Kalandos életemnek e pillanatában éppen egy vállalatirányítási rendszer (ERP, Enterprise Resource Planning) fejlesztésével és értékesítésével foglalkozó nemzetközi cég magyarországi leányvállalatát irányítottam, és az a bizonyos Szenesember egy ugyancsak nemzetközi tulajdonú vállalkozás francia CFO-ja volt. (Nevét - nem egészen szó szerint - lefordítottam a francia eredetiből.)
Az egyébiránt rendkívül kedves francia azért hívott fel, mert az általunk forgalmazott ERP-rendszer náluk futó verziójának egyik moduljában találtak egy hibát, s mi megígértük neki a javítást, amellyel azonban fejlesztőközpontunk, valahol az orosz fővárosban, előzetes ígéretei ellenére nem készült el. És jött a havi zárás, Szenesember úr pedig attól tartott, hogy a javítás nélkül a dolog nem fog sikerülni.
Bocsássa meg nekem az ég, de arra nem emlékszem, hogy végül mi lett a cég havi zárásával - valószínűleg megoldották valahogyan.
Francia pénzügyi vezetője volt annak a tiszántúli erőműnek is, ahol ugyancsak a mi rendszerünkkel vigyázták az üzletet. Élénken emlékszem, hogy nem volt valami egyszerű eset az ügyfél. Akármikor beszéltem vele, hosszasan sorolta a gondokat a rendszerünkkel kapcsolatban, miközben persze nem állt fejre a cég, működött a rendszerünk. Egyszer meghívtam az irodámba azzal a szándékkal, hogy közérzetében jelentékenynek mondható javulást érjek el. Hagytam, hogy ismét elmondja a panaszait, majd egyszer csak arra kértem nagy tisztelettel, mondja meg, melyik az a három az általa felsoroltak közül, amelyeket ha orvosolunk, boldog lesz.
Tisztán emlékszem, hogy megoldottuk az ügyfelünk által megnevezett három problémát, de ő nem lett boldog. Egyszerűen nem szerette a rendszerünket.
Számlanyomtatási problémái voltak annak a francia tövű nemzetközi cégnek, helyesebben honi leányvállalatának, amely ugyancsak a mi rendszerünk egyik változatát használta. A magyar rendszergazda egyre elkeseredettebb e-mailekben adott hírt a gondjairól, ezért az ügyfélért regionális szinten felelő, egyébiránt ír nemzetiségű kollégám, Peter javasolta, hívjuk meg a cég illetékes vezető munkatársait egy finom ebédre, hogy a fehér asztal mellett tegyünk ízletes pontot a dolog végére.
Az akkoriban legmenőbb éttermek egyikében foglaltattam asztalt az irodavezetőmmel, mert a meghívottaim franciák voltak, és - mint tudjuk - a franciák gasztronómiailag szenzitívnek mondhatók. Az étterembe menet a sarki élelmiszerüzletben csinos szortimentet vásároltam be a szóban forgó cég emberi fogyasztásra szánt termékeiből, és amikor az asztalnál mindenki elmondta a pincérnek a rendelését, kértem a személyzetet, hozza be az én előétel-ajánlatomat. Kínáltam vele az ügyfeleimet is, de pontosan emlékszem, hogy a tálcán feltornyozott termékekből csak én fogyasztottam.
Jól következtet a kedves olvasó, ha azt gondolja, hogy ügyfeleimmel e találkozón sikerült a kapcsolatainkat megjavítani. Peter kollégám meg is írta főnökeinknek a jelentését, amelyben - mit ád Isten - nem pazarolt betűket a részletek taglalására, pusztán arra szorítkozott, hogy az ügyféllel sikerült a kapcsolatokat normalizálni.
Emberek tervezik és készítik a szoftvertermékeket, és emberek azok, akik használják ezeket. A vállalatirányítási rendszerek egyike sem hibátlan, és alkalmazóik sem tökéletesek.
Azt gondolom, nincs egyetlen olyan előre gyártott ERP-rendszer sem, amely tökéletesen illene akár egyetlen ügyfél vállalatára is. Továbbá azt gondolom, hogy ritka az az ügyfél, aki külső segítség - független tanácsadó - nélkül képes kiválasztani a neki legmegfelelőbb rendszert.
És végül azt is gondolom, nincs olyan, hogy legmegfelelőbb, mert egy vállalkozás élő organizmus, amely ma ilyen, holnap pedig lehet, hogy egészen másmilyen lesz.