Az Apple Macintosh első bemutatóját a már akkor is remek prezentációs készséggel bíró Steve Jobs tartotta 3 ezer ember előtt. Akkor ugyan öltönyt és csokornyakkendőt viselt - a később legendássá vált farmer és garbónyakú pulóver még váratott magára -, de az összegyűlteket ez érdekelte a legkevésbé. Andy Hertzfeld, a Macintosh fejlesztőcsapatának tagja így ír az eseményről: "A pokoli zűrzavar akkor uralkodott el, amikor a bemutató véget ért. Steve (Jobs) a legszélesebb mosolyt vágta, amit valaha láttam az arcán, nyilvánvalóan a könnyeivel küszködött, ahogy magával ragadta a pillanat. Az ováció legalább öt percig folytatódott, mielőtt lecsillapította volna a tömeget."
Ne feledjük, 1984-ben vagyunk! Az akkori otthoni felhasználó olyan nyolcbites gépeket használ - és képes megfizetni -, mint az Apple II, melyet egyébként egészen 1993-ig gyárt az Apple a különböző Macintoshokkal párhuzamosan, a Commodore 64 vagy a Sinclair ZX Spectrum. A 16/32-bites Motorola CISC processzorra épülő, grafikus felhasználói felületet (GUI) felvonultató, csinos Mac fényévnyi ugrást jelent ezekhez a gépekhez képest, így már érthető a tömeg elragadtatása.
A demó, amit a Macintosh csapat a szokásos "semmi alvás, egy hétvége alatt kész kell legyen" tempóban összerakott, csupa olyan elemből állt, amelyet külön-külön már láthatott a közönség. Mégsem kell csodálkozni rajta, hogy mindez egybegyúrva, valós időben megmutatva olyan hatással volt rájuk, mint kisgyerekre a tűzijáték. Kevesen tudják, de a valóságban az Apple csalt egy kicsit: a gép, ami a színpadon szerepelt, a Macintosh 512 kilobájt memóriával szerelt változatának prototípusa volt, nem pedig az alapfelszereltségű 128 kilobájtos Mac.
A kezdetek
A Macintosh projekt az 1970-es évek végén indult Jef Raskin vezetésével, aki egy könnyen használható, olcsó számítógépet szeretett volna készíteni az átlagfelhasználó számára. A gépet kedvenc almafajtája, a McIntosh után nevezte el, de mivel ezt már márkanévként használta valaki, végül Macintosh lett a gép neve a végleges keresztségben. 1979 szeptemberében Raskin engedélyt kapott, hogy munkatársakat toborozzon a projekthez, így olyan mérnököt keresett, aki képes összeállítani a prototípust. Így találkozott Bill Atkinsonnal, aki az Apple Lisa számítógépén dolgozó csapatának tagja volt; Atkinson pedig Bruell Smith-t, a cégnél szerviztechnikusként dolgozó másik kollégát hozta magával.
A Lisa az Apple üzleti felhasználóknak szánt, szintén GUI-val és egérrel ellátott gépe volt, mely 1983-ban debütált. A gép több szempontból is jelentősen megelőzte a korát, de 9 995 dollárt kértek érte, ami a mai viszonyokra vetítve körülbelül 25ezer dollárt jelent. A magas ár miatt a felhasználók inkább a jelentősen olcsóbb IBM PC-t, illetve annak klónjait választották - a gép megbukott. Az első Macintosh hardverének és szoftverének kifejlesztésé sokan csatlakoztak az évek során, a kezdeti háromtagú csapathoz Chris Espinosa, Joanna Hoffman, George Crow, Jerry Manock, Susan Kare, Daniel Kottke és a már említett Andy Hertzfeld társult.
Smith az első Macintosh alaplapot Raskin specifikációjának alapján építette meg. 64 kilobájt RAM-ja, Motorola 6809E CPU-ja (1 megahertz órajelű, 8-bites - vitathatóan részben 16-bites - CPU) és 256×256 pixel felbontású, fekete-fehér, bittérképes kijelzője volt. Bud Tribble programozó szerette volna a Lisa grafikai programjait a Macen futtatni, ezért felvetette Smith-nek, hogy mi lenne, ha a Motorola 68000-es processzorát használnák valahogy a gépben, méghozzá úgy, hogy az előállítás költségét - és a gép árát - alacsonyan tartsák. 1980 decemberére Smith nem csupán azt oldotta meg, hogy 68000-es CPU dolgozzon a Macben, de az órajelet is sikerrel srófolta fel 5-ről 8 megahertzre, miközben már 384×256 pixel felbontású kijelzőt volt képes kezelni.
Az olcsóság "trükkje" az volt, hogy lényegesen kevesebb memóriát használtak, mint a Lisában, melyben 1MB RAM volt. A végleges Macben a 128 kilobájt RAM mellett 64 kilobáj ROM volt - sokkal több, mint a kortárs gépekben. A gépnek nem voltak memóriabővítő foglalatai, de ha az alaplapra forrasztott 16 darab 64 kilobites memóriachipet kiforrasztották, foglalatokat forrasztottak a helyükre, és azokba 256 kilobites chipeket dugtak, a memória 512 kilobájtra volt bővíthető. Az első Macintoshba végül 9 hüvelykes, 512×342 pixel felbontású monokróm kijelző került.
