Mi máshoz is hasonlítaná e fejvadász egy jó IT-szakember feltalálását, mint a vadászathoz? A kiemelkedő IT-sekből ugyanis (lassan már a közepesekből is) kevés van, nem hálóval foghatók, mint a halak, hanem szinte egyenként kell levadászni őket. Tapasztalt fejvadászunk szerint ne menjen nyúlra az, akinek lassú a keze, mert mire célba venné a kiszemelt tapsifülest, az addigra már árkon-bokron túl járhat. A kimérten cselekvőknek a nagyvadak szegmense javallt. A becserkészéssel telik el ott az idő nagyobb része, ott még lehet hosszú és méla a les, és ott a célzást sem kell elkapkodni.
Nem teszek kísérletet arra, hogy kitaláljam, az IT-sek milyen állathoz is hasonlítanak leginkább, figyelmemet inkább az informatikusok után kutatókra fókuszálom. Rémtörténeteket mesélnek a vezető informatikusok arról, hogy egy-egy szakember felvétele mennyi időbe telik a keresés megindításától fogva. Nem ritka a hat-nyolc hónapos keresés, ami olyan hosszú idő, hogy addigra akár a technológia is megváltozhat, nem szólva arról, hogy ennyi idő alatt az üzlet, az üzlet fejlesztési igényei is nagy fordulatot vehetnek.
Többnyire a mozgó célpontra tüzelés esetéhez hasonlíthatjuk azt, amikor az IT új munkatársat kíván felvenni. A telitalálathoz sok körülmény együttállása szükséges.
Hacsak nem technológiai cégről van szó, a saját HR-esek korlátozott mértékben állnak az informatikai vezetők segítségére. Az csupán szerencsés véletlennek tekinthető, ha értenek ahhoz a speciális területhez, amelyet informatikának neveznek - ha tehát értik és megértik azokat, akik ott dolgoznak. Általában fogalmuk sincs arról, mi folyik voltaképpen az informatikán, azok a fura fickók mivel múlatják az időt, amikor naphosszat gúvadnak mindenféle képernyőkre.
Nagyobb IT-szervezetű vállalatok külső segítséget vesznek igénybe: fejvadász cégekkel kötnek szerződést abban a reményben, hogy így sikerrel válthatják ki az IT-hoz kevéssé affinis belső HR-t, és felgyorsíthatják a keresés folyamatát.
Akár azt is gondolhatná az IT-vezető, hogy ha megvan a fejvadász, akkor hamarosan meglesz az az ember is, akit olyan nagyon keresnek. Ám ha kellő mennyiségű tapasztalatot gyűjtött össze nem rövid élete során ahhoz, hogy ne higgyen a csodákban, jobb, ha agilis üzemmódba kapcsol.
Jobb, ha már a fejvadász kiválasztásának folyamatában is részt vesz. Meggyőződik arról, hogy az a vállalkozás, amelyre végül rábízza szervezetfejlesztése egyik lényeges feladatának elvégzését, rendelkezik a megfelelő előtörténettel, referenciákkal. Megbizonyosodik arról, hogy van ott olyan munkatárs, aki ismeri az IT-seket, beszéli a nyelvüket, betéve tudja a szokásaikat, tudja, milyen online felületeken mozognak, tudja, hol aktívak, és melyek azok a kommunikációs felületek, amelyeket nem vesznek komolyan.
Az IT-vezető akkor nyugodhat meg, ha a fejvadász munkatársa tudja, mi motiválja az IT-seket, mi az, ami lelkesíti őket, mi az, aminek hatására még akkor is meghallgatják az ajánlatot, ha egyébként jól elvannak ott, ahol éppen most vannak, és végül, de nem utolsósorban tudja, mitől megy el egyetlen milliszekundum alatt a kedvük attól, hogy váltsanak.
A legjobb, ha a szervezete fejlesztésében is agilis CIO meginterjúvolja azt, akit a megbízásra pályázó fejvadász cég kijelöl az ő leendő tanácsadójának, tehát akivel vállvetve dolgoznak majd a keresésben. Az ilyen eltökélt informatikai vezető semmit sem bíz a véletlenre, mert tisztában van azzal, hogy nincs rosszabb annál, ha elhúzódik a keresés, és végül olyasvalakit vesznek föl, akiről aztán kiderül, hogy nem abba csapatba való és nem arra a posztra, feladatra termett, amelyikre felvették.
Mert akkor minden kezdődhet elölről.