Vannak viszont sokan olyanok, amelyek a felhőalapú infrastruktúrát egyedi módon, mondhatni a maguk módján szolgáltatják. És gondosan ügyelnek arra, hogy árazásuk és szolgáltatásuk felépítése, logikája is legyen egyedi, megakadályozva ezzel, hogy a CIO - vagy a CIO külön erre a feladatra felvett beosztottja - könnyedén elvégezhesse az összehasonlítást.
A felhőszolgáltatók nemzetközi piaca virágzik, bár hazánkban eltart még egy ideig, amíg az informatikai vezető számára izzasztó feladattá válik a megfelelő felhős cég kiválasztása. A legjobb már most listázni a fejlett felhőgazdasággal rendelkező országokban tapasztalható trendeket és felkészülni lélekben, stratégiában a visszavonhatatlanul bekövetkező, újfajta felhős jövőre.
Következzék itt és most két fontos nemzetközi trend!
Nem rossz felhő a publikus felhő. Lélekfejlődésük gyorsuló folyamatában a CIO-k eljutottak oda, hogy kezdenek egyre inkább bízni a publikus felhők szolgáltatóiban és szolgáltatásaikban. Megvan erre az okuk, hiszen folyamatosan javul e szolgáltatások rendelkezésre állása, biztonsága és teljesítőképessége. Hacsak valamilyen szabályozási, megfelelőségi szabály, szabályrendszer nem tiltja, a főinformatikusok egyre nagyobb számban térnek be a publikus számítási felhőt használók közösségébe. Hozzátartozik a teljes igazsághoz, hogy óriási nyomás nehezedik az IT főnökeire, hogy a költségeket tartsák kordában (értsd például: lehetőleg ne növekedjenek a bevétel bővülésével arányosan), ugyanakkor elégítsék ki minél gyorsabban az üzlet, a cég fejlesztési igényeit. A végül a publikusfelhő-szolgáltató mellett döntő CIO-k mosolya nem mindig mondható őszintének, az nem mindig a jó választás felett érzett öröm jele, hanem az üldözött örvendezését fejezi ki megmenekülése alkalmából. Az üzletvezetés erősödő szorításában csökken annak valószínűsége, hogy zöld lámpát kap egy költséges, időbe és belső erőforrásba kerülő saját felhőközpont építése. Nincs más lehetőség, mint hogy a CIO megbékéljen a külső felhőszolgáltatóval való együttműködéssel. Kezdje például a kollokációval, szoktatva magát ahhoz, hogy amiért felel, az nincs a keze ügyében.
Egy felhő nem felhő. Ha a szegény CIO végül beadta a derekát, mert mást nem tehetett, és felköltöztette számítástechnikájának magvát valamelyik felhőbe, pontosabban, valamelyik publikus felhőt szolgáltató központjába, hamar megtudja, milyen is az. Van CIO, aki készül, hogy rendszereit a felhőbe ültesse át, vannak olyanok, akik ezt már megtették, és vannak, akik már meg is bánták e döntésüket. Amint korábban említettük, a felhőszolgáltatók kínosan ügyelnek arra, hogy megnehezítsék szolgáltatásaik árazásának összehasonlítását. CIO legyen a talpán, aki elsőre megtalálja a cégéhez leginkább passzoló cloudszolgáltatót, és ezúttal nem csupán az árazásra gondolunk. A szolgáltatók különféle utat járnak be fejlődéstörténetükben, mindegyiknek megvan a maga egyedi kiemelkedő jellemzője, amely miatt vonzóvá válik a piacon (ár-érték arány a számítási teljesítményben vagy a tárolásban, zökkenőmentes és nem proporcionális árazású skálázás stb.). A CIO mostanság akkor jár el felelősen, ha felépíti vállalata több-vendoros felhőstratégiáját. Mindez azt jelenti, hogy a vállalat nem egyetlen felhővendorral működik együtt, hanem többel is, mégpedig az egyes szolgáltatáselemeket attól a szolgáltatótól vásárolja, amelyik azt a legkedvezőbben, legmegfelelőbben (árban, minőségben, biztonságban stb.) képes nyújtani. Még bonyolultabbá válik a CIO feladata a vendormenedzsment dimenziójában, viszont olyasmiket kaphat cserébe, amelyekről a felhős környezetben eddig álmodni sem mert (például nem kell tartania a vendor börtönétől, átláthatja és csökkentheti a felhős költségeit).