A Magyar Tudományos Akadémia Wigner Fizikai Kutatóközpontja (MTA WIGNER FK) sikeresen pályázott az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) nemzetközi tenderén. A mintegy 30 pályázó közül kiválasztott CERN@WIGNER projekt eredményeként 2013-tól a világszínvonalú WIGNER Adatközpont ad otthont a CERN kihelyezett Tier-0 infrastruktúrájának, és így kulcsszerepet tölt be a Nagy Hadronütköztető (LHC) adatainak feldolgozásában, egyúttal a Higgs-bozon kutatásában.
Computerworld: Mit jelent hazánk számára, hogy megnyertük a pályázatot és itt valósulhatott meg ez a projekt?
Lévai Péter: Egy óriási lehetőséget kaptunk arra, hogy hazánk felkerüljön a tudományos infokommunikációs térképre, méghozzá nem is akármilyen színnel. Mindazonáltal már régi tervünk valósult meg az elmúlt hónapokban. Nem csak a Wigner Fizikai Kutatóközpontban, hanem már az elődeinknél - a Részecske és Magfizikai Kutatóintézetben (RMKI), illetve a Szilárdtestfizikai és Optikai Kutatóintézetben (SZFKI) - is felmerült az igény az alkalmazott informatika folyamatos fejlesztésére. Sok projektünk ugyanis nagyon intenzív információtechnológiai támogatást igényel, azaz erős és nagyszámú számítógépeket, folyamatos működést.
Például a Nagy Hadronütköztető projektjei közül két kísérlet - az ALICE (A Large Ion Collider Experiment) és a CMS (Compact Muon Solenoid) - adatainak egy részét már évek óta intézetünkben dolgozzuk fel. Noha eleinte ez csak egy kis klaszter volt, mára 500 magból és 350 terabájtnyi harddiskből áll - ez az úgynevezett Tier-2 feldolgozási szint. A Brookhavenben (USA) található relativisztikus nehézion-ütköztetőben 13 éve folyó kísérletek adatainak egy részét szintén a budapesti klaszteren dolgozzák fel a kollégáim, de ilyen a gravitációs hullámok után vadászó olasz Virgo detektor is, amelynek méréseit részben szintén itt Csillebércen, az RMKI-ban értékeljük ki. És nem utolsósorban további tudományterületeken - mint a plazmafizika, űrfizika, elméleti fizika, szilárdtestfizika, statisztikus fizika - szintén nagy az igény a számítási kapacitásra. Mindezt az úgynevezett sufnituninggal egyszerűen nem tudtuk volna megbízhatóan, európai színvonalúan, versenyképesen üzemeltetni.
Mivel intézetünkben mindig a legmodernebb alkalmazott technika-technológia felé kacsintgattunk, szükségét éreztük egy nagy megbízhatóságú, professzionális, a kutatások támogatására létrehozott adatközpontnak. Egy ilyen infrastruktúrának számos előnye van, többek között az, hogy a nemzetközi egyezményekben, kooperációkban végre tényezőként tudunk részt venni. Mivel azonban a sok - fluktuáló - kicsi projektünk esetében a fenntarthatóság kérdőjeles volt, a legjobbkor érkezett a CERN masszív pályázati kiírása (2,7 megawatt adatközponti teljesítmény). Felmerült, ha egy kicsit nagyobbra építjük az adatközpontot és hozzáteszünk még 1 megawattot, azaz jó 25 százalékot, azáltal létrejön egy olyan egység, amely több évre biztosítja a fenntarthatóságot és a minőséget. A CERN szünet nélkül monitoroz és folyamatos magas szintű követelményeket támaszt, így a CERN@WIGNER mellett futó többi kutatási projekt is ugyanezt a kiváló minőséget kapja. Mindez azt jelenti, hogy a Magyarországról indított vagy magyar részvétellel futó nemzetközi projektek információtechnológiai szempontból hosszú évekig világszínvonalúak maradnak. Ez óriási versenyelőny.
Mióta a WIGNER megnyerte a CERN pályázatát, már több kutatóintézettel, egyetemmel, projektgazdával is tárgyaltunk, 2013. június 13-a óta (ekkor avattuk fel az adatközpontot) pedig még jobban elterjedt a hírünk tudományos körökben, egyre jobban érdeklődnek utánunk kutatókollégáink - mindez pedig az objektum fenntarthatóságát jelzi előre. Hiszen az adatközpontot nemcsak felépíteni kellett, de fenn is kell tartanunk: a rengeteg megawatt, valamint a 24/7/365 üzemet ellátó szakembergárda (összesen kb. 30 fő) eleve jelentős költségekkel jár. Ezt csak úgy tudjuk biztosítani, ha további tudományos-kutatási projektek révén behozzuk a fedezetet. Így, ebben a modellben ez megvalósíthatóvá vált.
