Meghívott vendégként, Eger város televíziójának stúdiójában, élő adásban éltem végig az április 8-i országgyűlési választások eredményvárását, és megtapasztaltam, milyen nehéz műsort csinálni abban a sajnálatos esetben, amikor nincsenek számok. (És ha nincsenek tények, egyáltalán nem meglepő módon, mindenféle feltételezések kapnak szárnyra, felizzik a közösségi háló.)
A műsorban felháborodottságomnak adtam hangot a valasztas.hu működési problémái miatt, továbbá azt sem üdvözöltem, hogy néhány, átjelentkezőket fogadó budapesti választókör túlterheltsége miatt az eredményeket csak órákkal az urnák hivatalos zárása, este 7 után kezdhette közzétenni a Nemzeti Választási Iroda. S hogy teljes legyen Egerben az öröm, a helyi stúdió internetszolgáltatása sem volt hibátlan - és akkor még finom voltam és nőies.
Minden előzetes riogatás ellenére a választás másnapján is felkelt a nap, az élet ment tovább, jött a kijózanodás (sokunk számára nem csak, vagy nem elsősorban kognitíve), és visszatért a hétköznapok szürkesége, amikor az indulatok helyébe végre a gondolatok léphetnek.
Megkezdtem az anyaggyűjtést.
Egyik forrásom a nyakát tette rá, hogy a valasztas.hu bajainak egyszerű az oka: méretezési hiba történt, ami, így, a 21. században - tette hozzá - elfogadhatatlan. Nem elégedtem meg ezzel az egyébként igen hihetőnek tetsző magyarázattal, pedig nagy rendszereket, különösképpen kormányzati IT-architektúrákat illetően általában mértékadónak mondható, akitől származik.
Minthogy túl kézenfekvőnek és egyszerűnek tűnt e magyarázat, folytattam a telefonálgatást, mígnem eljutottam ahhoz, aki - legalábbis szerintem - képes volt elemelkedni a forráskódok és szerverek szintjéről.
Nevezzük e forrásomat HD-nek, aki csípőből cáfolta, hogy méretezési probléma okozta a valasztas.hu működési problémáit. Kifejtette, hogy a redundáns, tehát baj esetén aktivizálható/aktivizálódó rendszerek kiterjedtségéről és mennyiségéről az afféle porba'ingó egyszerű földi halandóknak, amilyen én is vagyok, fogalmuk sem lehet. HD szakszerű és meggyőző leírását adta a kormányzati informatikai infrastruktúrának, rávilágított annak technológiai összetettségére, vagyis arra, hogy különféle technológiájú, különféle fejlettségi szinteken álló rendszerek működnek itt együtt. Kifejtette, hogy az ő szemszögéből tekintve a valasztas.hu működtetői dicséretre méltóan teljesítettek, mert a nyilvánvalóan felmerült probléma vagy problémák ellenére fenntartották a működést.
- Van fogalmad arról, hány döntési szint van a kormányzati informatikában, vagy akár a valasztas.hu esetében? - szegezte nekem a kérdést HD, majd gyorsan válaszolt is. - Négy-öt szintet is el tudok képzelni. A legkisebb hiba eszkalációs útja is olyan hosszú, hogy az egyébként félórás munkával megoldható probléma kijavítása ebben a rendszerben akár három hónapba is telhet. Nem is szólva a kommunikációról, tehát az adott hibáról szóló hivatalos tájékoztatásról, ami az esetek nagy többségében csakis a legfelsőbb szinten történhet meg.
Cserébe most én jöttem egy kérdéssel, miszerint: ki is a kormányzati informatikai rendszerek főinformatikusa, ha úgy tetszik, a CIO-ja? Kérdésem költői volt, hiszen köztudomású, hogy a jelenlegi elosztottnak mondható intézményi struktúrában nincs a kormányzati informatikának hivatalosan megnevezett politikai vezetője, nincs egy szervezet, amelynek egyetlen feladata ezen infrastruktúra működtetésének felügyelete, stratégiai tervezése, fejlesztésének menedzselése, védelmének irányítása lenne, és értelemszerűen nincs felelős informatikai vezetője sem.
Nincs más választás - ez mind kellene, hogy legyen.