hasonló ügyintéző pontok már több mint egy évtizede léteznek Portugáliában, de online is fejlett szolgáltatásokat kínálnak az ország lakosságának. A kabinetfőnök büszkén ismertette, hogy ezen megoldásuk révén több mint 1200 szolgáltatást nyújthatnak az állampolgároknak.
Szalai Annamária, NMHH, Infotér 2012 (forrás: MTI)
Soltész Attila, a rendezvényt szervező Informatika a Társadalomért Egyesület elnöke számokkal sokkolta a hallgatóságot: a magyarok 72 százaléka nem beszél idegen nyelvet, 44 százalékuk digitálisan írástudatlan, és ehhez csupán 55 százalékos – az EU-ban az egyik legalacsonyabb – foglalkoztatottsági arány tartozik. Soltész szerint a társadalmi versenyképesség az informatika és a nyelvek ismeretében rejlik, véleménye szerint az oktatásban van szükség komoly beavatkozásra az elszomorító helyzet megváltoztatásához.
Laufer Tamás, az IVSZ elnöke „Elvándorol a szakma?” címmel tartott előadást, melynek keretei között azt boncolgatta, hogy mi veheti rá a mai fiatalokat a tömeges külföldi munkavállalásra. Egészen pontosan arra, hogy hosszabb távon is hazánk határain túl képzeljék el életüket. Az informatikai agyelszívás megállítása talán az egyik legéletbevágóbb feladat, mivel a fejlett országok mostanában kezdik felismerni a távol-keletre kihelyezett kutatási-fejlesztési projektek hátulütőit. Ezek visszatérésével Közép-Európa számára nagy lehetőség nyílik, de csak akkor, ha azokat ki tudja szolgálni a megfelelően képzett szakembergárda. Laufer rámutatott, hogy szigetszerű eredmények tekintetében élenjáró a magyar IKT szektor - többek között a GDP-arányos részesedésben az ötödik helyen állunk az Európai Unióban, a foglalkoztatottak arányában pedig harmadikak vagyunk ugyanebben a mezőnyben -, összességében még sincs egészséges helyzetben a szektor.
Az IVSZ elnöke abban látja a kitörés egyik lehetőségét, hogy nem csak egy-egy kivételezett multinacionális vállalattal, hanem az IKT szektorral en bloc kellene stratégiai megállapodást kötnie a kormánynak. Laufer szintén a bürokrácia leépítésének szükségességét hangsúlyozta, adatai szerint az állammal kapcsolatos ügyintézésre mintegy 65 óra megy el éves szinten a vállalatvezetők idejéből, ami háromszor nagyobb az EU átlagánál, és körülbelül félmillió forintos kiadást jelent egy cégre vetítve.
Bendzsel Miklós, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatal (a volt Magyar Szabadalmi Hivatal) elnöke hasonlóságot vélt felfedezni a hazai és az európai trendek között, az USA-val szembehelyezkedve. Az általa európai innovációs paradoxonnak nevezett jelenség általános az öreg kontinensen; míg az Egyesült Államokban a fejlesztések mindegyikét annak gazdasági hasznosságán keresztül vizsgálják, addig Európában ez nem jellemző. Bendzsel említést tett a Jedlik Tervről, melyet a kreatív gazdaság fejlesztésének támogatására hoztak létre. Előadásában kitért a Laufer Tamás által említett szigetszerű sikerekre, melyek szerint például a 2012-es Globális Innovációs Index szerint a high-tech exportját illetően kilencedik helyen állunk 141 országból, összességében mégis a felmérésben résztvevő országok alsó harmadában táborozunk.
Dr. Kósa Lajos, Debrecen polgármestere a „Totális városvezetésben” hisz, ahogy ő nevezte saját szemléletmódját a vidéki nagyváros irányítását illetően. Kósa fontosnak tartotta kiemelni, hogy az informatika és a közigazgatás között gyakran feszül ellentét; a „túlsó oldalról” szemlélve nem ritkán értelmetlennek tartják az IT-s beruházásokat, és döntéshelyzetben előfordul, hogy inkább infrastruktúra-fejlesztésre fordítják a rendelkezésre álló szűkös erőforrásokat emiatt. Példát is említett a polgármester: a városban létrehozott beiskolázási körzeti rendszer kialakítása komoly számítástechnikai feladatot jelentett, amit a szülők egyszerűen „meghackeltek” azzal, hogy átjelentkeztek más körzetekbe, ha gyermekük nem a kiszemelt iskolába került, értelmetlen pénzkidobássá téve a projektet. Kósa elmondása szerint egy átlag magyar élete során durván 8 ezer önkormányzati művelettel találkozik, kezdve a születéstől egészen az elhalálozásig. Ennek számát kellene közel megfelezni, és azzal máris csökkenne az adatok kezelése jelentette IT-s igény is, érvelt a polgármester.
