A Philips és a Sony már 1979-ben megkezdte az új digitális hanglemez megtervezését célzó, közös munkáját. Az eredeti cél 1 órányi hanganyag tárolása volt, és ehhez elegendő lett volna a 115 milliméteres átmérőjű korong. Végül a felek a kapacitást 74 percre való bővítése mellett döntöttek, lehetővé téve Beethoven IX. szimfóniájának egyetlen lemezen való kiadását. 1980 júniusában született meg a Philips és a Sony által javasolt "Vörös könyv" szabvány, ami a CD és a CD-ROM formátumok minden technikai specifikációját tartalmazta.
Piet Kramer, aki akkoriban a Philips optikai csoportjának tagja volt, és jelentős részt vállalt a CD-technológia kifejlesztésében, így jellemezte a Philips és a Sony közös munkáját: "Amikor a Philips szövetkezett a Sonyval a CD kifejlesztésére, elsődleges célunk az volt, hogy megnyerjük a világot a CD-nek. Mindezt a nyitott együttműködés tette lehetővé az új szabvány kidolgozásában. A Philips számára a nyílt fejlesztés új megközelítés volt, azonban kifizetődött. Az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején soha sem gondoltuk volna, hogy egy nap a számítógép és a szórakoztatóelektronikai ipar egyaránt a digitális CD-t választja a számítógépes programok és filmek növekvő mennyiségű adatának tárolására."
A Royal Philips Electronics Langenhagenben lévő gyárában, Németországban gyártotta le a világ első kompaktlemezét. A CD kiemelkedő hangminőségével és a karcolásokra való érzéketlenségével az első lépést jelentette az analógról a digitális zenei technológiák irányába, és katalizátora lett a további digitális szórakoztatóelektronikai fejlesztéseknek, előkészítve a DVD és a viszonylag újkeletű HD DVD vagy Blu-ray optikai adattárolók megjelenését.
A langenhageni gyár, ahol a világ első CD-jét nyomták, az aktuálisan a Philips tulajdonában lévő Polygram zenekiadóhoz tartozott. Az első CD, amelyet a gyár készített, a "The Visitors" volt az ABBA-tól. 1982 novemberéig, vagyis amíg a CD-t bevezették a piacra, egy százötven tételből álló, főként klasszikus lemezekből álló szortiment készült el. Az első CD-k és CD-lejátszók - beleértve a Philips által készített CD100-ast - Japánban mutatkoztak be, amit az amerikai és európai bevezetés 1983 márciusában követett.
Amikor a CD-k forgalmazását világszerte megkezdte a zeneipar, több mint 1000 lemez volt a piacon. 1985-ben a Dire Straits is a CD-n való megjelenésre tért át., a híres "Brothers in Arms" album egyike volt az első, teljesen digitális (DDD) felvételeknek. A Philips és a Dire Straits szövetsége tette lehetővé, hogy a vásárlók között a CD-k hangminősége népszerűvé váljon, hozzájárulva ahhoz is, hogy a "Brothers in Arms" az új formátum első, több mint egymillió példányban eladott albuma legyen.
A kompaktlemez a CD-ROM, a CD-R és CD-RW, DVD, DVD R, DVD RW, a HD DVD és Blu-ray előfutára. A Philips becslései szerint az elmúlt negyed század során több mint 200 milliárd CD-t adtak el világszerte. Egy korong mindössze 1,2 milliméter vastag, de ha minden valaha gyártott lemezt egymásra pakolnánk, az így kapott spagetti hatszor érné körbe a Földet.
