Számtalan vállalat küzdött az elmúlt évek során informatikai infrastruktúrájának konszolidálásával. Erre azért kényszerültek, mert szigetszerűen működő erőforrások jöttek létre a nem eléggé átgondolt fejlesztések nyomán. Az újrarendezés és szabványosítás elvben sokkal jobban kihasználhatóvá teszi az infrastruktúrát, miközben a működési költségeket is redukálni lehet. A virtualizáció az a technológia, amely megteremti a lehetőséget a konszolidáció számára úgy, hogy megszünteti az egyes technológiai szállítóktól való függést, és elősegíti a rendelkezésre álló IT-elemek jobb kihasználását.
Bár az előnyök nyilvánvalónak tűnhetnek, az olyan beruházásoknak mégis kevés a lehetőségük, amelyekről nem látszik azonnal a gyors pénzügyi megtérülés lehetősége. Más a helyzet persze, ha az elemzések azt mutatják, hogy hosszútávon jelentős költségmegtakarítás érhető el velük. A virtualizációba történő befektetések megtérülésének (return of investment – ROI) elemzése ezért kritikus eszköz a döntés előkészítésében. A ROI kiszámításában egy sor tényezőnek van fontos szerepe. A Dimension Data nemzetközi IT-szolgáltató cég nemrégiben közzétett tanulmánya fel is sorolja ezeket, s különösen fontosnak tartja, hogy a virtualizáció önmagában is nagy költségmegtakarítást hozhat, ám komoly figyelmet kell fordítani az újjáalakított infrastruktúra jó bevezetésére is.
A ROI-számítás 10 szempontja
Ha a windowsos szerverparkot sikerül 200-ról 30-ra csökkenteni, az 1:7-es konszolidációs rátát jelent, s nyilvánvalóan költségcsökkentéshez vezet az infrastruktúra számos más pontján is. Innen nézve a virtualizáció igen magával ragadó történet – írja a Dimension Data tanulmánya. Majd azt is hozzáteszi, hogy az infrastruktúra megváltozása miatt fellépő esetleges (rejtett) költségeket is meg kell vizsgálni, jóllehet, az új beruházások is generálnak kézzelfogható és nem materiális előnyöket, amelyek ellensúlyozzák a kezdeti kiadásokat. Célszerű tehát mindezeket a tényezőket beleilleszteni egy ROI-modellbe a virtualizációs beruházások megfelelő értékeléséhez.
A központi tárolás költségei. A központi tárolás a virtualizáció előfeltétele, ugyanis a virtuális gépek image-eit fenn kell tartani. A központi tárolás megteremtése az egyik költségtétel, amelyet szükséges átgondolni arra nézvést, hogy az előnyök – például az alkalmazások magasabb rendelkezésre állása – képesek-e részben ellensúlyozni a kiadásokat.
A szerverszám csökkentése. A virtualizáció lehetőséget kínál a szerverek számának csökkentésére az adatközpontban. Ennek révén a memória és a szerver-CPU-k kihasználtsági rátája drasztikusan megnőhet. A fizikai szerverek számának csökkentése közvetlen mérséklő hatással van a géptermi beszerzések és karbantartás kiadásaira.
Az ingatlanköltségek csökkenése. Ha kevesebb a szerver, akkor a helyigény is kisebb, ami az ingatlanköltségeket is mérsékli. Ugyanakkor szükség lehet speciális hűtési egységek elhelyezésére. Például ha az adatközpont nem támogatja az energia- és hűtési kapacitások bővítését, akkor a szerverterhelést kell elosztani több fizikai rack között, csökkentve a szekrényekre jutó szerverek számát. Jól meg kell fontolni e lépéseket annak érdekében, hogy végül a teljes ingatlanráfordítás csökkenjen.
Az energia- és hűtési költségek csökkentése. A tipikus forgatókönyvek szerint az energia- és hűtési költségeket vissza lehet vágni, méghozzá egyenesen arányosan a szerverek számának csökkentésével. Bizonyos esetekben a meglévő energiaellátó rendszert kell felfrissíteni, például kiegészítő hűtés beállításával. Ez annak köszönhető, hogy a rackokra jutó nagyobb teljesítménysűrűség miatt megemelkedik a hőmérséklet. Az emiatt szükségessé váló hűtési többletköltséget így számításba kell venni.
A hálózati követelmények mérséklése. A kevesebb szerver kevesebb hálózati portot tesz szükségessé. Ha a meglévő switch technológia támogatja a hálózatot alacsonyabb portszám mellett is, szélesebb áteresztőképesség kell azonos nagyságú adatforgalom mellett. Ha a hálózat nem támogatja az alacsonyabb portszámot, akkor új switchek telepítésére lesz szükség, amelyek támogatják a 10G vagy FCoE hálózatokat. Tehát az átállás költségeit szintén érdemes figyelembe venni.
Az implementáció költségei. A virtualizáció bevezetésekor olyan költségek is felmerülnek, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a munkaerő-szükséglethez. Az üzletmenet zavartalanságának járulékos költségeit szintén bele kell kalkulálni a ROI-számításba.
