Rengeteg a nagynak nem mondható vállalkozás, kiteszik a teljes hazai cégállomány túlnyomó részét, összetételük rendkívül heterogén. Hatalmas össztömegük miatt a legértékesebb célpontja azoknak, akik vállalkozásoknak akarnak eladni valamit, és azoknak is, akik politikai népszerűségük növelésén fáradoznak módszeresen.
Történelmi kitérőnek tűnhet, az üzleti kultúra, tehát az alap megrázkódtatásairól azonban szólni kell. A magyarok vállalkozási történetében - miként az ország történelmében - éles, és olykor véres változások vetették vissza a fejlődést. Nálunk a késve érkezett kapitalizmus magasba törő ívét először a trianoni békediktátum törte meg, hatalmas belső piacoktól fosztva meg a csonkán maradt országot, magukra - és sok jóval nem kecsegtető kisebbségben - hagyva az elszakított területeken a magyar nemzetiségű üzletembereket. 1945 után pedig - egyebek mellett - az üzleti kultúra evolúciója szakadt meg - sokáig úgy tűnt, örökre.
A rendszerváltás lényegében egy erkölcsében és gazdaságában legyengült, a változásokra vállalkozási szempontból (is) felkészületlen országban ment végbe, aminek számos következményét a mai napig érezzük, észleljük. Vállalkozni, üzletet vezetni egy ország felejtett el a sokat emlegetett 45 év alatt.
Sebezhetően és felkészületlenül érte a mindenütt a gazdaság alapját adó kisvállalkozásokat a 2008-ban kezdődött és határainkon azonnal belépő gazdasági világválság, amelynek romboló hatása máig érezhető.
Nagy szökellésekkel jutva el a mába azt mondom, hogy mégis van remény. Az infokommunikációs technológia adta lehetőségeket kiaknázva a méreteiket tekintve kicsinek mondható cégek új módon vezethetik üzleteiket, átugorhatnak fejlődési fokokat az üzleti élet felfelé vezető grádicsán - fennmaradhatnak e kegyetlen idők rostáján.
Új munkaszervezetekben, új belső folyamatokkal, új informatikai megoldásokkal és új marketing (piacraviteli és piacbefolyásoló) módszerekkel a vállalkozási belépés szintje egészen alacsonyra szorítható. Más szóval azok, akik a maximumot hozzák ki az infokommunikációs technológia nyújtotta megoldásokból, minimalizálhatják mind a kezdeti befektetéseiket, mind pedig a működési költségeiket.
Nyilván képességeim korlátossága miatt vagyok képtelen olyan üzleti tevékenységet elképzelni vagy felidézni, amelynek gyakorlásában az infokommunikáció ma ne játszana kritikus szerepet. A technológia mindenütt jelenvaló, ahogyan a kilencvenes évek közepén az egy alkalommal - nekem adott interjújában - Charles Simonyi vizionálta.
(A pontosság kedvéért megjegyzem, hogy Charles az informatikát/számítástechnikát említette ilyen kontextusban, és azt is idecsatolom a zárójelek között, hogy a „mindenütt jelenvaló”-nak elképzelhető transzcendentális jelentéstartalma is, ami Simonyi víziójának különös értelmezéseire sarkallhatja az elgondolkodásra hajlamos olvasót.)
S hogy még egyszerűbb legyen a technológia elérése, egyre kevésbé szükséges az infokommunikációs eszközök, rendszerek birtoklása - különösen azóta, amióta a számítási felhőnek nevezett jelenség kibontakozott.
Nagyon leegyszerűsítve egy kisvállalkozásnak mostanság más dolga sincs, minthogy kitalálja, mivel akar foglalkozni, és hogy megalkossa üzletének architektúráját, aztán mehet is a felhő szupermarketjébe, hogy bevásároljon, megvegye (előfizesse) a működéséhez szükséges informatikai, infokommunikációs szolgáltatásokat, az elektronikus levelezéstől kezdve a dokumentumkezelésen át egészen akár a vállalati információs rendszerig.
A technológián nem múlhat a siker. Az ötleten, az innováción, az üzleti tudáson, az üzleti kultúrán igen.