Nézzük, mit lehet tudni egyelőre a dologról! Ténynek tűnik, hogy a termékeit hazánkban értékesítő vállalatok közül, tehát azok közül, amelyek a redmondi céggel kötött megállapodás szerint hivatalosan árusíthatják az amerikai szoftveróriás termékeit hazánkban, az én forrásaim szerint a Microsoft 23-mal szüntette be az együttműködést. Közöttük az értékesítési hálózatban a legkülönfélébb szerepet játszók vannak, így az egyes dolgozatokban emlegetett nagyobb vállalatok, intézmények kiszolgálására specializálódottak is.
Az is tényként könyvelhető el, hogy a nagy hálózatátépítés hirtelensége miatt fennakadások mutatkoznak az ügyfelek kiszolgálásában. Magyarán szólva az ügyfeleknek várakozniuk kell arra, hogy kiszolgálják őket, nem jutnak licencekhez, a projektjük, fejlesztésük csúszik, s közben bizonyára elmerengenek azon, hogy mit is válaszolnának most arra az egyébként kötelező vendorminősítő kérdésre, miszerint tehát akkor megbízható-e a Microsoft.
Szerintem az is ténynek tekinthető, hogy e cikk megjelenéséig egyetlen embert sem vádoltak meg hazánkban azzal, hogy Microsoft termékek értékesítési folyamata közepette korrupciós cselekedetnek volt tevőleges részese. Az előző mondat állítása magában foglalja, de kifejtem a gyengébbek kedvéért, hogy se az eladó, se a vevő oldalát képviselők közül senkit sem vádoltak még meg a magyar hatóságok.
A jelenlegi helyzetben, amely nem mondható átlagosnak hazánkban, hiszen választások lesznek néhány hónap múlva, érthető módon a szokottnál nagyobb érdeklődéssel fogad a közvélemény (média, közösségi hálók, stb.) minden olyan hírt, amelyből az olvasható ki, hogy a jelenleg kormányzó erők, azok politikusai bajba kerülhetnek a hírben foglaltak miatt. Esetünkben kézenfekvő lehet sugallni a párhuzamot a Romániában korábban történtekkel, felemlegetve, hogy ott vezető politikusok buktak le Microsoft-termékek értékesítéséhez köthető korrupciós ügyekben. És akár jóslásokba is lehet bocsátkozni, hogy csupán idő kérdése és a politikusi fejek itthon is hullani fognak, mert így még izgalmasabbá tehető a történetről szóló írásmű.
"Leszarom"
- Én nyugodtan alszom, nem történt más, minthogy az egyik partnerrel megszakadt a kapcsolatunk. Ilyen gyakran megesik nálunk, keresnünk kell az újabbat, hogy a kiesett bevételt pótoljuk. Az én fejem akkor fájna nagyon, ha az összes partnerrel megszakadna az együttműködés - mondja egy régi motoros a szakmában, aki egyébként azon cégek egyikének a tulajdonosa, amely mostantól (egy hónapja már) nem a Microsoft partnere.
- És az nem zavar, hogy a céged olyan kontextusba kerül ebben a médiás habverésben, mintha részese lenne valamiféle korrupciónak?" - kérdeztem e régi motorost.
- Leszarom! - válaszolta kapásból, majd hozzátette: Minden csoda három napig tart, ezt is elfelejtik majd. Mi nem voltunk benne semmilyen korrupcióban.
- De akkor miért döntött így a Microsoft?" - kérdeztem.
- Azért, mert megteheti. Ahogyan mindegyik nemzetközi partnerünk megteheti - ez a világ így ilyen. Nem mi mondjuk meg, hogy miként legyen - válaszolta.
Említésre érdemes mennyiségű időt töltöttem el multinacionális cégekben, széleskörűnek mondható üzleti és menedzsment tapasztalatokkal rendelkezem azok belső működését illetően, és mint ilyen, minden erőlködés nélkül el bírom képzelni, hogy valami valóban történt, valami, ami felvetheti a korrupció gyanúját. A nemzetközi cégek, különösen a tőzsdei cégek, viszont rettegnek attól, hogy korrupciós ügybe keveredjenek, pontosabban attól, hogy kiderül, hogy korrupciós ügybe keveredett valamelyik emberük, vállalatuk. Ha baj történik, gyorsan és kíméletlenül intézkednek - ha úgy látják jónak, akkor lecserélik az értékesítési hálózat tekintélyes részét. Akkor is, ha hosszabb időre az adott fertőzött vagy annak vélt területen lehetetlenné teszik saját operációjukat és ügyfeleik működését. Viszont kifelé tartják a szájukat - addig, amíg lehet. Ha a hatóságok is beszállnak az ügy kivizsgálásába, együttműködnek velük - viszont ezt nem viszik túlzásba.