A Macintosh projekt még jócskán a tervezési folyamat elején felkeltette Steve Jobs figyelmét, aki hamar rájött, hogy a Mac sokkal inkább piacképes, mint a "saját gyermeke", az 1978-ban született első lánya után elnevezett Lisa. Jobs olyan szinten beleszólt a tervezésbe, és úgy hajtotta a Macintosh-csapatot, hogy Raskin, a cég harmincegyedik alkalmazottja 1981-ben kiszállt a projektből a nem éppen könnyű személyiséggel megáldott Jobsszal való összekülönbözése miatt, majd 1982-ben el is hagyja a céget. Éppen ezért többen úgy vélik, hogy a végleges Macintosh sokkal közelebb áll Jobs elképzeléseihez, mint Raskinéhoz.
Az azóta legendássá vált látogatás a Xeroxnál - melynek célja az volt, hogy megnézzék a cég fejlesztés alatt álló GUI-ját és Smalltalk fejlesztői rendszerét, cserébe Apple részvényopciókért - hatással volt a Lisa és a Mac GUI-jára. Jobs vezetése a Macintosh projekt élén rövid életűnek bizonyult. Miután összekülönbözött cég új vezérigazgatójával, John Sculley-val, Jobs 1985-ben dühében távozott az Apple-től, és új céget alapított NeXT néven, és csak 1997-ben tért vissza a céghez.
A piaci bevezetés
Az eredeti, első Macintosh sajtóbejelentése 1983 októberében volt, amit egy 18 oldalas brossúra számos magazinba való befűzése követett decemberben. Ezt követte 1984. január 22-én az amerikai Super Bowl kupadöntő alatt sugárzott, azóta legendássá vált reklámfilm, melyet Orwell 1984 című regényének stílusában készítettek el. Ebben egy nő egy kalapáccsal zúzza szét a Nagy Testvér képét, aki az akkori számítógépes piacot uraló IBM-et volt hivatott jelképezni. Két nappal később Amerikában elkezdték forgalmazni a Macintosh-t, ami óriási siker lett.
A géphez két programot mellékeltek, a MacWrite-ot és a MacPaintet, melyek nem titkoltan a GUI képességeit voltak hivatottak megcsillogtatni. Bár a Mac nem véletlenül tett szert azonnal óriási rajongói bázisra, az alapvetően a GUI-ra építő gép sokak számára túl radikális változást jelentett. Ők lekicsinylően játékszernek titulálták a Macet. (Ne feledjük, a legközelebbi konkurens, a Windows 1.0 majd csak 1985 novemberének végén jelenik meg!) Számos, a szöveges üzemmódhoz és parancsokhoz szokott programozót elriasztott - de legalábbis szokatlan volt a számukra - a grafikus felület, ezért a kezdetekkor kevés program állt rendelkezésre a Machez.
1984 áprilisában a Microsoft MultiPlan táblázatkezelőjét migrálják MS-DOS-ról Macre - egyébként létezett változata Xenix, Commodore 64, Texas Instruments TI-99/4A, Radio Shack Model II, Apple II, és Burroughs B-20 alá is -, melyet a Microsoft Word követett 1985 januárjában. Az Apple ugyanabban az évben piacra dobta a Macintosh Office-t, amit egy olyan reklámfilmmel próbált népszerűsíteni, ami meglehetősen sértő volt, méghozzá pont a potenciális vásárlók számára - nem is lett népszerű.
Az Apple 1984 novemberében 2,5 millió dollárt költ arra, hogy a Newsweek választások utáni különkiadásának mind a 39 hirdetési oldalát megvásárolja, és ezeken a Macintosht népszerűsítse. A cég beindítja a "Tesztvezess egy Macintosh-t" kampányt, melynek keretében a potenciális, bankkártyával rendelkező vásárlók hazavihettek 24 órára egy Macet, majd visszavihették, ha nem tetszett nekik. Bár 200 ezer érdeklődőt vonzott az akció, a kereskedők nem lelkesedtek érte különösebben, mert egyrészt nem volt elég gép, hogy kielégítsék az igényeket, másrészt sokat olyan állapotban hoztak vissza, hogy azok eladhatatlanok voltak. A kampány végén a gépek árát 1995-ről 2495 dollárra kellett emelni.
A Macintosh 1984-es megjelenésekor abszolút forradalminak számított, és azonnal óriási rajongótáborra tett szert. Két dolog állt hódításának útjába: egyrészt - bár képességeihez mérten az ára igencsak kedvező volt - a közel 2000 dollár messze több volt, mint amit a célzott vevőkör, az otthoni felhasználó szívesen kifizetett egy számítógépért. (Csak összehasonlításul: a Commodore 64 1982-es megjelenésekor 595 dollárba került.) Nem vitás, hogy a piacon lévő konkurensek akkoriban elmaradtak a Mac képességeitől, de az áruk sokkal kedvezőbb volt. Ha az 1984-es dollárokat átszámoljuk mai dollárokra, akkor 5000-nél is magasabb szám fog állni a képzeletbeli árcédulán, ami magáért beszél. Másfelől akkor még érvényben voltak azok a hidegháborús rendelkezések, amelyek korlátozták a számítógépes csúcstechnológia kivitelét az országból.
