Ahogyan változik az üzleti és technológiai környezet, úgy alakul, módosul a főinformatikusokkal szemben támasztott elvárások sora. És - tisztára úgy, mint a tőzsdén egy-egy részvénynek az árfolyama - dinamikusan mozog le-föl a CIO ázsiója.
Megjelenik, teszem azt, a felhőalapú számítástechnika lehetősége a távoli horizonton, egyes menedzsmentekben már dörzsöli is a tenyerét a többi C, hogy most aztán tényleg végre vége az IT-uralomnak, választhat magának a CIO másik pályát, az informatikát betolják a felhőbe, oszt jónapot.
Feltűnnek az okos mobileszközök felhőből nyomatott szexi appokkal felvértezve, olyanokkal, amelyek megvásárlásához és használatához éppen elég annyi agy, amennyi egy marketingesnek defaultban megadatik, máris elhangzik a sötét jóslat: a főinformatikusnak befellegzett, már nemcsak az infrastruktúrát, hanem az alkalmazások rétegét is ki lehet taszajtani a cégen kívülre. Egy marketinges persze nem pontosan e szavakkal fogalmazza meg a dolgot, de mi maradjunk a mi nyelvi közegünkben.
Azután a közösségi médiumokban rejlő lehetőségektől megrészegülve és teljes szívből sajnálkozva néznek a vezetőtársak az informatikát irányító kollégára, arra gondolván, hogy eljött az idő, amikor lényegében semmi másra nincs szükség az ügyfelekkel való kommunikációhoz és kapcsolattartáshoz, mint ezekre a fantasztikus platformokra. Minek is ide a belső IT? - tekintenek kérdően egymásra.
És megszólalnak tömött sorokban és kövér bekezdésekben a jósok, akik nagyítanak, vakítanak, pazar lehetőségeket és rettenetes veszélyeket jeleznek előre. És megmondják, hogy a CIO-nak milyenné kell válnia, ha meg akar maradni a posztján.
A szegény CIO pedig ül vezetői székében és fáradtan kapkodja a fejét. Ha sikerül megőriznie a józan eszét, ebből következően megőriznie azon képességét, hogy a helyzetet helyesen értékelje, különös következtetésekre juthat.
Hiába a mindent megrendítő, romboló és újat építő változáscunami, az üzletnek működnie kell, az üzleti folyamatoknak zökkenőmentesen menniük kell, az adatokat, információkat tárolni és védelmezni kell. És előbb vagy utóbb a vezetőtársak kijózanodnak majd a nagy techrészegségből, ismét figyelnek majd arra, amit a főinformatikus mond.
Ám ahogyan ott ücsörög csüggedten a székében a CIO, arra is gondol, hogy nem kizárt, hogy neki is változnia kell.
Ha azt hallja, hogy ideje már beköltözni a felhőbe, az a legjobb, ha az elejétől a végéig, a beköltözés lehetőségétől a kiköltözés eshetőségéig alaposan szemügyre veszi a dolgot, és megosztjaa, amire jutott, a vezetői tárgyalóban azokkal, akik a leghangosabban kiáltanak felhőt.
Pallérozza magát, hogy képessé váljon a társakkal való kommunikációra, beszélje a pénzügy nyelvét, ne jöjjön zavarba, ha a marketing területére merészkedik, tudja, mi az a tölcsér és mi a konverzió. Ő legyen az, aki a legújabb eszközöket először kipróbálja, ő legyen az, aki a legfrissebb appokat letölti és teszteli - üzleti szemmel.
Legyen lélekgyógyászi érzékenységgel és felkészültséggel értője annak, hogy milyen motívumok munkálkodnak az értékesítők nyilván sötét lelkében, amikor kerülik az amúgy évek alatt fényesre csiszolgatott CRM-rendszer használatát, és helyette valami webes izébe írják be - ha egyáltalán - azt, ami mellesleg elő vagyon nekik írva.
Ő tegyen igazságot, ha hajba kapnak a menedzsment tagjai valami új technológiai trend várható alakulásán vitatkozva. Ő legyen a technológia újdonságainak felkent evangélistája, ő legyen az, aki megmondja, hogy milyen lesz a jövő, és ő legyen, aki a jövőt hívó szertartásokat celebrálja.
Röviden és tömören, a magyar népi kultúrából merítve: legyen ő a technológia táltosa.
Akkor is, ha techtáltosok nincsenek is.