Üzleti korrupció
Belső szabályzatok, a tízparancsolatnál ezerszer bonyolultabb, folyamatosan tökélesedő előírások hatályosak a nagy nemzetközi cégekben, és speciális belső ellenőrző egységek vigyázzák, hogy minden és a cég minden szegletében a szabályok szerint menjenek a dolgok, a beszerzéstől az értékesítésig.
Egyik ismerősöm, aki több multit is képviselt már menedzsment szinten hazánkban, azt mondja, hogy ő eddig csak olyan cégeknél dolgozott, amelyeknél ki volt zárva, hogy a vevőt, annak döntéshozóját korrupcióval vegyék rá a vásárlásra. "Olyan persze volt, hogy valaki szerette volna megnézni egyik híres sportolónk versenyét külföldön, és mi azt megszerveztük, de ezt beírhattuk az "entertainment" sorba" - mondja.
Egy másik multis ismerősöm azt meséli, hogy náluk a megfelelőségi para miatt üzletek sorát bukják el. Annyira vigyáznak ugyanis a megfelelőségre, a szabályok betartására, hogy ha a korrupció leghalványabb gyanújának az árnyéka vetül a formálódó üzletre, inkább elállnak attól.
A szabályok kemények, de a határ a korrupció és a korrupciómentesség között elasztikus. Nem egyszer lehettünk tanúi annak, hogy a megfelelőségre egyébként bigottan vigyázó multik helyi első számú vezetői nem finnyáskodnak, amikor hangzatos díjakat kell átvenni olyan rendezvényeken, olyan rendezőktől, amelyeket és akiket amúgy agyonszponzorálnak.
Korrupciónak tekinthető-e, ha az eladó és a vásárló képviselője elmennek egy méregdrága étterembe és ott esznek, isznak, jól elvannak, és természetesen az eladó állja a számlát? És ha elhajolnak egy csöppet, és betévednek olyan házakba is, ahol pénzért mérik a testi gyönyört, és e kiruccanás költségét is az eladó fedezi? És ha az ügyfél gyermekének éppen új számítógépre van szüksége, és azt meg is kapja az eladótól, mert mit ád Isten, az eladónak éppen van egy alig használt, néhány kiállításon átesett gépe, amely pont megfelel az ügyfél specifikációjának?
E kérdésekre más és más választ kapnánk attól függően, hogy az üzleti életben kit, mikor és hol kérdeznénk meg. Mást válaszolna egy kezdő magyar vállalkozó, aki a létéért kapar, és megint mást egy skandináv kultúrában szocializálódott enterprenőr, még ha kezdő is. Mást mondana a multi helyi értékesítője, aki a kvótáját akarja minden áron teljesíteni, mert különben kirúgják, és egészen mást ugyanannak a multinak a megfelelőségi ellenőre, aki a központból érkezett. A korrupció értelmezését és megítélését számos tényező formálja, határozza meg, a helyi törvényektől kezdve a vizsgált értékesítő vállalat érettségén, pillanatnyi helyzetén át a szűkebb (helyi, regionális) és tágabb (országos, nemzetközi) értelemben vett üzleti környezetig.
Nem tehetett mást
A Microsoft minden bizonnyal nem tehetett mást, előre megfontolt szándékkal lábon lőtte magát. Valami történhetett, aminek nem lett volna szabad úgy megtörténnie, és ezért a cég vállalta ennek a valaminek a következményeit. Vélhetően Redmondban hozták a döntést, és itt, a mi kis kerekítésihibányi országunkban állomásozó helyi erőinek e döntést visszabeszélés nélkül végre kell hajtaniuk - ha esik, ha fúj. Akkor is, ha ez rossz az ügyfeleknek, és akkor is, ha az időzítés nem a legjobb, mert a közelgő országgyűlési választások miatt a politikai közhangulat kifejezetten felfokozottnak mondható.