Saját informatikusaink fejlesztették ki a szóban forgó alkalmazást, amelyet rondasága, bonyolult képernyői tettek felejthetetlenné számomra. Az IT főnökének egyszer be is számoltam a számlaellenőrző használata során bennem felgyülemlett felhasználói élményeimről, mire ő ennyit mondott: "Az informatika nem a show-business része." Az igazat megvallva nem is ezt mondta és nem is így. Durva szavak hagyták el az ajakát, amiből arra bátorkodtam következtetni, nem tartja prioritásnak, hogy én jól érezzem magam, miközben éttermi számlákról készült pdf-eket tanulmányozok.
Olyan, hogy szórakoztató főkönyv, szórakoztató ERP-rendszer, szórakoztató iktatóprogram nincs. Ám lenne rá igény. Az informatika szegény vezetőjének megítélése múlhat azon is, milyenek az alkalmazások, amelyeket a felhasználó kezébe ad, és itt a "milyen" nem csak arra vonatkozik, mennyire üzembiztosak, milyen mértékben növelik a munkavégzés hatékonyságát. Hanem arra is, hogy mennyire korszerű a felhasználói felületük, mennyire állnak a felhasználó kezére, mennyire képesek a nyilvánvalóan kevéssé szórakozató feladatvégzést netán élvezhetővé tenni.
Nem azt állítom, hogy a CIO az erősen digitalizált vállalatoknál akár hangulatfelelősnek is tekinthető, de majdnem. Az IT konzumerizációjának folyamata az utóbbi években felgyorsult, ami egyúttal azt is jelenti, hogy folyvást növekszik a felhasználói elvárás a belső informatikával szemben. Már nem elegendő, ha minden olajozottan működik, ha ötkilences a rendelkezésre állása az informatikai rendszereknek, s ha a hackerek lepattannak a nagyszerűen kiépített várfalakról. Ennél is több kell, és ez a több egyre több lesz.
Olyan generációk nőnek fel és lépnek a munkavállalók sorába mostanság, amelyek világszínvonalú szolgáltatások világszínvonalú felületeihez, appjaihoz, szolgáltatásaihoz vannak hozzászokva. A kisujjukban van, miként kell navigálni, előrehaladni, megoldást találni ebben a világban, mert egészen kicsik voltak az ujjaik, amikor először érintettek, eleinte szórakozás céljából, képernyőt.
E generáció képviselői munkavállalóként valószínűleg úgy érzik magukat a múltból a mába átmentett felhasználói felületek rémisztő erdejében, mintha egy rég letűnt világba csöppentek volna, ahol nincsenek színek, minden másként van, mint ahogyan megszokták, és ahol a végén biztosan azok veszítenek, akik nem izzadnak és nem kattintanak elegendően sokat.
Az informatika szegény vezetőjének, aki már mindenért felel, amiben csak áram csordogál vagy majd egyszer csordogálni fog, most már arra is javallott odafigyelnie, hogy minden, ami a felhasználóival találkozik és IT, legyen könnyen használható, legyen vonzó felületű és intuitív funkcionalitású. A rendszer, amit kiválaszt, ilyen kell, hogy legyen, vagy ha belül fejlesztenek, a saját fejlesztők, az architektek képesek legyenek ilyesfélék előállítására.
Ha egyáltalán lehetséges, az informatika szegény vezetőjének tovább bonyolódik az élete, mert a felhasználói kiszabadultak a vállalati IT karámjából, s úgy fest, oda már nincs visszaút. Rövid néhány év alatt hozzászoktak a marketingesek, az értékesítők, a HR-esek és a többiek ahhoz, hogy ha valami problémájuk támad, betérhetnek appáruházakba, és megvehetik, letölthetik azt az appot vagy azokat az appokat, amelyektől a megoldást remélik. Vagy feltúrhatják a felhőt, ahol szinte bizonyos, hogy lesz szolgáltató, amely ígéretes ajánlattal kecsegteti az érdeklődőket.
Nem az IT-hez fordulnak, mint a régi szép időkben, amikor még tudták, mi a rend, amikor hajlandók voltak beállni a sorba és eltűrték, hogy igényük hátrasorolódik a reménytelenül hosszú listán.
Azok az idők elmúltak, és sohasem jönnek vissza.
