A HR szakemberek kínos kérdéseinek kereszttüzében sokan elvesztik magabiztosságukat, pedig jó helyzetfelismeréssel könnyen átvehetjük az irányítást és könnyedén meggyőzhetjük a interjúztatókat alkalmasságunkról. Az állást meghirdető cég szakembert keres, s ha képességeink megfelelőek a pozícióra próbáljuk azokat megfelelően tálalni az állásinterjún. Ne féljünk az interjútól, hiszen ez egy ajtó, egy jobb pozíció, egy nagyobb fizetés vagy egy kitűnő vállalati közeg irányába. Ha biztosak vagyunk a képességeinkben könnyebben interpretáljuk majd azt a meghallgatás folyamán is.
Normális esetben egy ilyen helyzetben az interjúztató kérdéseket tesz fel a munkára való alkalmasságunkkal és eddigi tapasztalatainkkal kapcsolatban, miközben röviden tájékoztat a cégről és a betöltendő pozícióról. Mivel azonban emberek vagyunk, az interjúztatók is sokfélék. Ha szerencsénk van jó szakemberrel találkozunk, és az interjú korrekt körülmények között zajlik. Ha kevésbé jó a velünk szemben ülő cégalkalmazott, igyekezzünk a karakterének megfelelő stratégiával kivédeni a kudarcot.
Hogyan bánjunk egy rossz interjúztatóval?
Sajnos, nem minden leendő munkáltatónk az interjúztatás mestere. Sheridan ezeket a hibás viselkedésformákat típusokba sorolta, és számos használható stratégiát ajánl a munkavállalóknak. Véleménye szerint, végül is mindegy, hogy felkészületlenek, vagy figyelmesek a cég emberi erőforrás szakemberei, nekünk az a célunk, hogy jó állást szerezzünk, nekik meg, hogy teszteljenek.
Az angol szakember megállapításai azt mutatják, hogy attól függetlenül, hogy milyen típusú interjúztatóval találkozunk, mindig van megoldás arra, hogy hogyan őrizzük meg a nyugalmunkat és miként keltsünk pozitív benyomást magunkról.
Az inkvizítor
Ne számítsunk arra, hogy barátságosan elcseveghetünk az inkvizítorral. Ez a típus mellőzi a könnyed társalgásokat és rögtön faggatni kezd. A kérdező gyors kérdésekkel bombáz és talán még kissé vádló hangnemet is üt meg. Alig válaszolunk egy kérdésre, máris elhangzik a következő.
Hogyan kezeljük: Ne próbáljunk meg lépést tartani vele; ezzel meggondolatlan válaszokra kényszeríthet bennünket, olyanokra is, amit egyébként könnyen elkerülhetnénk. A legjobb, amit tehetünk, hogy megőrizzük a nyugalmunkat és átgondoljuk a válaszokat. Így összeszedhetjük a gondolatainkat és meggátolhatjuk a kérdezőt abban, hogy ő irányítsa az interjú menetét.
A szószátyár
Az állásinterjún fontos a két fél közötti információcsere, de ezt az elméletet a szószátyár típus nem ismeri. Fontos, hogy az interjúztató tájékoztasson a céggel kapcsolatos tudnivalókról, de a szószátyár túl sok információt közöl, amely kevésbé kapcsolódik a betöltendő pozícióhoz.
Hogyan kezeljük: Ha félbeszakítjuk a fecsegőt, negatív benyomást kelthetünk magunkról. Ehelyett próbáljuk meg átvenni a szót, amikor alkalom adódik rá. Használjunk ki minden lehetőséget arra, hogy szakmai képzettségünkről és egyéb végzettségeinkről beszélhessünk, ami alapján alkalmasnak ítélhet az állás betöltésére.
A robot
A szószátyárral ellentétben, a robot ragaszkodik az előre megszerkesztett kérdőívhez.
Csak standard kérdéseket tesz fel. Nem tér el a tárgytól, nem megy bele a részletekbe és nem tesz fel váratlan kérdéseket. Ha egy kérdés nem szerepel a kérdőívben, akkor az itt nem is fog elhangzani. Ez az típus legtöbbször nyitottnak tűnik egy kötetlen beszélgetésre is.
Hogyan kezeljük: Ha az interjúztató robotként viselkedik, vigyünk életet a társalgásba azzal, hogy magunk is kérdezünk. Például megkérdezhetjük, hogy mit szeret leginkább a cégben. Egy kellemes társalgás az interjúztatóval, plusz pontot jelent a többi jelentkezővel szemben.
A felkészületlen
Mivel nem ismeri az adataidat, ezért az önéletrajzodban található adataidra fog rákérdezni. Például: "Melyik egyetemre járt?" Ez rendkívül bosszantó lehet számunkra, hiszen joggal várhatjuk el, hogy ha magunk felkészültünk a meghallgatásra a cég szakembere is megtegye ugyanezt.
