Rendrakás a káoszban: az adatközpont automatizálása

Az első futószalagos szerelősor Henry Ford által történt, 1913-as bevezetése örökre megváltoztatta az autóipart. Ezzel a korszerű módszerrel Ford munkásai mindössze 93 perc alatt össze tudták szerelni a híres T-modellt. Drámai volt a változás a korábbi termelési módszerhez képest, amikor egy autó összeszerelése közel 3 napig tartott. Ford emellett csak egy színben, feketében szállította a T-modellt, amivel az egységesség és szabványosság témáját már az ipari korszak kezdetén előhozta. Közel 100 évvel később a vállalatok adatközpontjai saját automatizálási forradalmuk szélére értek. Az informatikai vezetőknek hatékonyan kell kezelniük az infrastruktúrát, miközben számos olyan működtetési feladattal kell megbirkózniuk, amely közrejátszik az adatközpont nem hatékony működésében. Ezeknek a feladatoknak a többsége az alábbi három tényezőre vezethető vissza: - A folyamatos működés elvárásával súlyosbított, szigorú rendelkezésre állási követelmények. Az üzleti világ nagy része a Blackberry, a Treo vagy más hasonló, az igényekre adható azonnali válasz lehetőségét biztosító kézi eszköz vonzásában kering. Emiatt aztán az az elvárás, hogy mindennek mindenkor rendelkezésre kell állnia, és ez nyilvánul meg az informatikai infrastruktúra rendelkezésre állásával szemben támasztott követelményekben. Ezt diktálja mai világunk tempója. Még fontosabb, hogy a vállalatoknak sokkal értékesebb lett az információ, és a feldolgozott tranzakciók száma is jelentősen megnőtt. Emiatt a leállás költsége igen magasra szökött, és ennek megfelelően emelkedett a szolgáltatások vállalt szintje is. Ez még inkább arra kényszerítette az informatikai részlegeket, hogy csökkentsék az állásidőt, és ahol csak lehet, növeljék a hatékonyságot. - Az adatközpontok bonyolultabbá válása. Az idők során a növekvő számú, sokrétű alkalmazás, az eltérő platformok és a virtualizálás bevezetése miatt bonyolultabbá vált az informatikai környezet. Gondoljunk csak arra, hogy több mozgó alkatrész van az adatközpontokban, és egyre nehezebb a rendszergazdáknak, hogy átfogják a bonyolultságot, és hatékonyan kezeljék azt. Nincs meg az áttekintésük arról, mi fut a környezetben és az egész hogyan kapcsolódik össze. Az áttekinthetetlenség növelte a változások miatti leállásokat és az általános üzleti kockázatot, és csökkentette annak a lehetőségét, hogy az informatika gyorsan tudjon változtatni és ezzel a vállalkozás igényeire reagálni. Az informatikai költségek és a létszám növekedésének megakadályozása az erőforrások szűk keretek közt tartásával. A nagyvállalatok azt követelik, hogy az informatika hagyományos költséghely mivoltával felhagyva a stratégiai és versenyelőny gazdaságos, dinamikus forrásává váljon. Ez a „többet kevesebből” parancs arra kényszerítette az informatikusokat, hogy felülvizsgálják a kezelés módját, és olyan módszerek után nézzenek, amelyek az infrastruktúra egészében optimalizálják munkájukat. Ilyen tényezők között kell ma kezelni a vállalati adatközpontot. Ez arra készteti az informatikai szervezeteket, hogy szemügyre vegyék és magukévá tegyék a hagyományos gyártás futószalagjainak három alapelvét: mindenáron működésben kell tartani a futószalagot, fel kell ismerni és automatizálni kell az ismétlődő feladatokat, és végül a termelékenység növelésére ki kell használni az ebből eredő újításokat. Röviden: ösztönözni kell a nagyobb rendelkezésre állást, automatizálni kell az informatikai folyamatokat, jobban ki kell használni a személyzetet és az infrastruktúra felszereltségét. Az adatközpont automatizálásával az informatikai vezetés automatizálhatja az adatközpont munkaigényes feladatait, azzal a céllal, hogy az áttekinthetőbbé és jobban