A járvány miatt kialakult új helyzet megkívánja egy új foglalkoztatási, "munkahelyi" kultúra alapjainak a lerakását, amelyre akkor lesz igazán szükség, ha a koronavírus már teljesen visszavonult.
Egyes munkavállalók örömmel cserélik majd fel az otthoni irodát, "a kredenc sarkát" egy valódi íróasztalra, ahol valódi kollégákkal lehet kapcsolatba lépni. Pozitív változást jelentene számukra, ha nem csak a lakótársak, a partnerek, a háziállatok vagy a cserepes növények jelentenék a társaságot.
Mások azonban vonakodni fognak, mert sok irodai dolgozó számára az otthoni munkavégzés - a hátrányai ellenére - nagyobb rugalmasságot kínál, és lehetőséget ad arra, hogy megspórolják az ingázás miatt elvesző órákat.
Az otthoni munkavégzés talán a koronavírus-járványra adott válaszként indult, de mára már a munkás életük részévé vált. Azok a cégek, amelyek ragaszkodnak ahhoz, hogy mindenki minden nap az irodában legyen, jelentős ellenállásba fognak ütközni azok részéről, akik ma már jobban szeretnek otthon dolgozni, és egy évnyi bizonyítékuk van arra, hogy ott is hatékonyak lehetnek.
Ami még rosszabb, hogy mivel sok alkalmazott mérlegeli a lehetőségeket, egy olyan év után, amikor a munkahelyváltás különösen nehéz volt, a túlságosan drákói módon történő visszatérés az irodába a kilépési hullámot idézheti elő. Ezért beszélnek a HR-esek a "nagy felmondás" hullámáról, amely hamarosan bekövetkezhet.
Még ha sok munkavállaló kétségbeesetten vágyik is vissza az irodába, hiba lenne, ha a vállalatok visszatérnének pontosan a világjárvány előtti állapotokhoz. Nem lehet egyszerűen figyelmen kívül hagyni, hogy az elmúlt egy évben megváltozott a munkaéletünk ritmusa, és azok a munkatársak, akik úgy mennek vissza, hogy azt várják, hogy minden ugyanolyan lesz, mint volt, meg fognak lepődni. Azaz az okos vezetők át fogják gondolni az irodai munkával kapcsolatos elvárásaikat.
Az irodának az együttműködés és az inspiráció helyévé kell válniuk, nem pedig csendes és lélektelen munkaterületekké. Nehéz lesz azt is megindokolni, hogy miért is kell (gyakran jelentős) költséggel irodákat fenntartani drága városi bérleményekben. Ugyanakkor azzal is szembe kell nézniük, hogy miért is kérik a munkatársaiknak, hogy öltözködjenek az irodai elvásároknak megfelelően és vállalják az ingázással járó stresszt és megterhelést.
A vállalatok, különösen a technológiai iparágakban, hosszú időn keresztül juttatásokat használtak arra, hogy a dolgozókat hosszabb ideig az irodában tartsák. Az ingyenes étel azért van, hogy a munkatársakat visszatartsa attól, hogy ebédidőben elkóboroljanak, vagy hogy arra csábítsa őket, hogy egy kicsit tovább maradjanak, hogy befejezzék a projektjeiket.
Az ilyen juttatások továbbra is csábítóak lesznek, de a vállalatoknak azt is át kell gondolniuk, hogyan támogassák és jutalmazzák távmunkában dolgozó munkatársaikat. Egy puccos irodában a jó kávé nem fokozza azoknak a hűséget, akik soha nem járnak oda. A kollégákkal való kapcsolatnak mélyebbnek kell lenniük, mint ami megváltható az ingyen italokkal. Ez a kényszer pedig egy új kapcsolat kezdetét jelentheti mélyebb beszélgetésekkel a munka legjobb módjáról, bárhol is legyen az. Enélkül a cégek tényleg szembe találhatják magukat a nagy felmondási hullámmal.
