Amióta rátaláltam az új technológiák egyik érdekes alkalmazási területére, mégpedig arra, hogy lehetőség van származásunk felderítésére DNS-ünk alapján, szolgáltatóról szolgáltatóra járok - tesztelem a kínálatot.
Barátomnak, Vilmosnak is meséltem új érdeklődési körömben szerzett ismereteimről, amikor ő egy általam nem ismert szolgáltatóra hívta fel a figyelmemet, a 23andme.com-ra. El is rohantam a weboldalra, azonnal megrendeltem a származásvizsgálatot, és vártam a mintavevő készlet megérkezését. E szolgáltató egy speciális nyálgyűjtő eszközt küld a megrendelőnek, a levett mintát pedig elszállítja amerikai laborjába, ott végzik az elemzést, majd az adatbázisában szereplő személyek DNS-ével történt összehasonlítás alapján alakul ki rengeteg információval szolgáló jelentése. Megadja például azon személyek nevének kezdőbetűit vagy teljes nevét (a felhasználók akarata szerint), akikkel az összehasonlítás alapján valamilyen fokú rokonságban lehetek (nekem több mint ezer úgynevezett DNS-családtagom van jelenleg, vagyis a 23andme.com adatbázisában most szereplők közül ezekkel állok vér szerinti, valamilyen fokú kuzinális, vagyis unokatestvéri rokonságban).
Még azok számára is okozhat meglepetést az efféle vizsgálat, akik úgy gondolják, tisztában vannak saját családfájukkal az időben messze visszatekintve is. Ez a szolgáltató 7-8 generációra visszamenőleg azt is jelzi, milyen származású elődökre következtet DNS-ünk és az adatbázisban szereplő személyek DNS-einek összehasonlítása alapján.
A jelentés dinamikus, folyamatosan fejlődik, az adatbázis ugyanis folyamatosan növekszik, az egyre több adatból egyre pontosabb jelentéseket lehet készíteni. Gondolom, az eddigiekből kitűnik, hogy lelkes felhasználója vagyok a 23andme.com-nak.
Kapcsolatunk azonban nemrég kritikus időkön esett át. Még szeptember elején megrendeltem a szolgáltatást családunk egyik külföldön élő tagjának, a mintavételező készlet azonban csak nem akart megérkezni a címzetthez. A weboldalon elérhető megfelelő formot kitöltve összefoglaltam problémámat az ügyfélszolgálat számára, s erre azonnal érkezett a visszaigazoló mail, amely nyugtázta a jelentkezésemet, közölve, hogy egy-két napon belül válaszolnak az üzenetemre.
A szolgáltatást bankkártyával előre kifizettem, tehát a vásárlási folyamat legfontosabb (a szolgáltató szempontjából legfontosabb) lépése megtörtént, ezért nagyon nem izgultam, de sejtettem, hogy eltart majd egy ideig, amíg rendezzük a dolgot. Így is lett.
Átváltottunk mailezésre, lehet, hogy egy chatbottal konverzáltam, eleinte minden bizonnyal, ám később valóságos emberi kommunikációra emlékeztető mondatok jöttek válaszképpen. A lényeget a következőkben foglalom össze.
Valószínűleg hibásan írtam be a gmailes címemet a panaszformba. Erre a címre írtak választ, amelyet megkaptam a jó mailcímemre (ez külön megérne egy misét), válaszoltam is a jó mailcímemről. Ettől megijedtek odaát, és behúzták a kéziféket, mondván, hogy itt személyes adatokról, információkról van szó, itt valami nagyon nem stimmel. Rendben, mondtam, akkor újra kitöltöm a formot, kezdjük az egészet újra. Ebben a ciklusban kiderült, hogy még a megrendeléskor és fizetéskor nem kaptam visszaigazoló mailt, megrendelésemnek nincs azonosítója, amire amúgy többször is rákérdeztek. Újabb ellenőrző kérdések következtek, mire berágtam, nem válaszoltam az összes kérdésre, viszont kifejtettem az ügyintézőnek, Justinnak, hogy a cuccot kifizettem, megírtam többször is, hogy kinek és hova kell kiküldeni azt a francos készletet (angolul kerültem a durva szavakat, de az indulat átütött a szövegemen). És ha netán még lenne kérdése, akkor előbb vonja be a chatünkbe a menedzserét.
Justin ekkor írta a bevezetőmben idézetteket.