A virtualizáció – akárcsak a felhő – nem old meg mindent, ám tény, hogy adott esetben lényegesen megkönnyíti az informatikusok, a rendszergazdák életét. Tévedés azt hinni, hogy virtualizált környezetben a mentések szinte maguktól megtörténnek, elég egy gombot megnyomni, és máris biztonságban tudható minden fontos adat. Annak eldöntése ugyanis, hogy milyen adatokat, hova és milyen gyakorisággal kell elmenteni, illetve hogy melyek a visszaállítás pontos feltételei, továbbra is a vállalat szakembereinek a feladata. A virtualizációval tehát a mentési elvek nem változnak, csupán a megvalósítás egyszerűsíthető, tehető költséghatékonyabbá.
Virtuális gép mentése egy az egyben
Míg a virtualizáció 2005 táján a kis- és középvállalati szektor számára még vadonatúj megoldásnak számított, és 2010 környékén is csak az új technológiákra fogékony cégek foglalkoztak vele, addig napjainkban már a kkv-k körében is bevett gyakorlatnak számít. Terjedésének egyik fő mozgatórugója a drasztikus árcsökkenés. Azon megoldások, pontosabban azok az alapinfrastruktúrák, amelyeket 8-10 évvel ezelőtt még méregdrágán kínáltak a szállítók, ma általában ingyenesen hozzáférhetők. Nagynevű gyártók, mint például a Microsoft vagy a VMware rendelkeznek olyan szerveres verziókkal, amelyek bizonyos korlátozásokkal (például limitált a támogatott memória nagysága vagy az összefogható gépek száma) fizetés nélkül is használhatók. Feltétlenül említést érdemel a nyílt forráskódú virtualizációs megoldás, a Xen is (támogatója a Citrix).
Vannak hátrányai a virtualizációnak a mentés szempontjából, de természetesen komoly előnyei is. Ha a korábbi két-három fizikai szervert egy virtualizációs megoldással egyetlen fizikai szerverre vonják össze, akkor minden rendszer egyetlen hardveren fut, így egy hiba akár az összes rendszert, illetve a teljes vállalat működését megbéníthatja. A technológia ezen jellemzőjéből (hátrányából) következően rendkívül komolyan kell foglalkozni a virtualizált szerver meghibásodásának lehetséges következményeivel. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy minél kevesebb a hardver, annál jobban csökkennek a menedzsmentfeladatok.
„A technológia nagy pozitívuma, hogy a legtöbb platform képes magát a virtuális gépet egy az egyben menteni, noha ez adott esetben hatalmas adatmennyiségek mozgatásával jár. Még az alapszintű backup-megoldások is támogatják ezt a funkciót, akár úgy, hogy folyamatosan a teljes virtuális gépet, akár úgy, hogy mindig csak a különbségeket mentik. Ez az eljárás lényegesen leegyszerűsíti mind a mentést, mind a visszaállítást, hiszen egyben kezeli a teljes adattömeget, és így a virtuális gép eredeti formájában áll rendelkezésre. Tulajdonképpen azzal sem kell törődni, hogy milyen fizikai hardverre kerülnek a rendszerek, hiszen azt a virtualizáció elfedi (kivéve, ha valamilyen speciális hardvert alkalmaznak). Jó hír, hogy a nagy gyártók alaptechnológiái jellemzően támogatják a virtuális gépek komplex mentését” – tájékoztat Micskei Zoltán, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszékének adjunktusa.
Jobb az automatizálás, mint a manuális munka
Korántsem elég a virtualizációs technológiák mentési funkciójára hagyatkozni a szakember véleménye szerint. A virtualizációnál ugyanis ugyanazok a kérdések merülnek fel, mint bármely más mentésnél. Az okozható károkat, illetve a mentési-visszaállítási költségeket figyelembe véve alaposan végig kell tehát gondolni, hogy az egyes adattípusokat milyen gyakorisággal kell menteni, egyáltalán mely adatokat kell menteni, mikor legyen a mentés, mekkora kiesés engedhető meg, mennyi idő alatt kell gondoskodni a visszaállításról stb. Egy banknál magától értetődően sokkal szigorúbbak a követelmények, mint például egy webáruháznál. Ez utóbbinál jellemzően nem okoz hatalmas kárt, ha éjszaka néhány percig vagy akár néhány óráig leáll a rendszer és elvész pár megrendelés. Egy banknál viszont néhány perc kiesés sem engedhető meg.