vezérelhetővé váljon, csökkenjenek a hibák, javuljon a szolgáltatás színvonala és csökkenjenek a költségek. Ahol az informatikai részlegeke nem használják ki az újító adatközpont-automatizálási megoldások előnyeit, ott továbbra is az elégtelen működéssel fognak küzdeni, és a káoszhoz vezető úton fogják találni magukat. A kevesebb erőforrással üzemeltetendő több berendezés miatt az adatközpontokra nehezedő, egyre nagyobb nyomás eredményeként számos hatékony, jelentős előnnyel bíró, nem automatizált stratégia jött létre. Ennek azonban megvolt a maga ára. Sok vállalat a szerverek, alkalmazások, sőt az adatközpontok egyesítésének útjára lépett, hogy hatékonyan működhessen és korszerűsíthesse a kezelési feladatokat. A virtualizálás növekedését nagyrészt a szerverek nagyobb kihasználtsága és az infrastruktúra rugalmasabbá tétele iránti igény mozdította elő. Mind az egyesítésnek, mind a virtualizálásnak megvannak az értékei, de ezek a módszerek nem csekély mértékű kockázatot jelentenek a mai bonyolult informatikai infrastruktúrában. Az alkalmazások átállítása vagy az egyesítési folyamat során számos vállalatnál okoztak leállásokat az infrastruktúra fel nem ismert függőségei. A virtualizálás fokozza a kihasználtságot és a dinamikus mobilitást, de az egy szerverre jutó felhasználószám növelése miatt a nagy kihatású, egy pontra visszavezethető hibák esélye is nő. Ha ehhez még hozzáadjuk az eltérő platformok operációs rendszereit és a belelátás hiányosságait, az adatközpont a kezelőeszközök sötét kotyvalékává válik, ahol csak korlátozottan lehet belelátni a vállalat vezérlésébe. A kihívás még nyilvánvalóbbá válik, amikor a vállalatok a problémát nagyobb szervererőforrás bevetésével akarják megoldani, és így az üzleti igényekhez idomulás érdekében egy túlméretezett szervermodellhez vagy a virtuális gépek elterpeszkedéséhez lyukadnak ki. Ezeknek a problémáknak a megoldásához egyik-másik szervezet az adatközpont bonyolultságát kordában tartó, egyedi kezelési megoldásokat választott. Ám ezek az eszközkészletek külön fejlesztést igényelnek, és gyakran nem számolnak az adatközpont felépítésének jövőbeni változásaival, így aztán vagy elavulnak, vagy újra kell tervezni őket, vagy korlátozzák az informatikát a jövőben megjelenő eljárások közötti választásban. Máshol az informatika gyártóspecifikus alapeszközöket alkalmazva a vállalatot a gyártó technikáján alapuló, rugalmatlan eljárások béklyójába köti, és további költségekbe veri. A műszaki lehetőségek fejlődésével a legtöbb előrelátó cég gondosan felméri ezeket a lehetőségeket, és egyre inkább stratégiailag közelíti meg az adatközpont automatizálását. Ez azzal jár, hogy a megoldandó feladatokat a hatékony működés, a holnap rendszereire való tervezés és az ehhez szükséges eszközkészlet szempontjából vizsgálják. Az adatközpont-automatizáló programcsomagok felmérésekor a legfontosabb elvárt képességek közé tartozik a központi kezelés és a vegyes rendszerek kezelhetősége. Emellett a hagyományos, elszigetelt informatikán át zajló kezelés képessége és az adatközpont infrastruktúráján keresztülnyúló munkafolyamat-vezérlő képesség a környezet dinamikusabbá válásával fontosabb lesz. A szerverek és alkalmazások terén egyaránt előre törő virtuális technika miatt létfontosságúvá válik a fizikai, a virtuális és az alkalmazás-infrastruktúra kezelésének a képessége. Emellett a vállalatoknál a rendelkezésre állást biztosító, méretezhető technika egyre fontosabbá válik, hiszen a nagyobb kihasználtság mindenekelőtt „több tojást” pakol az informatika kosarába, és kockázatosabbá teszi a működést. A szervezetek napjainkban a kockázat elosztása céljából már a virtuális gépek szétszórásával csökkentik a terhelést. A dinamikus ellátás érdekében