CW: Tudományos-szakmai szinten mit jelent ez az adatközpont?
LP: Gyakorlatilag a világszínvonalat. Két évvel ezelőtt - tudomást szerezve a CERN pályázati terveiről - elmentünk felmérni a genfi helyzetet. Noha ott is található egy 3,5 megawattos adatközpont, a Wigner Adatközpont jóval modernebb, mint ami az elmúlt 15 évben a CERN-ben kialakult. Ez azt jelenti, hogy a legújabb technikát-technológiát nálunk fogják alkalmazni: gyakorlatilag az újonnan megvett IT-eszközök már eleve Budapestre érkeznek. Három-négy év múlva pedig, mikor a svájci eszközök már csereérettek lesznek, a budapesti szakmai tapasztalatok is segíteni fogják a szakembereket abban, hogy a Genfben lévő adatközpontot hogyan és milyen irányba modernizálják, fejlesszék.
Nem beszélve arról, hogy a Kárpát-medencében is nagyon erős az érdeklődés; szlovák kollégákkal már tárgyaltunk egy visegrádi felhő létrehozásának lehetőségéről, ami azt jelenti, hogy a négy visegrádi ország tudományos közössége itt, ebben az adatközpontban, ennek az infrastruktúráját használná tudományos-kutatási céllal. Tehát azt a magas szintű tudást, ami itt nálunk, a napi rutinműködés mellett létrejön, a környező országokban lévő kollégák is nagyon szívesen elsajátítanák.
Erre azért is szükség van, mert nem ez az első és az utolsó adatközpont a világon. Ma a Földön az, amit az emberiség kultúrkincse címén számon tartunk, 3800 petabájtnyi információ. Ennek az információhalmaznak becslések szerint a fele van a személyi számítógépeken, és a fele már a különböző adatközpontokban (Google, a Picasa, a Twitter vagy a Facebook) található. Az előrejelzések pedig azt mutatják, hogy 2020-ra ez az adatmennyiség meg fog tízszereződni: 40.000 petabájtnyi adat fog 7 éven belül felhalmozódni. Az egyre népszerűbb mobileszközöknek nincs jelentős saját tárolókapacitásuk, a rengeteg képet és videóanyagot azonnal a felhőbe töltik fel a felhasználók. Becslésem szerint a 40.000 petabájtból 2.000 lesz személyi eszközökön, és akkor hol lesz a maradék 38.000 petabájtnyi adat? Hát adatközpontokban!
Mindez azt jelenti, hogy az adatközpont-technológia robbanásszerű fejlődés előtt áll, a Wigner Adatközponttal pedig a magyar tudomány nagy előnyre tett szert. Noha tudományos adatközpontként nem konkurálunk a profitorientált cégekkel, de amit a kollégák nálunk megtanulnak, az az üzleti szféra számára is hasznos lehet. Hozzájárulunk ahhoz, hogy egy olyan területen legyen a magyar IT erős, ami tényleg egy modern, versenyképes, nagy hozzáadott értékkel bíró területnek számít. Én a kollégáimmal együtt ezt missziónak is tekintem…
CW: Kikkel dolgoztak?
LP: Közbeszerzési eljárás keretében választottuk ki a fővállalkozót. A berendezéseknek, a gépészeti részeknek jelentős része magyar beszállítás. Például a dízelgenerátoraink szíve Angliában készült, de működőképessé tétele és az egész rendszer kiépítése magyar mérnöki munka. Törekedtünk arra, hogy a rendelkezésre álló anyagi forrás jelentős része magyar cégek tevékenységét is támogassa. Tulajdonképpen az általunk építészeti-gépészeti munkával létrehozott profi istállóba a CERN szállítja a versenylovakat (40 milliárd forintnyi számítógépeket, adattároló egységeket stb.), amiket mi felkészítünk és világszínvonalon tartunk. Az adatközpont próbaüzeme jó ideje tart, az egyezségünknek megfelelően már januárban elkezdtük a tesztüzemet, többek között azt is kipróbálva, hogyan működik a 100 Gigabites kapcsolat folyamatos üzemben. Az adatelemzések egy részét már nálunk végzi a CERN.
CW: Mi okozta a legnagyobb gondot?
LP: A legnagyobb kihívás egyértelműen a határidő volt. 2012. március 16-án jelentették be hivatalosan, hogy az MTA WIGNER FK nyert. Május 21-én megkezdődtek a munkálatok. Előtte két hónap kellett ahhoz, hogy a különböző engedélyeket megszerezzünk, azaz 13 hónap alatt létrehoztuk azt, ami a szakma szerint 18-20 hónap szokott lenni.
