Közel két évtizede egy csillogó cannes-i étterem hosszú asztalánál mondta ki a kemény mag, hogy a vezető informatikusoknak, a CIO-knak, tehát az informatikai vezérigazgató-helyetteseknek legyen hazánkban is saját szövetségük. Különösen azért, mert az akkoriban Gyurós Tibi által vezetett szállítói tömörülés, az IVSZ (akkori nevén: Informatikai Vállalkozások Szövetsége) határozott léptekkel haladt előre az iparági érdekvédelem rögös útján.
A Côte d'Azur illően szép helyszín volt a teremtéshez, ahhoz, hogy megszülessen az IVSZ ellensúlya, és ahhoz, hogy Farkas Ferenc, aki akkor a magyar távközlési ipar elsőszámú vállalatának főinformatikusa volt, tájékoztasson: főnöke, Straub Elek támogatja, hogy felkérésemre elvállalja az új szövetség elnöki posztját.
Most, amikor az eddigi elnök, a VISZ utóbbi csaknem egy évtizedét meghatározó Braun Péter halála után vezetőjét keresi a Magyarországi Vezető Informatikusok Szövetsége, és e cikk leadásának a napján közgyűlésen dönt az új elnök személyéről, idézek abból a levélből, amelyet én írtam, és amelyet csaknem két évtizede az alapítóatya-jelölteknek küldtem ki.
Az idézetben az olvasható, milyen célok szolgálatára szövetkeztek egykoron a VISZ alapítói:
1. a vállalati/intézményi vásárlók érdekeinek képviselete az informatikai piacon,
2. a vállalatoknál, intézményeknél tevékenykedő informatikusok társadalmi elismertségének fokozása,
3. közreműködés az informatikai kultúra társadalmi méretű terjesztésében,
4. részvétel a vezető informatikusok szövetségeinek nemzetközi munkájában.
Sok víz lefolyt a Dunán 1997 februárja óta, sok kiváló szakember ült azóta a vezető informatikusok forró székébe, és sokuk azóta már talán a szakmát is elhagyta vagy éppen nyugalomba vonult. Elolvasva az immáron több mint 19 éve megfogalmazott célokat, és végigtekintve a VISZ történetén, azt kell mondanom, hogy az első pontban megfogalmazott, tehát az alapításkor a legfontosabbnak tartott cél felé megtett út tűnik a legkurtábbnak.
E cél számomra - és úgy emlékszem, az alapító atyák számára is - magától értetődő volt. Az IVSZ-nek, amely a szállítók érdekeit hivatott képviselni és védelmezni, csak úgy lehet igazi ellensúlya a VISZ, ha határozottan képviseli a vállalati/intézményi informatikai vásárlói, felhasználói oldalt.
Emlékezetes számomra az idei VISZ-hajó programjának nyitóelőadása, amikor a VISZ-t is tagjai között tudó euroCIO elnöke, a holland Freddy Van den Wyngaert kipenderült hallgatósága elé, és a CIO-k európai szövetségének bemutatásakor azt hangsúlyozta, hogy szervezete a tagjai révén mekkora IT-költségvetési potenciált képvisel, és hogy e potenciállal élve milyen szinteken képes a szövetség befolyást gyakorolni a szállítókra - akár Európa szívében, a brüsszeli európai intézmények tárgyalóiban és folyosóin is.
Freddy arról beszélt, amit a mi kis országunkban a mi VISZ-ünknek nem adatott meg elérni. Arról, hogy ennek mi az oka, akár hosszabb elemzésbe is foghatnék, ami azonban időpazarlás volna.
Nemzetközi összehasonlításban a magyar informatikai piac - akárcsak gazdaságunk legtöbb ágazata - kicsinek, nagyon kicsinek számít. Hazánk nagyvállalatai magyar szemmel nézve hatalmas IT-költségvetéssel gazdálkodnak, ám e pénzösszegek az informatikai megoldásokat szállító világcégek számára szabad szemmel alig láthatók. Ők attól se rezelnek be, ha egy tényleg nagynak számító nemzetközi cég CIO-ja csap az asztalra, ha érdekeit (cége érdekeit) érzi mélyen sértve.
Be kell látnom, az egykori célok első pontja teljesíthetetlen, pontosabban csak az euroCIO közvetítésével, a kritikus tömegbe tartozva érhető el.
A VISZ új elnöke minden bizonnyal talál olyan célokat, amelyek a teljesíthetőség tartományába tartoznak majd.