Pontosan már nem emlékszem, a rendszernek melyik mélységes mély bugyrában döbbentem rá, hogy minden bizonnyal el vagyok/vagyunk tiltva a csatornánk menedzselésétől. Szombat vagy vasárnap volt, ahogyan az ilyenkor lenni szokott, mindenképpen olyan nap, amikor nem illik az embernek más embereket zaklatni hivatalos ügyekben. Elveszettnek és kiszolgáltatottnak éreztem magam. Kétségbeesésre azonban nem volt idő, mert ott tornyosultak előttem a tennivalók, például az, hogy az Országgyűlés elnökének videójához írjak címet, szöveget, majd publikáljam.
Az amerikai szolgáltató felületén nem találtam semmilyen információt, amely segített volna egy telefonszámmal, amit ha felhívok, meghallgatnak és orvosolják a panaszomat. Végigszánkáztam a szolgáltató jogi nyilatkozatain, amelyekből a napnál világosabbá vált számomra, hogy ő mindent megtehet, még olyat is, amire nem gondolnék (például minden előzetes figyelmeztetés és magyarázat nélkül eltilthat), én pedig nem tehetek mást, minthogy tehetetlenül pihenek, és megtört szívvel igazodok.
Végső kétségbeesésemben írtam az amerikai szolgáltató magyarországi vezetőjének, gondosan részletezve, miféle tartalmaknak is ad felületet a csatornánk, és kérve kértem, tegyék ismét lehetővé, hogy menedzselhessünk mindent úgy, ahogy addig.
Mailemre válasz nem érkezett, de egy vagy két napon belül visszaállt a világ rendje. Rémes volt az egész, attól fogva, hogy szembesültem az eltiltással, egészen addig, amíg és ahogyan visszakaptuk a jogainkat: semmilyen konkrét indok, semmilyen magyarázat és a végén zéró elnézéskérés, semmi kommunikáció.
E történet jutott eszembe, amikor mostani lapszámunk egyik cikkét olvasgattam, azt, amelyik a megfelelő felhőszolgáltató kiválasztásához (is) nyújt hasznos tanácsokat.
És megnyugtatott, amikor a felhőszolgáltató kiválasztásának szempontjai között a szakértő írás elsőként említi az erős ügyféltámogatást.
Hajlamosak vagyunk beletörődni abba, hogy a felhőalapú megoldás fogalma egyet jelent azzal: az ügyfél maga kénytelen megoldani mindent. Nincs csevegés a felhős cég illetékesével, mert csak így lehet a szolgáltatás olcsó, a szolgáltató hatékonyságának egyik alapja az, hogy a lehető legkevesebb emberrel működik.
Általános tapasztalat, hogy a professzionális ügyfelek (vállalatok, intézmények) illetékesei igénylik a személyes kapcsolatot az informatikai szolgáltatókkal, és nincs ez másként akkor sem, amikor felhős rendszer nyújtja a szolgáltatást. Egy-egy vállalat, intézmény életében stratégiai jelentőséggel bír az a döntés, amikor eldől, hogy az informatikai feladatok egy részét vagy egészét a jövőben felhőszolgáltatóval végeztetik el, és legalább ilyen mértékben stratégiai jelentőségű az a döntés, hogy melyik szolgáltatóra essék a választás a szóba jöhető vendorok közül.
A felelős ügyfél valóban befektetésre szánja el magát ilyenkor: stratégiai befektetést hajt végre egy újfajta konstrukcióba, architektúrába, újfajta megoldásba, új partnerbe, mégpedig azért, mert üzleti stratégiájából és az üzleti elemzéseiből ez a lépés következik.
Úgy tűnik, hogy a megfelelő felhőszolgáltató kiválasztásának szakmai levezénylésével az esetek nagy többségében az informatikai vezetőket és csapataikat bízzák meg, ezért is mondják elemzők, hogy a belső informatikai rendszerekért felelős szervezetek egyre inkább válnak a felhőszolgáltatások belsőbrókereivé.
Érdekes követni azt, ahogyan változik a belső IT küldetése és feladatköre az évtizedek során, és azt, ahogyan csökken az IT-szakértelem iránti igény és növekszik az üzleti jellegű ismeretek meglétének fontossága.