Órákon át tartó nem lineáris kalandozást tettem a világhálón, ugrándozva egyik oldalról a másikra, mindig oda, ahova vagy a kereső, vagy pedig egy link irányított. S ahogy múlt az idő, egyre gyakrabban jelent meg szerkesztőm, Kelenhegyi Péter szigorú tekintete a képernyőn, mintegy alnyomatként, és egyáltalán nem mintegy, hanem félreérthetetlenül és határozottan figyelmeztetve engem arra, hogy közeleg e cikkem leadásának a határideje.
Először nem szűkítettem a keresést az időt illetően, tehát jöttek a találatok a messzinek tűnő múltból, a boldog békeidőkből, amikor a bevándorlás szó mellé nem társultak olyan szavak, mint illegális, válsághelyzet, NATO-kerítés, tranzitzóna.
Beleolvastam például az Európai Bizottság egyik tanulmányába, amely néhány évvel ezelőtt arra a szerintem nem meglepő következtetésre jutott, hogy a bevándorlók beilleszkedése három uniós országban (Bulgáriában, Hollandiában és Spanyolországban) felgyorsulhat, ha az új hazát választókat felkészítik, oktatják az infokommunikációs technológia adta lehetőségek kiaknázására.
Megjelent ekkor alig sejthetően, de minden kétséget kizáróan Péter összevont szemöldöke a betűk alatt a képernyőn, mire gyorsan beállítottam a keresőben a kutatandó időtávot az "az elmúlt évben"-re.
Hamar kikötöttem egy indiai újságcikknél, azonban a hátterének felderítésével elbíbelődtem csöppet. A The Times of India egyik írásából azt olvastam ki, hogy nehéz idők jönnek azokra a speciális képzettségű-tudású indiai szakemberekre, akik eddig örömmel fogadott bevándorlói voltak a brit szigetországnak.
A június 11-én közzétett cikk így fogalmaz: "Az Egyesült Királyságba érkező, törvényes munkavállalói engedéllyel rendelkező indiaiaknak hamarosan megtilthatják, hogy Britanniában dolgozzanak."
Barátságtalan mondás. Gondolom, azok az indiaiak, akik érintettek vagy érintettek lehetnek a jövőben, kattintották a cikket rendesen.
Utánanézve a dolognak kiderült, hogy az idézett indiai cikk publikálása előtt egy nappal az Egyesült Királyság miniszterelnöke, David Cameron bejelentette, hogy a munkaerő-bevándorlás visszaszorítása érdekében intézkedéseket foganatosítanak.
"A kormány a dolgozó emberek oldalán áll: a múltban a vállalkozások túlságosan könnyen toborozhattak munkaerőt külföldről, lehetetlenné téve azok helyzetét, akik keményen akarnak dolgozni és helyes dolgokat akarnak tenni. Az egy-nemzet megközelítésünk részeként és a Bevándorlási Egységem (Cameron június elején hozta létre - a Szerk.) bátorításával felkértük a Migrációs Tanácsadói Bizottságot, hogy tegyen javaslatot arra, miként lehet még többet tenni az unión kívülről érkező munkaerő-migráció szintjének csökkentéséért" - mondta Cameron.
"Na, ez érdekes!" - véltem kiolvasni a képernyőn Péter újfent felsejlő arcából, amit biztatásnak vettem, és tovább haladtam Cameron útján.
A legfrissebb adatok szerint a bevándorlók mostani 318 ezres éves száma 2000 híján az eddig tapasztalt rekordhoz közelít a szigetországban. Cameron mindent meg akar tenni annak érdekében, hogy csökkentse a befogadottak számát, így juthatott el a hiányszakmák művelőit brithonba csábító rendelkezések megszigorításához is. Speciális munkavállalói vízumot kaptak eddig azok az unión kívüliek, akik olyasmiben voltak járatosak, amikben a brit szakemberek nem. Cameron különadót tervez bevezetni az unión kívülről hozott szakemberek fizetésére (amelynek alsó határát is megemelné), és az így nyert forrásból briteket taníttatna ki azon hiányszakmák művelésére, amelyekre most nem találni helyben vállalkozót. Egyúttal megreformálná annak az elemzésnek a folyamatát, amelynek végén kialakul, melyek a hiányszakmák az egyes iparágakban.
Péter, szerinted miért éppen most jutottak ezek az intézkedések őfelsége miniszterelnökének eszébe?
