Fejembe vettem, hogy megvizsgálom, a sok elvárás közül napjaink informatikai vezetői miként felelhetnek meg annak, hogy legyenek innovatívak. Ahogyan túrtam magam előre a cikkek, elemzések digitális áradatában, amelyben szakértők fogalmazzák meg a CIO-kkal szemben támasztott követelményeket, mintha egy szemvillanásra összeállt volna számomra a kép - e pillanatfelvételt gyorsan szavakba öntöm, mielőtt elillan.
Búcsú a múlttól. Lehetetlennek tűnik azon CIO-k élete, akiknek - és szervezetüknek - idejét és erejét felemészti az elaggott rendszerek működésben tartása. Egyes felmérések szerint az elavult informatikai rendszerekkel megvert informatikai organizációk erőforrásainak 80 százaléka emésztődik fel hétről hétre a meglévő infrastruktúra fenntartásában, és mindössze 20 százalék marad a jövő felé mutató innovatív projektek megvalósítására.
Könnyű szívvel mondhatjuk ki tehát a következtetést: ki kell dobni a múltat, meg kell szabadulni a korszerűséget, napjaink technológiáit még nyomokban sem tartalmazó rendszerektől, mert azok nem mások, mint az innováció, a fejlődés satufékjei. Az ilyesfajta drasztikus változást csak kimondani könnyű, megvalósítani viszont rémesen nehéz. Informatikai vezető legyen a talpán, aki előmerészkedik egy ilyen javaslattal, különösen akkor, ha nem tesz hozzá olyan tervet, amely megmutatja, miként újulhat meg az informatika - üzleti szempontból elviselhető költségen és időtávon, a lehető legkevesebb érdekütközéssel.
Felhőcentrikus szemlélet. Javulhat a múlttól elszakadni kívánó vagy kényszerülő CIO közérzete, ha képes gondolkodását felhőközpontúra átállítani. Ezt sem nehéz kimondani, és ezt sem egyszerű meglépni, legkivált éppen azoknak a CIO-knak, akik az utóbbi évtizedekben abban szereztek fantasztikus gyakorlatot, hogy miként lehet technológiai értelemben és értékcsökkenési szempontból egyaránt lényegében értéktelen infrastruktúrával és architektúrával mozgásban tartani az üzleti működést. Nyilvánvalóan nem elég magának az informatikai vezetőnek átesnie gyökeres szemléletváltozáson, képessé kell válnia arra, hogy vezetőtársait is meggyőzze arról, hogy a költözés a felhőbe, a felhő erőforrásainak igénybe vétele nem más, mint az első lépés a jövőbe vezető úton. Végül felelős választ kell adnia arra a kérdésre, vajon a régi világban jártas kollégáit miként menti át az új érába.
Emberek, folyamatok, technológia. A vezető nem lehet innovatív csak úgy, egy szál magában. Otthon, esetleg a kis vicces nevű bétéjében nincs szüksége társakra ahhoz, hogy megélje az innovativitás illúzióját. Vállalati környezetben emberek, értő szövetségesek, csapatok hiányában hozzáfogni sem érdemes semmiféle változtatáshoz. S ha esetleg összeálltak a megfelelő csapatok, akkor azonnal felmerül a kérdés, vajon a belső folyamatok alkalmasak-e arra, hogy az arra érdemes innovatív kezdeményezések az ötlettől a bevezetésig ellenállás nélkül jussanak el a megvalósulásig. És megoldandó a megfelelő új technológiák kiválasztásának felelősségteljes feladata is, ami a kínálat bősége okán összetett kihívás.
Tehetséges, innovatív első ember. Bevezetőmben említettem: akkor jó, ha az informatikai vezetőnek a vállalatra vonatkozó ismeretei, tudása, átlátása vetekszik azzal, amivel az első ember rendelkezik. És jeleztem rögtön, hogy nem mindenütt életbiztosítás, ha a CIO azonos tudásszintre kerül a főnökével. Aki már szolgált tehetségtelen főnököt, az megélhette, hogy ilyen körülmények fennállása esetén veszélyes beosztottként tehetségesnek lenni, de még csak annak látszani is. Nem lehet innovatív az informatikai vezető, ha vállalata elsőszámú vezetőjének nincs tehetsége a menedzsmenthez, nincs affinitása az innovációhoz.