Muszáj volt tartani a határidőt, mert a nyár végére már hozhatják a kamionok a számítógépeket, amiket nekünk üzembe kell tudnunk állítani. A fővállalkozó keményen dolgozott, több tucatnyi alvállalkozójával a téli időszakban is helyt álltak. Azt hiszem, szerettek minket az istenek, mert ez a tél most nem volt nagyon zord.
CW: Csak március vége felé…
LP: Mire kemény lett a tél, a külső munkálatokkal már sikerült végezni, így csak a belsőkre kellett koncentrálni. Természetesen a minőségbiztosításra is folyamatosan oda kellett figyelnünk, hogy megfelelő anyag kerülhessen a megfelelő helyre. Üzempróbák és próbaüzemek sora zajlott, kipróbáltuk a rendszereket - ezek szükségesek ahhoz, hogy mikor már élesben működik egy adatközpont, lehetőleg semmilyen probléma ne lépjen föl. Minden bizonnyal az élet fog majd olyan akadályt elénk görgetni, amikor be kell indítanunk a dízelgenerátorainkat, amikor a kétirányú betápból mindkettőt elveszítjük, és erre a tartalékra kell hagyatkoznunk…
A nagybiztonságú adatközpontunk továbbá két irányból, teljesen független vonalon van összekötve a CERN-nel, az egyik a GÉANT (Európai kutatási és oktatási hálózat), amelyen egyébként az általános adatátviteli sebesség 40 Gigabit/sec, de Genf és Budapest között 100 Gigabit megy át másodpercenként. Jelenleg Európában ez a legnagyobb sebességű tudományos célú kapcsolat, Frankfurton és Prágán keresztül ér el hozzánk. A másik 100 Gigabites kapcsolat egy teljesen független vonal, aminek kiépítését a T-Systems Switzerland AG pályázaton nyerte, ez az Alpokon keresztül érkezik hozzánk.
CW: Említette, hogy közel 30-an dolgoznak majd az adatközpontban. Volt ennyi szakemberük?
LP: Nagyon jó IT-szakembereink vannak, akik már évek óta itt dolgoznak, azért is mertük bevállalni ezt az egész projektet. Az első időszakban még nincs szükség ekkora létszámra, a szolgáltatási szintekkel és igényekkel együtt bővül majd az állomány. Noha sokszor kapjuk azt a kritikát, hogy ez csak rabszolgamunka - pedig korántsem erről van szó! A CERN azért is választott minket, mert folyamatos felügyelettel folyamatosan fejlesztjük a technológiát, nem csak egy szerverteremben rendelkezésre álló sok négyzetméternyi területről van szó. Ahogy Rolf-Dieter Heuer, a CERN főigazgatója az avató ünnepségen elmondta: a CERN az elmúlt 60 évben először lépett ki a kerítésen túlra, s most már két helyen dobog a szíve.
CW: Mikor térül meg a beruházás?
LP: Kutatásnak nevezzük azt, ami pénzből tudást hoz létre, és innovációnak azt, ami a tudásból pénzt teremt. Ebben a láncban a középső láncszem a miénk. A Kutatási és Technológiai Innovációs Alapból származó bruttó 8,5 milliárdból egy olyan tudásközpont jött létre, ami a következő időszakban értéket fog teremteni: szakembereket képzünk, tudást hozunk létre Magyarországon, itt tartjuk, rendelkezésre bocsátjuk, és ez a tudás utána már megtermeli a maga hasznát. A beruházás így sokszorosan meg fog térülni a következő 10-15 évben.
Adatok, érdekességek:
Hasznos IT-terület: 1200 m²
Hűtőköri acélcsövezés: több mint 3,2 km
Rézkábelek: több mint 40 km
Optikai szál: több mint 100 km
Elhelyezhető számítógépek: akár 18.000 db
Szerkezetmegerősítés: 200 m³ beton
Tetőszerkezet: 210 tonna
Beépített hűtési kapacitás: 5600 kW
Óránként 2100 m³ víz kerül mozgatásra a hűtéshez
Beépített villamos kapacitás: 8 MVA2816 db karbantartásmentes, zárt akkumulátor, 10 év várható élettartammal
Több mint 100 rackszekrény egy gépteremben
CERN WAN kapcsolat: 2 x100 Gb/s sávszélesség
Belső gerinchálózat: N x100 Gb/s sávszélesség
Optikai kapcsolat: a BIX (Budapest Internet Exchange) aggregált forgalmával összemérhető adatmennyiség továbbítására képes
Integrált Felügyeleti Rendszer több mint 30.000 adatpont folyamatos figyelése
Elvárt rendelkezésre állás: minimum 99,987%