A szoftverlicencek költségei. A virtualizációs licencek költségeit gyakran kihagyják a számításból, mivel apró tételnek érzékelik a projektben. Az ilyen költségek nagy része az operációsrendszer- és alkalmazás-licencek díjából származik.
A mentés és katasztrófa utáni helyreállítás kiadásai. Amikor a virtualizációt egy olyan környezetben vezetik be, ahol a mentés és az infrastruktúra katasztrófa-elhárítási szempontjai megváltoztak, a hagyományos módszerek már nem lesznek relevánsak. Az a szerver, amelyet korábban biztonsági mentési célokra használtak, lehet, hogy nem marad aktív, míg más virtuális gépek, amelyek ugyanazon a hostszerveren vannak, aktívak lehetnek. Ezek miatt addicionális licencek és technológia felhasználására lehet szükség, hogy megszüntethetők legyenek a korlátozások.
A biztonsági fejlesztések költségei. A biztonság a virtuális környezetben nem ugyanaz, mint a biztonság a fizikai világban. Új biztonsági technológiákat kell implementálni a hypervisorok védelme érdekében, amelyek képesek a virtuális gépeket mozgatni a hostszerverek között. A hagyományos behatolás elleni, észlelési és védelmi szoftvereket virtualizálni kell, hogy a host memóriájában helyet foglaló virtuális gépek biztonságban legyenek.
A képzés és működés kiadásai. Ha már minden új hardveregység és szoftver a helyére került, s létrejött egy korszerűsített, olcsóbban működő infrastruktúra, még mindig nem lehet hátradőlni. Fel kell ugyanis frissíteni, ki kell bővíteni a rendszergazdák és a működésért felelős személyzet készségeit, ismereteit. Szükség van a képzésre, hogy a fizikaiból a virtuális környezetbe való átmenet zökkenőmentes legyen. Az ezzel járó személyzeti költségek nem mindig nyilvánvalóak, de mindenképpen részét kell, hogy képezzék a ROI-modellnek.
A gondos számítás indokai
Tisztában kell lenniük a vállalatoknak azzal, hogy a virtualizáció nem mindenféle szervezet esetében alkalmazható eredménnyel, különösen nem minden mérettartományban. Ezért nem lehet úgy elindítani a virtualizációs projekteket, hogy előtte ne vennék számba a várható költségeket és azok megtérülési esélyeit. Ha sikerül a várható megtakarításokat alátámasztva számszerűsíteni, az indokolni fogja a beruházást, és megkönnyíti, pontosabban lehetővé teszi a döntést a menedzsment számára.
Ugyan könnyű hozzáférni olyan online eszközökhöz, amelyek segítenek felmérni a virtualizációs ROI-t, de pontos adatokhoz csak egy részletes, az adott helyzet minden aspektusát feltáró tanulmány elkészítése révén lehet hozzájutni. Ha a vállalaton belül nincs ehhez megfelelő szakértelem, akkor érdemes lehet külső segítséget is igénybe venni, hogy biztosan az eredeti céloknak megfelelően induljon el a projekt. Az így felmerülő pótlólagos költségeket természetesen szerepeltetni kell a ROI-modellben is.
A megtérülési modellek kialakítását jelentősen befolyásolhatják a technológiai változások. Elég például a számítási felhők megjelenésére gondolni, amelyek akár egész infrastruktúrákat is igénybe vehetővé tesznek a felhasználó szervezetek számára.
A cloud computing egyre inkább kulcsszerepet játszik a további költségcsökkentésben, és további lehetőséget teremt a gyorsabb megtérülésre. A felhők akár magán, akár publikus vagy hibrid jellegűek, megengedik, hogy a változó igényeknek megfelelően dinamikusan hívják le a felhasználók a számítási vagy tárolási kapacitásokat, ami elősegíti a cég IT-erőforrásainak még teljesebb kihasználását, és még jobb ROI-mutatók elérését. A korábbi ROI-modellek elsősorban fizikai gépekről a virtuális gépekre való elmozdulással számolnak, a felhők esetében azonban másfajta modellezésre van szükség, hiszen a költségek az üzleti tevékenységek során igénybe vett számítástechnikai erőforrások használatától függően változnak. Sőt nemcsak ez befolyásolja őket, hanem a felhőszolgáltatóval kötött ellentételezési megállapodás tartalma is.
A virtualizáció első ránézésre csak egy hatékonysági eszköz, amely javítja az informatikai költségcentrum mutatóit. Valójában a kapacitások rugalmasabb igénybevételének megteremtésével a virtualizált infrastruktúra növeli az IT hozzájárulását a szervezet üzleti céljainak eléréséhez. Ha pedig sikerül a technológiai váltással a mindenkori igényekhez alkalmazkodó, dinamikus informatikai működést létrehozni, az már a vállalat stratégiai értékei közé számít. Hogy a virtualizációs projektek elindításának vannak kockázatai e szép fejlődési pálya ellenére, azt jobb nem feledni. Egyes elemzők – például a 451 Research – a túlságosan heves piaci pezsgést látva már egyenesen virtualizációs buborékról beszélnek. Jobb higgadtan ROI-t számolni, mint lelkesedésből kipukkadni.
