Már rövid távon, azaz a következő három évben gyökeres változást hozhat működésükben, vagy a bevételnövelés, a költségcsökkentés új lehetőségeit tárhatja fel a dolgok internete (Internet of Things, IoT) – a szervezetek több mint 40 százaléka számít erre a Gartner jelentése (Survey Analysis: The Internet of Things Is a Revolution Waiting to Happen) szerint. Hosszú távon, öt évet meghaladó időintervallumban a vállalatok 60 százaléka valószínűsít hasonló változásokat. Ennek ellenére a szervezetek többsége még nem határozta meg, hogy IoT-törekvéseit ki fogja irányítani üzleti és technológiai oldalon. Az elemzés alapjául szolgáló felmérést a piacelemző cég tavaly ősszel készítette 463 informatikai és üzleti vezető részvételével.
– Beigazolódott, hogy a dolgok internete még nagyon éretlen, sok szervezet csak most kezdett eljátszani a gondolatával – mondta Nick Jones, a Gartner alelnöke. – Elvétve találunk olyan vállalatot, amely már éles környezetben használ IoT-megoldást. Miután az árcsökkenés következtében ma már nincs akadálya, hogy akár 20-30 dolláros dolgokat is szenzorokkal és adatkommunikációs képességekkel ruházzanak fel a szervezetek, az IoT igazi kihívását nem a termékek okossá tétele, hanem sokkal inkább annak megértése jelenti, hogy az okos termékek és a köréjük épülő, új ökoszisztémák milyen üzleti lehetőséget hordoznak.
A Gartner felmérése alapján mostanáig a szervezetek kevesebb mint 25 százaléka állított felelős üzleti vezetőket IoT-törekvéseinek élére, akár egyetlen, dedikált osztály létrehozásával, akár a felelősség megosztásával több üzleti egység között. Külön IoT-osztályra persze nincs feltétlenül szükség minden szervezeten belül, a világos jövőkép, stratégia és irányítás nélkül azonban az IoT-kezdeményezések és projektek sem vihetők sikerre. A piacelemző ezért arra számít, hogy a következő három évben több szervezet hoz majd létre házon belüli IoT-kompetenciaközpontot – akár több üzleti egység bevonásával –, amely az üzleti lehetőségek felismerésén túl a kiaknázáshoz szükséges új technológiákhoz is ért.
Sokan mondták a válaszadók közül, hogy vállalatuk felsővezetői még nem értik igazán, a dolgok internete milyen hatással lesz a szervezet tevékenységére. Az IoT-hozzáállás azonban iparáganként erős eltérést mutat. A válaszok alapján a kormányzati szférában, az oktatás, valamint a pénzügyi szolgáltatások területén értik az igazgatótanácsi tagok a legkevésbé a dolgok internetét, míg a távközlési és a szolgáltatóvállalatok felsővezetőinek IoT-jártassága átlagon felüli.
– A dolgok internete az új üzleti lehetőségek mellett új kockázatokat is hoz a szervezetek életébe, és felmérésünk résztvevői nagyon is tisztában vannak az IoT-bevezetést potenciálisan hátráltató vagy akadályozó tényezőkkel – mondta Nick Jones. – Nem meglepő módon az adatbiztonság és a személyes adatok védelme az immateriális javakkal foglalkozó szervezeteket, például a bankokat és biztosítókat sokkal inkább aggasztja, mint a tárgyi eszközökkel foglalkozó vállalatokat. Sok válaszadó azonban a szükséges, új szaktudással bíró munkaerő megtalálását is az IoT-beruházásokat elodázó nehézségek között említette. Különösen azon szervezeteknél jelent ez problémát, amelyek tevékenységét gyökeresen átalakíthatja a dolgok internete, mert viszonylag gyorsan szükségük lehet az összetett, területeken átívelő kompetenciákkal felvértezett szakemberekre.
Építsen architektúrára
Miután a dolgok internetét sokféle technológia sokrétű felhasználása alkotja, a legcélszerűbb, ha a szervezet vállalati architektúrára épít, az üzleti lehetőségek kiaknázását és a biztonsági kockázatok kezelését egyaránt ez az IoT-stratégia szolgálja a legjobban a Gartner szerint (Leveraging Enterprise Architecture to Enable Business Value with IoT Innovations Today). A nagyvállalati rendszertervezők kulcsszerepet tölthetnek be az üzlet digitalizálásában, mivel az IoT esetében minden az információról szól, amelyet a különféle, hálózatba kapcsolt eszközök által szállított adatok begyűjtésével és elemzésével nyer a szervezet, majd ezt a tudást visszacsatolja a folyamatokba.
Kiindulásképp a rendszertervezőknek a szervezet üzletágvezetőivel és informatikai vezetőivel közösen fel kell térképezniük, hogy az IoT milyen hatással lehet az egyes területekre, majd meg kell határozniuk azokat az üzleti helyzeteket és forgatókönyveket, amelyek szoros együttműködést feltételeznek közöttük. A forgatókönyvek fontossági sorrendjét felállítva a területeket összefogó IoT-kompetenciaközpont a megvalósítás mezejére léphet.
