Amikor az ember már szinte mindent elolvasott a pilóta nélküli légijárművekről (az angol elnevezés: unmanned aerial vehicle vagy unpiloted aerial vehicle, röviden: UAV), akár úgy is gondolhatná, hogy nincs drónilag olyan, amin meglepődne. Csakhogy a fizikai megtapasztalása egy ilyen szerkezetnek, amely ráadásul egy komplex alkalmazáskörnyezettel együtt képez új minőséget, új gondolatok és új kérdések megfogalmazására sarkallja a szemlélőt.
Az a repülő szerkezet, amellyel volt szerencsém megismerkedni, az idei Infotér konferencia alkalmával a balatonfüredi Anna Grand Hotel parkjában repdesett a konferencialátogatók érdeklődésével kísérve. Elhagyva a kommerciális részleteket és csak az esszenciára fókuszálva e drón történetéből nem nagy erőfeszítéssel juthatunk el egy olyan jövőképhez, amely a pilóta nélküli légijárművek lehetséges elterjedését illusztrálja.
Történetünk drónja egy startup-vállalkozásban látta meg a napvilágot, és nem telt bele sok idő, amikor egy térinformatikában utazó nehézsúlyú piaci szereplő szemet vetett a szerkezetre és az őt világra segítő cégre. Ma már a térinformatikus világcég leányvállalataként növekszik a dróngyártó, mégpedig a hírek és a piaci megrendelések szerint exponenciálisan.
Úgy eshetett, hogy a térinformatikai rendszereket, szoftvereket fejlesztő és megvalósító vállalat emberei hamar rájöttek, hogy a drónnal kiterjeszthetik a termékeik/szolgáltatásaik határait, vagy netán teljesen új dolgokkal nyűgözhetik le ügyfeleiket és leendő ügyfeleiket. A felismerést tett, egészen pontosan pénzátutalás követte, és a kis startup a nagy vállalat birtokába – és ennélfogva a gyorsabb fejlődés pályájára – került.
A drónokat az alkalmazóik terjesztik majd el – megtalálva a speciális alkalmazásokat és az azokhoz tartozó üzleti modelleket. Minden iparág, szegmens számára – szerintem – éppen úgy kötelező gyakorlat kell most legyen annak megvizsgálása, hogy a drónokkal mit kellene/lehetne kezdeni, mint ahogyan kötelező volt e gyakorlat egykoron például az internet megjelenésével kapcsolatban.
Rögös lesz az út, amely a drónos világba vezet – efelől nincs kétségem.
Jogi aggodalmak, egyelőre megválaszolhatatlannak tűnő kérdések özöne tolul fel az emberben már egy néhány perces elmélkedés során is. A szabályozásért felelős intézmények egyelőre nincsenek felkészülve arra, hogy úgy, ahogyan eddig megszokták, jó alaposan szabályozzák e gépek használatát.
Az online kezdetek felejthetetlen napjaira emlékeztetett a füredi drón pilótájának, Uwének a válasza arra a kérdésemre, hogy vajon itt, a magyar tenger partján kellett-e repülési engedélyt kérni, és ha nem, milyen szabályokat követ a repüléskor. Uwe nem tud arról, hogy nálunk kellene engedélyt kérnie, és egyébként ő úgy repül, hogy ne emelkedjen itt 40 méter és emberek fölé. Ez bizony a tőről metszett, felelős önszabályozás.
Nem kerülhetők meg a technikai, műszaki jellegű kérdések sem. Közelítsünk a dologhoz például a repülés oldaláról. Fekete doboz: nem lennék meglepve, ha a szabályozásban élen járó országokban hamarosan előírják majd a repülési adatok, információk manipulálhatatlan tárolását egy adott időtartamra. (Hogy e fekete doboz hol lesz, a gépen-e vagy valahol virtuálisan a felhőben, nem tudnám most megmondani.)
Biztonság: e repülő eszközöket most védetlen kommunikációs csatornákon irányítják. Bizonyosra vehető, hogy legalább olyan hevességgel és felkészültséggel fogják támadni a rosszfiúk a drónirányítás kommunikációját, mint például a banki vagy a hadászati infokommunikációs rendszereket. Vagy azért, hogy lehetetlenné tegyék a drón küldetésének teljesítését, vagy pedig azért, hogy átvegyék a drón irányítását.
A flörtnek hamarosan vége, és következnek a házasság kihívásokkal teli hétköznapjai.