1971. november 15-e jeles nap volt nem csak az Integrated Electronics, a későbbi Intel életében, hanem szűkebben nézve a számítástechnika, tágabbra tekintve az egész világ jövőjét illetően is. A vállalat ekkor jelentette be 4004-es mikroprocesszorát, mely a világtörténelem első ilyen lapkája volt. Összehasonlításként álljon itt néhány adat, érzékeltetvén az azóta eltelt szédítő technikai fejlődést!
A legelső tranzisztor, ami a Bell Labs épített 1947-ben olyan nagy volt, hogy egyszerűen kézzel rakták össze. Ma egy gombostű hegyén több mint 100 millió darab 22 nm-es háromkapus tranzisztor fér el. A mondat végén lévő ponton 6 millió darab 22 nm-es háromkapus tranzisztor férne el.
Ha összehasonlítjuk az első mikroprocesszorban található tranzisztor és a legújabb tranzisztorok sebességét, az olyan, mintha a csiga sebességét (óránként 5 méter) hasonlítanánk a kenyai futó, Patrick Makau Musyok sebességéhez maratoni rekordjának beállításakor (42.195 métert futott 2 óra 3 perc 38 másodperc alatt, vagyis 20,6 km/h átlagsebességet ért el a múlt hónapban Berlinben). A világ leggyorsabb processzora körülbelül 4 GHz-es frekvencián működik, ez pedig olyan gyors a 4004-es processzorhoz képest, mint rövidtávfutó Usain Bolt egy csigához képest.
A 4004-es processzor szilíciumlapkáján 2300 tranzisztor fért el. A jelenlegi második generációs Intel Core processzorokban majdnem egymilliárd ugyanez a szám. Ez olyan, mintha egy nagyobb falut és Kína teljes lakosságát hasonlítanánk össze. Ha az aktuális, második generációs Intel Core processzor (méret: 216 mm2) a már történelminek számító 10 µm-es gyártástechnológiával készülne, akkor 21 m2 területű lenne, ami nagyjából egy 3x7 m-t jelent. Mekkora laptopra lenne ehhez szükség? Szerencsére a Moore-törvénynek megfelelően a tranzisztorok egyre kisebbek, következésképp az egy chip-en lévő tranzisztorok száma nagyjából kétévente megduplázódik.
Az Intel 4004 mikroprocesszor 740 KHz-en futott (szemben a 4 GHz-cel). Ha az autók is ilyen nagyságrendben gyorsultak volna 1971 óta, akkor ma egy másodpercbe telne San Fransiscoból New Yorkba, vagy Lisszabonból Moszkvába autózni, feltéve, hogy 1971-ben megengedett 60 mérföldes óránkénti sebességet és a San Fransisco-New York útvonalra 3000 mérföldes távot számolunk.
A jelenlegi Intel Core processzorban 995 millió tranzisztor van. Ha minden tranzisztor akkora lenne, mint egy szem rizs, akkor az ennek megfelelő mennyiségű rizst megfőzve lengyelországi Poznan városának vagy bármely más 567 ezres lakosú város (Stuttgart, Düsseldorf, Glasgow) teljes lakosságát meghívhatnánk belőle egy ebédre.
Egy modern laptop átlagos évi energiafogyasztása 25 euróba kerül. Ha az energiafogyasztás 1971 óta nem változott volna, akkor a mai laptopok éppen 4000-szer többet fogyasztanának, ez pedig 100.000 eurós költséget jelentene évenként. Kevesen tudnának ekkora összeget szánni otthoni számítógépük fenntartására.