Hogyan kezeljük: Mivel a felkészületlen interjúztató nem olvasta el, és soha nem is fogja elolvasni az önéletrajzodat, ezért elmondhatjuk azt, amit az önéletrajzunkban fontosnak tartunk. Engedélyt kérhetünk erre akkor is, ha az interjúztatónak már nincs több kérdése. Ne állítsunk magunkról azonban semmi olyat, amely nincs az önéletrajzunkban, mivel egy következő körben ez könnyen kiderülhet.
Az újonc
Tapasztalatlan, félénk és sokkal idegesebb az álláskeresőnél is. Izzadni kezd a tenyere, ha az állásinterjún a céggel kapcsolatos tudnivalók ismertetésére kerül sor. Dadogás, szaggatottság és kínos szünetek jellemzik az újonc beszédét. Kellemetlen, de könnyen megfordítható szituáció.
Hogyan kezeljük: A legfontosabb, a higgadtság és hogy ne hagyjuk, hogy az újonc idegessége ránk is átragadjon. Ha nem tud kielégítő válaszokat adni a munkakörnyezettel kapcsolatos kérdéseidre, kérjük meg, hogy vezessen körbe az irodában. A megfigyelés a legjobb megoldás a céges környezet megismerésére.
A szétszórt
Ez a típus az interjú közben telefonhívásokat vesz, faxokat küld, e-mailekre és sms-ekre is válaszol. Figyelme könnyen elterelhető, és megeshet, hogy még a terem előtt elhaladó kollégákkal is csevegni kezd. Talán a legkellemetlenebbek egyike, hiszen folyamatosan azt érezzük, hogy nem ránk figyel.
Hogyan kezeljük: Bár megeshet, hogy közbejönnek dolgok, amelyeket az interjúztatóknak halaszthatatlanul el kell intézniük, mégis hamar rá kell jönnünk, ha ez az illetőnél típushiba. A legjobb, ha mosolyogva tűrjük az első és a második félbeszakítást is. Ha viszont véget nem érő félbeszakításokból áll az interjú, kérjünk egy megfelelőbb időpontot. Ne feledjük, hogy ahogyan az interjún bántak velünk, az intő jel arra, hogy új alkalmazottként mivel kell szembenéznünk. Ha a felvételi beszélgetéseket irányító szakember nem tanúsít tiszteletet irántunk, jobban tesszük, ha átgondoljuk erre a munkakörre való jelentkezést.
A vizsgálódódó
A vizsgálódó idegesítő intelligencia játékokat játszik veled, és beugrató kérdéseket tesz fel, hogy jól összezavarjon. Például nagyon melegre fűti a termet és megfigyeli, hogy ez milyen reakciót vált ki a jelöltből. Saját intelligenciáját méri a miénkhez, esetleg olyan kérdéseket tesz fel, mint például: "A magánéletben igazi bestia vagy?" és "Ha állat lehetnél, mi lennél?" Nehéz kiszámítani, mert okos és legtöbbször emocionális.
Hogyan kezeljük: A vizsgálódó a feszültségünket teszteli. Ha megőrizzük a nyugalmunkat és magabiztosan válaszolunk a kérdésekre, akkor bebizonyíthatjuk, hogy jól kezeljük a stressz- helyzeteket. Tegyük szóvá, ha az eljárásmódjával meghaladja a professzionális szintet, vagy túlzásokba esik. A megaláztatás nem az interjú része.
A tapintatlan
A tapintatlan rákérdez vallási, politikai, faji hovatartozásunkra, valamint korunkra, családi állapotunkra és magánéletünkre. Ezek a kérdések nemcsak, hogy nem tartoznak a tárgyhoz, de még törvénytelenek is. Például: "Milyen hit-közösségbe jársz?" vagy "Mióta élsz házas életet?" Lássuk be ehhez nagyrészt a cégnek sincs köze.
Mit tegyél: Legyünk udvariasak és tapintatosak. Tájékoztassuk az interjúztatót arról, hogy szakképzettségünkről szeretnénk beszélni és nem a vallásunkról. Egyesek nincsenek is a tudatában annak, hogy tapintatlan kérdéseket tesznek fel. Ha az illető ennek ellenére tovább folytatja ilyen jellegű kérdéseinek feltételét, komolyan fontoljuk meg, hogy jól éreznénk-e magunkat egy ilyen vállalati kultúrában.
Egy állásinterjú nagyszerű lehetőség arra, hogy betekintést nyerjünk az adott munkahely életébe, hogy meglássuk, milyen is lenne ott dolgozni. Figyeljünk az intő jelekre, amelyek egészségtelen munkakörülményekre utalnak; ugyanakkor ne feledjük, hogy mindenkinek lehet rossz napja.
Sheridan tapasztalatai szerint, mindegy, milyen kérdezővel állunk szemben, a lényeg, hogy az interjú alatt megtartsuk a pozitív hozzáállásunkat, s a magabiztos fellépésünket. Abban az esetben, ha úgy érezzük, hogy megfelel az állás, mindenképp írjunk egy köszönő-levélkét utólag, amiből kitűnik, hogy érdekel bennünket a pozíció. Mindenekelőtt azonban próbáljuk a legjobb formánkat mutatni az interjú alatt, még ha maga az interjúztató nem is ezt teszi esetleg.
