Vannak cégek, ahol a legjobban teljesítő munkatársak egy vállveregetést kapnak év végén, a Serco Informatikánál meg lehetőséget arra, hogy részt vegyenek a Budapest-Bamako Rally-n. Levente a cég egyik legjobb sales-ese, és ezt is bevállalta, mi pedig kikérdeztük a január 31-i indulás előtt.
- Hogy jött ez az egész?
- Mi lesz a legnagyobb kihívás?
- Készülsz valahogy?
- Mennyire kiszámíthatatlan ez?
- Mit szólt a család?
A legnagyobb kihívásról majd utólag, de a kaotikus közlekedés az alap. Bármikor bármi átmehet az úton - már ahol van út -, szóval ember, állat, jármű, bármi. Ha elütöd, jó eséllyel kiderül, hogy a világ legdrágább kecskéje volt, és akkor csak állatokról beszélünk, sérülésre, komolyabb balesetre gondolni sem szeretnék. Nem véletlen, hogy csak nappal megyünk, éjjel indulnak el a gyalogosok, amikor hűvösebb van.
A terepviszonyok is érdekesek, sziklás földutak, laza talaj, elakadás, minden benne van a pakliban. Ezért Afrikában már nem is hosszúak az etapok, olyan 3-500 km naponta, de csak 8-10 óra alatt lehet megtenni.
Emiatt érdekesek a műszaki kérdések is, a homok előtt pl. le kell engedni a gumikat, aztán kemény talajon visszafújni. Téli gumi lesz a Pajero-n, az kevésbé ássa el magát, a bütykös inkább sárra való. Bár lehet, hogy az utolsó dzsungeles szakaszon felcseréljük a gumikat, majd meglátjuk.
Emellett sok helyen újra felütötte fejét az ebola, némelyik vízben még fürödni sem szabad, és akkor a tízen-valahány védőoltásról nem is beszélek, amit megkaptam már. Olyanokat is, amire gyerekkorában minden magyart beoltanak, mert ott más vírus/baktérium törzsek vannak. Ez is egy kockázat. Ezen kívül az ismeretlenre nehéz készülni, de azért elkezdtem lejárni a konditerembe, le is adtam vagy 10 kilót, ami nem ártott. Mindkét utastársam elég bevállalós, gyakorlott világcsavargók, az egyikük sokszoros, veterán Bamako-s is, úgyhogy csak megoldjuk valahogy a dolgokat.
Nem veszély, csak egyfajta áldozat, hogy jó eséllyel nem érünk vissza februárban, tehát a gyerekeimet, feleségemet nem látom 4-5 hétig, és ez nem egy pesszimista becslés. Pedig rajtuk nagyon sok múlt. Először aggódtam, mit szól majd a család, és el is bizonytalanodtam emiatt egyszer, de épp a feleségem volt, aki azt mondta, hogy ne hagyjam ki, mert ilyen ritkán adódik egy életben, és persze ő lesz az is, akinek helyt kell állnia, amíg én a világ végén kalandot keresek, de bevállalta, amiért nagyon hálás vagyok. Azt, hogy a munkahelyem ezt felajánlotta, megoldja a másik problémát, ami sokakat, például több barátomat is visszatartotta a jelentkezéstől. Nem minden állásból lehet három-négy hetet hiányozni. Ha sikerül, február 17-én célba érünk, de ott még el kell adni az autót, ami vagy megy pár nap alatt, vagy nem. Ez most egy drágább kocsi, olyan 8 milliót érhet, kisebb rá kint a kereslet. Ha sikerül, akkor repülőjáratot kell találni, és az sem evidens. Ha nem jön össze az eladás, akkor vezethetünk hazáig, de akkor már lehetőleg aszfalton, amennyire lehet. Azok hosszabb etapok lesznek, 10 nap alatt haza kellene érni. Ez a sima túra kategória, tehát nincsenek szintidők, de nincsenek szerelők, kísérőautók, és versenycsapat sem. Van még a Spirit kategória, ahol gyakorlatilag csak olyan autók indulnak, amikből nehezen nézi ki az ember, hogy oda is érnek majd, illetve a verseny és a 4x4 túra kategóriák, de ez fent van a Bamako honlapon is.
Egyelőre ennyit tudok mondani, aztán menet közben majd igyekszem tudósítani, ahogy és ahonnan lehet.
Lapzárta előtt érkezett, hogy a Serco által szponzorált autónak már Spanyolországban, még az átkelés előtt akadt némi műszaki problémája. Egy repedt olajcső miatt kellett kétnapos kényszerpihenőt tartaniuk egy kisvárosban. Ennyi késést talán be lehet hozni, de látszik, hogy már az út elején feszes tempót kell tartaniuk, ami további veszélyeket hordozhat.