Komoly hatással lesznek az üzleti modellekben bekövetkező átfogó változások a munkaerőpiacra az elkövetkezendő években, olvashatjuk a Világgazdasági Fórum Future of Jobs című jelentésében, amelynek elkészítéséhez korunk legnagyobb munkáltatóinak HR-vezetőit, valamint akadémiai és nemzetközi szervezetek, professzionális szolgáltatócégek vezető szakértőit kérdezték meg. Arra keresték a választ, miképpen fognak megváltozni iparágukban az állások 2020-ig. A kutatásban részt vevők 371 szervezet 13 millió alkalmazottját képviselték kilenc szektorban, tizenöt fejlett és feltörekvő gazdaságban.
A negyedik ipari forradalom kezdetén tartunk, gyors ütemben fejlődnek és erősítik egymást az olyan, korábban a science-fiction világába tartozó területek, mint a mesterséges intelligencia, a gépi tanulás, a nanotechnológia, a robotika, a háromdimenziós nyomtatás, a biotechnológia és a genetika. Az életünk minden területén megjelenő intelligens rendszerek egy sor kritikus problémára kínálnak megoldást.
Az átalakulás mozgatórugói
Bonyolítja a helyzetet, hogy a technológiai változásokkal egyidejűleg jelentős társadalmi-gazdasági, geopolitikai és demográfiai változások menne végbe, amelyek hatása megközelíti a technológiai forradalomét. A Világgazdasági Fórum kutatásának válaszadói a változás demográfiai és társadalmi-gazdasági hajtóerői közül a legfontosabbnak a munka természetének megváltozását, rugalmassá válását tartják (44 százalék), és 20 százalék feletti arányban választották még a középosztály kialakulását a feltörekvő piacokon (23 százalék), a klímaváltozást és a természetes erőforrásokat (23 százalék), valamint a geopolitikai bizonytalanságot (21 százalék). A további trendek között megtalálható az adatvédelmi problémák előtérbe kerülése, az élettartam meghosszabbodása, a társadalmak elöregedése, a feltörekvő piacok fiatal korösszetétele, a nők gazdasági erejének növekedése és a gyors urbanizáció.
A technológiai jellegű ösztönző erők közül a legtöbben a mobilinternet és a számítási felhő technológiáinak elterjedését jelölték be a legfontosabbként (34 százalék). Ez követte a számítási teljesítmény növekedése és a nagy adattömegek feldolgozása (26 százalék), az új energiaforrások és technológiák (22 százalék), valamint a dolgok internetének térhódítása (14 százalék). A változásokat előmozdító fontosabb technológiai irányzatok között megtalálható még a megosztott gazdaság és a közösségi finanszírozás, a robotika és az automatikus járművek, a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás, a fejlett gyártási technológiák és a 3D nyomtatás, valamint a biotechnológia. A válaszadók reményei szerint a fentiekben felsorolt szinte összes változást ösztönző hajtóerő már most érezteti vagy legfeljebb öt éven belül éreztetni fogja a hatását, így mind a vállalatok, mind a munkavállalók számára itt az ideje az alkalmazkodásnak, ha továbbra is meg kívánják őrizni versenyképességüket.
Munkahelyek szűnnek meg
A jelentés által lefedett országokban a jelenleg ható irányzatok több mint 5,1 millió álláshely megszűnését okozhatják 2015 és 2020 között a munkaerőpiac drámai átalakulásának következményeként. Egész pontosan 7,1 milliónyi munkahely tűnhet el, de a feltörekvő területeken 2 millió új állás születik majd. Az előrejelzések szerint a legérzékenyebb veszteségeket az irodai és adminisztratív munkakörökben foglalkoztatottak szenvedik el, az ő körükben várhatóan közel 4,8 millió állás szűnik meg az ötéves periódus során, de rossz idők jöhetnek a gyártás és termelés területén dolgozókra is, ahol több mint 1,6 milliónyi munkahely válhat semmivé. A változások által leginkább sújtott harmadik szektor az építő- és kitermelő ipar, ahol közel 500 ezer állás megszűnésével lehet számolni. Ugyanakkor az üzleti és pénzügyi szektorban közel 500 ezres, az irányítási pozíciókban pedig több mint 400 ezres munkahely-bővülés várható. Az informatikus és matematikus állások száma hozzávetőlegesen 400 ezerrel, az építészi és mérnöki pozíciók száma közel 340 ezerrel, az értékesítési területen tevékenykedők száma pedig 300 ezerrel nőhet az időszakban.