Több millióan a szakadék túloldalán
A délutáni kerekasztal-beszélgetéseken visszaköszönt ez a fajta szembenállás. A digitális szakadék problémáját boncolgató szekcióban ismét felmerült az, hogy már elsősorban nem anyagi okai vannak a digitális szakadékon túl rekedtek felzárkóztatásának, hanem sokkal inkább motivációs kérdésről van szó. A Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot képviselő Kelemen Csaba tanácsos szerint lehetőséget kell teremteni arra, hogy az emberek maguk ismerjék fel a digitális kor előnyeit és akarjanak is élni azzal. Hosszútávú, néha saját vezetésükkel folytatott küzdelemnek írta le feladatukat ezen a téren.
A piac részéről Mácz Ákos adott hangot vélekedésének, miszerint az új technológiák elterjedése csökkentheti a digitális szakadékot, illetve a mögötte rekedtek számát. A Magyar Telekomot képviselő szakember rámutatott, hogy napjainkra mintegy 2,8 millió olyan előfizető létezik Magyarországon, aki internetezésre is használja okostelefonját. Ezek egy része asztali számítógépen nem is foglalkozik ilyesmivel, számára a mobil az elsődleges és egyetlen kapocs a digitális érával. Mácz úgy vélte, hogy a korábban említett motivációs problémák mellett korcsoporti és régiós kihívásokkal is szembe kell nézni, azaz a 45 évesnél idősebb és az ország elzártabb területein élők között jóval nagyobb arányban fordulnak elő digitálisan írástudatlanok.
Alföldi István, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság ügyvezetője a három i-vel foglalta össze mondanivalóját: infrastruktúra, igény, információ. Az elsőben hazánk jól áll, de a többi terén még van hova fejlődni, állította Alföldi, aki megemlítette a társaság által készített projektet, melynek keretei között azt vizsgálták, hogyan lehetne 1 millió embert három éven belül felzárkóztatni a digitális írástudók közé. Elmondása szerint ezzel noha több minisztériumot is megkerestek, érdemi választ nem kaptak - holott egészen pontosan kidolgozták a teendőket. Az ügyvezető szerint nagyjából 14 milliárd forint elegendő lenne erre a feladatra; amivel kapcsolatban Kelemen annyit jegyzett meg, hogy a NeFMi idei költségvetése 35 millió forint.
A gyerekeknél kell kezdeni a digitális írástudatlanság megszüntetését, adott hangot véleményének Koródi Bálint, a Digitális Esélyegyenlőség Alapítvány kuratóriumi elnöke, különösen a halmozottan hátrányos helyzetben levők esetében.
A kerekasztal-beszélgetés eredményeként megállapítható, hogy a probléma él, nagy gondot okoz a magyar gazdaságnak, mégsincs kezelésére elegendő pénz - gyakorlatilag szinte kizárólag EU-s forrásokból lehet lépéseket tenni az úton. Ez egyben predesztinálja, hogy szigetszerű megoldások léteznek csak, és nem tudják globálisan kezelni a problémát. Pedig a hazai versenyképesség és az életminőség javulása nagy mértékben függ az itt elért eredményektől.
„Az állammal akkor találkozunk, amikor kell”
A csütörtöki napot Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter, miniszterelnök-helyettes beszéde zárta. Navracsics hangot adott annak a felismerésnek, hogy jelenleg az állampolgárok tartózkodóak, bizalmatlanok az állammal szemben, ami jelentősen megdrágítja a versenyszféra életét is - olyan pótlólagos biztosítékokat igényelnek a piaci résztvevők, melyek bonyolultabbá, lassúbbá és költségesebbé teszik ma Magyarországon az üzleti tevékenységet. Az állampolgárok és az állam egymással szembenállása versenyképességet rontó tényező, amin a FIDESZ-kormány változtatni akar. Navracsics megfogalmazásában azt szeretnék elérni, hogy a közigazgatás valóban elérjen az állampolgárig, olyan barátságos kapcsolatrendszert alakíthasson ki a felek között, mint amilyen a bevezető portugál előadásban már említett kormányablak intézménye.
„Vigyük a közigazgatást az emberekhez” - hangzott az egyik kulcsmondat a minisztertől, amely alatt térbeli és mentalitásbeli közeledést egyaránt érteni kell. Ehhez viszont kultúraváltásra van szükség a közigazgatásban, ami informatikai fejlesztések nélkül nem megy. Navracsics szintén felhozta a debreceni polgármester által már említett szembenállást a közigazgatás és az IT között, aminek feloldását szerinte az jelenthetné, ha a felek megtanulnák egymás nyelvét. A miniszter elképzelése szerint az államnak kellene a leginkább versenyképesnek lennie, amihez viszont csúcstechnológia kell.
Mindez azonban önmagában nem elég: növelni kell a társadalom bizalmi szintjét, jelölte ki a kormány ezen a téren fő feladatát Navracsics.