Alapvető tanács, hogy a mentési-visszaállítási stratégiát mindig tesztelni kell a gyakorlatban. Próba nélkül senki sem lehet biztos benne, hogy egy mentést követően hibátlanul visszaállítható-e az eredeti rendszer, illetve annak összes kritikus adata.
A mentés és a visszaállítás végezhető manuálisan vagy automatikusan. Mivel a technológia fejlődésével egyre könnyebb a virtualizációt kiterjeszteni, azaz folyamatosan nő a virtualizált gépek száma, fokozatosan a kisebb cégek is rákényszerülnek az automatizálásra. Ez egyértelműen előnyös, hiszen az óhatatlanul előforduló emberi hibák – különösen a visszaállításnál – kritikusak lehetnek. „Mivel a visszaállítás szerencsére viszonylag ritka esemény, manuális elvégzése nem bevett rutin. Így még az is elfelejtheti a pontos teendőket, aki korábban már többször is csinálta. Az automatizálás tehát kulcsfontosságú a cég szempontjából” – mutat rá Micskei Zoltán.
Kis szállítók speciális megoldásai
Jóllehet a gyártók eltérően határozzák meg a mentési szolgáltatások körét virtualizációs megoldásaikban, vannak olyan funkciók, amelyek jellemzően már a platformok alapszolgáltatásai közé tartoznak. Minden virtualizációs szoftvernek megvan a saját mentési mechanizmusa (ingyenes és fizetős). Ezeket általában könnyű beüzemelni és használni. Az így elérhető alapbiztonsággal sok vállalat megelégszik. Vannak azonban olyan kis fejlesztőcégek, amelyek egy-két virtualizációs platformra szakosodnak.
A szakértő szerint ezen mentési rendszerek általában jobban végiggondoltak, mint a beépített megoldások. Figyelemre méltó, hogy áraik, illetve funkcióik között nagy eltérések tapasztalhatók. Mindent egybevetve a választásnál célszerű abból kiindulni, hogy milyen meglévő virtualizációs lincence van a cégnek, illetve milyen mentési-visszaállítási rendszerrel tudnak a meglévő munkatársak a lehető legmagabiztosabban dolgozni.
A felhő mint valós alternatíva
A virtualizáció nem hoz változást abban a tekintetben, hogy hova történjék az adatok mentése. Bármilyen mentésnél és hibakezelésnél – legyen szó virtualizált környezetről vagy fizikai gépekről – azt kell végiggondolni, hogy milyen hibák ellen akar a cég védekezni. Ha például egy számítógép fizikai diszkhibája vagy egy véletlen törlés ellen akar csak védekezni, elég a számítógép mellé elhelyezni egy másikat, és oda menteni az adatokat. Ez a megoldás kétségtelenül könnyen megvalósítható és olcsó, ráadásul megfelelő sávszélességű külső kommunikációs összeköttetést sem igényel, azonban nem kielégítő egy adatközpontban vagy akár egy kis- és középvállalat saját szerverszobájában sem, hiszen egy tűz vagy betörés esetén az ott lévő összes számítógép adatai elveszhetnek.
Kritikus adatok esetén érdemes elgondolkozni az offline mentésen, amikor egy külső adathordozón (cd-n, kazettán, pendrive-on stb.), fizikailag más helyre viszik az adatokat. Ennél az eljárásnál azonban óhatatlanul számolni kell az emberi tényezővel, ami – különösen a kis- és középvállalatoknál – számos veszélyforrást jelent (belső kollégák részmunkaidőben, vagy külső munkatársak végzik a feladatot stb.).
A fenti problémákra megoldást jelenthet, ha a cég a felhőbe menti el adatait. Manapság már a kis- és középvállalatoknak is megfizethető tárhelyet bérelni publikus felhőszolgáltatóknál, és kellően nagy sávszélességet vásárolni az adatkommunikációhoz. Ilyenkor érdemes az adatokat kategóriákba sorolni, és ez alapján felállítani a mentési preferenciákat: hogy mit, milyen gyakorisággal, hova célszerű elmenteni.
„A felhő tehát valós alternatíva. Ha nincs jogszabályi előírás az adatok házon belül tartására, el lehet gondolkozni azon, hogy egy publikus felhőszolgáltató kezelje a biztonsági mentéseket. A félelmek fokozatosan elmúlnak, hiszen a technológia – megfelelő titkosítással – már adott” – fogalmaz a Műegyetem szakértője.