közösített architektúra és technika korábban elképzelhetetlen mértékű egyesítést és hatékonyságot eredményezhet. Minden, az adatközpontok automatizálása irányába mutató stratégiának a mai kezelési képességek megvizsgálásából kell kiindulnia, de arra is tekintettel kell lennie, hogy az automatizálás és a számítástechnikai architektúra hogyan fog változni az előrehaladás során. Az adatközpont automatizálásának alapos megközelítése nem csak az automatizálásra van tekintettel, de arra is, hogy hogyan orvosolhatók a jövőben előálló esetleges hiányosságok és problémák, hogyan oldható meg a dinamikus erőforrás-átcsoportosítás és hogyan mozdítható előre az üzleti igényekre való reagálás és az ahhoz szükséges rugalmasság. Az informatikai szervezeteknek legelsősorban azt kell tisztázniuk, hogy az adatközpont kezelési követelményeit hogyan befolyásolják a külső keretrendszerek (például az ITIL és a SOA). Az összes műszaki megoldásnak ezeknek a keretrendszereknek a kibővítésével kell működniük, mint ahogy az ennek következtében létrejövő folyamatoknak is. Miután az informatikai szervezet jóváhagyta a sikerhez szükséges szabványokat, meg kell határoznia az optimális erőforrás-kihasználáshoz szükséges pontos mértékeket. Ezek közé tartozhat például az adatközpontot automatizáló termékek ITIL és ISO szabványoknak való megfelelése, a követendő (már meglevő vagy létrehozandó) belső gyakorlat és a szabványos üzemeltetési eljárások, valamint a belső szolgáltatási színvonalnak való megfelelés képessége. Csak az adatközpont-automatizálás megvalósításának átfogó szemlélete biztosítja az adatközpont működésének átalakításához szükséges lehetőségeket. Az egészet egységesen kezelő megközelítéshez az informatikai szervezetek három fő irányvonalat követhetnek: - Építsük fel a stratégiát és tűzzük ki a célokat, mielőtt beruháznánk bármilyen adatközpont-automatizáló technikába! Az adatközpont összes rendszerét be kell vonni a tervezésbe! - Tartsuk távol magunkat az egy célú, központi kezelést és automatizálást nem kínáló termékektől! Az informatikai szervezeteknek csak olyan megoldásokba szabad beruházniuk, amelyek az adatközpont összes rendszerének és feladatának automatizálását segítik. - Az átalakítandó területek kiválasztásánál az informatikai szervezeteknek az ismétlődő, kézzel végzett feladatok automatizálására kell törekedniük, növelniük kell a hardver és a személyzet kihasználását, és elsősorban a leghasznosabb feladatokra kell összpontosítaniuk. Ezután az informatikai szervezetnek az üzemi hatékonyság és az üzlet kívánalmaira történő reagáló képesség fokozása érdekében az adatközpontot automatizáló megoldás többrétegű kiforrottsági modellen alapuló kihasználására kell törekednie. A kiforrottsági modell szabja meg az adatközpont automatizálásának megfelelő illeszkedését és kivitelezési szintjét. Az alább (az 1. ábrán) látható, többrétegű modell a szervezet által célul kitűzött építőelemeket mutatja. - Elérhetőség - Az informatikai folyamatok automatizálása - Szabályokra épülő vezérlés Ebben a modellben az alapok szintjén az elérhetőség képviseli az adatközpont alapvető igényét. A Maszlov-féle igényhierarchia analógiájára az elérhetőség az adatközpont élelme és vize – azaz a legalapvetőbb szükséglet, hiszen ha nem érhetők el a rendszerek, az informatika nem tud szolgáltatni a vállalatnak. A következő réteget a folyamatok automatizálása képviseli. Kezdetben néhány földhözragadt és ismétlődő folyamatot automatizálunk, hogy fokozzuk a hatékonyságot, csökkentsük a költségeket, és másra tudjuk használni a személyzetet. Az alapvető szükségleteken túllépett adatközpontnak az analógiát követve immár fedél van a feje felett, esetleg már van kocsija és kábeltévéje is. A szabályokra