A kutatás során megkérdezték a résztvevőktől, hogy véleményük szerint milyen új álláskategóriák és pozíciók válnak kritikus fontosságúvá a saját iparágukban 2020-ig. Két állástípus kiemelkedett a mezőnyből, amelyek jelentősége minden szektorban megnő az elkövetkezendő években. Az első az adatelemző, akitől a vállalatok azt várják, hogy a technológiai fejlesztések eredményeképpen folyamatosan beérkező hatalmas mennyiségű adat tanulmányozásával értékes összefüggésekre hívja fel a döntéshozók figyelmét. A második a speciális tudással rendelkező értékesítő, aki képes elmagyarázni a céges vagy kormányzati ügyfeleknek az eladni kívánt termékek innovatív technikai jellemzőit, illetve a vállalat számára eddig nem ismert szektorokból tud új ügyfeleket szerezni. Ugyancsak komoly igény mutatkozik minden iparágban olyan új típusú felsővezetőkre, akik sikeresen tudják kormányozni a vállalat hajóját az elkövetkezendő években végbemenő mélyreható változások viharában.
Gyorsan avuló szakértelem
A gazdasági átalakulás kiterjedtsége és a jelenlegi trendek miatt gyakorlatilag minden szektorban komoly nehézségekbe ütközik az informatikusi, mérnöki, építészi, matematikusi és más stratégiai fontosságú munkakörök betöltése, s a helyzet súlyosbodása várható az elkövetkező években. Ráadásul az üzleti modellekben bekövetkező gyors változások hatására igen rövid idő alatt megnő az igény teljesen új típusú szakértelemmel rendelkező munkavállalókra, és minden iparágban lerövidül az alkalmazottak szakértelmének átlagos használhatósági ideje. Még azokban az állásokban is folyamatosan változik a munkaadók által igényelt szakértelem, amelyeknek a száma csökken.
A felmérés válaszadói szerint a legtöbb pozícióban igényelt szakértelem több mint egyharmada 2020-ra olyan ismeretekből fog állni, amelyeket ma még nem tekintenek szükségesnek az állás betöltéséhez. Összességében az úgynevezett szociális képességekre - például a meggyőzés és a tudás átadásának képességére, valamint az érzelmi intelligenciára - nagyobb szükség lesz, mint az olyan, szűkebb hatókörű szakértelmekre, mint például a programozás vagy a berendezések kezelése. Egész pontosan a technikai ismereteknek komoly szociális és együttműködési képességekkel kell kiegészülniük az ideális állásjelöltek esetében.
A munkaerő-piaci helyzetben és az igényelt szakértelemben bekövetkező drámai változások figyelmen kívül hagyása az elkövetkezendő években hatalmas károkat okozhat a vállalkozások, a munkavállalók, a nemzetgazdaságok és társadalmak számára egyaránt, állapítja meg a Világgazdasági Fórum tanulmánya. A korábbi ipari forradalmak során gyakran évtizedekig tartott az új szakértelmeket tömegesen elterjesztő oktatási rendszerek és intézmények kiépítése. A mostani változások gyors üteme miatt az ilyen hosszú ideig tartó átképzés szóba sem jöhet. A munkaerő jövőálló szakértelemmel való gyors ellátására irányuló azonnali célzott intézkedések hiányában a kormányoknak egyre növekvő munkanélküliséggel és egyenlőtlenségekkel, a vállalatoknak pedig az ügyfélkörük csökkenésével kell szembenézniük. Természetesen az erőfeszítéseknek nem csupán a káros következmények enyhítésére kell irányulniuk, hanem a negyedik ipari forradalomban rejlő hatalmas lehetőségek minél hatékonyabb kihasználására is. Az átalakulást levezénylő, formáló tehetséges emberekből nem lesz elég, ha ma nem teszünk lépéseket a megfelelő képzésük érdekében.
Azonnali intézkedésekre van szükség
Ezért a tanulmány szerint az alapoktatással foglalkozó rendszereket minden iparágban ki kell egészíteni az új típusú szakértelmekre átképző speciális intézményekkel. Azonnali intézkedést igényel a vállalati HR-tevékenység újragondolása, annak stratégiai fontosságúvá tétele annak érdekében, hogy lépést tudjanak tartani a munkaerő-piaci trendekkel, és el tudják látni a vállalatot megfelelő szakértelemmel rendelkező munkavállalókkal. Ugyancsak fontos az adatelemzésben rejlő lehetőségek kihasználása a munkaerő-tervezés és a tehetséggondozás hatékonyságának növelésére. Mivel a munkahelyek fizikai és szervezeti határai egyre inkább elmosódnak, a szervezeteknek sokkal rugalmasabb munkavégzési körülményeket kell bevezetniük.
Ami a hosszabb távú intézkedéseket illeti, szükség van az oktatási rendszerek újragondolására. A jelenlegi oktatási rendszerek túlnyomó többsége nagymértékben elszigetelt képzéseket nyújt, és számos olyan 20. századi gyakorlatot folytat, amelyek akadályozzák a mostanában fellépő munkaerő-piaci problémák megoldását. Ráadásul már nem elegendő az oktatási rendszer egyszerű megreformálása annak érdekében, hogy a most iskoláskorúakat ellássuk a megfelelő szakértelemmel, a munkavállalókat egész életük során képezni kell, hogy versenyképesek maradjanak a gyorsan változó munkaerő-piaci igények közepette.