épülő dinamikus vezérlés azt a réteget képviseli, amellyel az informatika a legnagyobb megtérülést biztosíthatja a cégnek. Ez a központi áramellátás és a fürdőszobai padlófűtés. Ez az, ami az adatközpontok vezetőinek megadja a változások vezérlésének és az alkalmazásoknak a kihasználtságtól függően a környezetben történő mozgatásának, egyesítésének és kibővítésének a lehetőségét. Ez a réteg teszi lehetővé a szabályokra vagy a futtatási helyzetre történő reagálást és a vállalt szinten történő szolgáltatási képesség automatizálását. Biztosítja az áttekintést és a vezérlést ahhoz, hogy a környezetet meglevő bonyolultsága ellenére optimalizálni lehessen. Ezeket az irányelveket észben tartva a következő lépés egy, az egészet alapvetően egységként kezelő adatközpont-automatizáló megoldás kiválasztása. A megoldásnak olyannak kell lennie, amelyet a gyártója végponttól végpontig mindent kiszolgálónak tervezett, és egyaránt felöleli a szervereket, az alkalmazásokat és a tárolást. A vállalatoknak olyan alkalmazást kell választaniuk az adatközpont automatizálásához, amely egyszerre teljes és egyszerű, és nem olyat, amelyet bővítgetni kell és bonyolult. Ennek megfelelően az adatközpontot automatizáló megoldásnak nem szabad csupán az architektúra egyetlen rétegére korlátozódnia. Az adatközpont szerver- és alkalmazásrétegében egyaránt képesnek kell lennie a kezelés automatizálására, hogy biztosíthassa az alkalmazások integrált, többszintű elérhetőségét. Az adatközpontot automatizáló megoldásnak biztosítania kell az önműködő konfigurálást és tartalékolást, hogy az informatikai szervezetek a fejlett hatáselemzés segítségével jobban átláthassák a változásokat. Ha ezekhez az irányelvekhez ragaszkodva választjuk ki, és helyesen telepítjük a következő generációs adatközpont-automatizáló megoldást, az informatika jobban ellenőrzése alatt tudja tartani az adatközpont infrastruktúráját, és az üzlet hasznát szolgáló, széles körű fejlesztésre lesz képes. - Az üzleti szolgáltatások rendelkezésre állása: önműködő átkapcsolással és helyreállítással, hatáselemzéssel és konfiguráció-visszaállítással csökkenti a tervszerű és rendkívüli leállásokat. - Tökéletesített változáskezelés: hatáselemzést, a változásoknak a szerverekre és alkalmazásokra történő önműködő telepítését és a változások nyomon követését biztosítja. - A kezelő hatékonyabb munkája: az alkalmazások vegyes környezetben történő kezelésének központivá tételével, a rutinszerű tartalékolási, hibajavítási és konfigurálási feladatok automatizálásával hatékonyabbá teszi a kezelő munkáját. - Az informatikai szabályoknak és szabványoknak való megfelelés: meghatározza a rendszerbe állítási szabványokat, segíti a rendszerképen alapuló rendszerbe állítást, a szerverek összehasonlítását, felügyeli és rögzíti az előbbi szabványoktól való eltéréseket. - Átfogó nagy rendelkezésre állás és katasztrófa utáni helyreállítás: a bonyolult, több rétegű alkalmazások önműködő helyreállításával véd a helyi, városi és tartományi szintű kiesések ellen. A környezet dinamikus megosztása biztosítja a kevésbé lényeges alkalmazások olcsó védelmét. Mivel napjaink adatközpontjai szigorú szolgáltatási szintekkel, elérhetőségi követelményekkel, bonyolult infrastruktúrával és szűkös erőforrásokkal küzdenek, fontolóra kell venniük a cégeknek, hogy automatizálják az adatközpontot, miáltal tökéletesíthető lesz az informatikai infrastruktúra kezelése és vezérlése. Egy következő generációs adatközpont-automatizáló megoldás megvalósításával az adatközpont műveleteinek hatékonyságának és gazdaságosságának megnövelésére használhatja az informatikai részleg az automatizálás átalakító erejét, hasonlatosan ahhoz, ahogy közel száz éve a Fordnál bevezették a futószalagot.