Az IoT alkalmazások által gyűjtött, kezelt és feldolgozott hatalmas adatmennyiség azonban amellett, hogy új lehetőségekhez segíti az üzletet, óhatatlanul növeli az olyan biztonsági események kockázatát is, amelyek nyomán sérülhet a szervezet törvényi megfelelése, vagy folt eshet a nevén, romolhat megítélése. Mindez komoly jogi és anyagi következményekkel járhat.
– Tisztába kell jönniük a szervezeteknek azzal, hogy az új információforrások használata milyen mély hatással lesz működésükre – mondta Mike Walker, a Gartner kutatási igazgatója. – A nagyvállalati rendszertervezők különösen jó helyzetben vannak ahhoz, hogy az üzleti és az IT-vezetőkkel új ötleteket és forgatókönyveket dolgozzanak ki, és egyúttal azt is felmérjék, hogy az új helyzetekben milyen adatokat és információkat fog kezelni a szervezet, és azokat miként védheti meg. Az információmenedzsmentért és a biztonságért felelős vezetőkkel a rendszertervezők olyan architektúrát és rendszereket építhetnek, amelyek nemcsak az üzleti célok elérését támogatják, hanem a biztonsági kockázatokat is a lehető legalacsonyabb szinten tartják.
Az IoT rendkívüli mértékben elosztott adatokat és adatfeldolgozást jelent, az adatok forrásától, keletkezésük helyétől kezdve begyűjtésükön, tárolásukon át elemzésükig, a kinyert információ felhasználásáig. Az okos dolgok és eszközök által előállított adatokat az adott forgatókönyv szerint a szervezet helyben, egy közbeeső helyszínen és központi – házon belül vagy a nyilvános felhőben kialakított – adattárban is tárolhatja, hosszabb-rövidebb ideig akár ezek mindegyikén (mint például az okos mérőórák esetében), és az adatok feldolgozására is sor kerülhet az említett helyszínek bármelyikén. Sok eszköz teljesítménye ugyanis elegendő ahhoz, hogy az általa generált adatokat tárolja és elemezze, például autonóm, emberi közbeavatkozás nélküli működés támogatásához.
Bizonyos IoT-forgatókönyvek az adatok kimondottan központi – házon belüli vagy felhőalapú rendszerekben történő – feldolgozása köré épülnek, de gyakran átfedik egymást. A mezőgazdaságban a talaj nedvességét érzékelő szenzorokról érkező adatok elemzésével például az öntözőrendszerek optimalizálják a vízfelhasználást, és ezáltal a hozamot is. Az adatokat felhasználva (ha megosztják velük) ugyanakkor az öntözőrendszerek gyártói is előre jelezhetik a karbantartás szükségességét, és beütemezhetik azt, de észlelhetik a garanciát érvénytelenítő, nem rendeltetésszerű használatot is.
Hasonló módon a szenzorokkal felszerelt, hálózatba kapcsolt autók helyalapú és kontextusérzékeny szolgáltatásokkal segítik a vezetőket a hatékony és biztonságos közlekedésben. Ugyanezeket az adatokat azonban a rendőrség is hasznosíthatja a lopott autók felkutatásában, és az adatok elemzésével a biztosítók is az egyéni vezetési szokásokat jutalmazó, illetve büntető díjszámításra térhetnek át.
Az említett példák is jól érzékeltetik, hogy az adatokat elosztó és strukturáló IoT-architektúráknak döntő hatásuk lesz minden érintett fél munkájára, tevékenységére, és az infrastruktúrára is. A szervezeteknek az eddiginél kiterjedtebb és változatosabb platformkörnyezetben kell megtanulniuk sokféle információ kezelését, mert az elosztott adatfelhasználás és információmenedzsment alapértelmezetté válik számukra.
IoT-kirakójáték
A nagymértékben elosztott adatok menedzselése önmagában is szép feladat, amelyet az adatkezelést előíró üzleti szabályok bevezetése, következetes végrehajtásuk monitorozása még bonyolultabbá tesz. A Gartner ezért hibrid architektúrák alkalmazását, valamint az ellenállóképesség, a monitorozás és a menedzselhetőség erősítését tanácsolja a szervezeteknek.
Jellemzően többféle platformon is átível egy-egy IoT-megoldás, az adatokat tárolhatják és feldolgozhatják maguk az eszközök, de ezt a szerepet betölthetik a hagyományos üzemeltetési modellben működő, házon belüli rendszerek és felhőalapú környezetek is. Éppen ezért nem szabad egyetlen, monolitikus vagy kötelező érvényű bevezetési modellt erőltetni az analitikai és információmenedzsment-megoldásokra, a szervezetnek egyszerre többféle architektúrát kell támogatnia. Fel kell készülnie arra is, hogy a munkaterhelést kisebb egységekre bontsa, és azokat bárhol futtassa például a rugalmasabb méretezés, a nagyobb rendelkezésre állás, a jobb válaszidők érdekében. Kiderülhet, hogy sem az adatfeldolgozás terén alkalmazott, eddigi üzleti logika, sem a meglévő adatmenedzsment-eszközök nem felelnek meg az IoT követelményeinek – ezért ezeket a képességeket a korszerűsítéshez újra kell tervezni.
Miután az IoT-architektúrák gyakran a monolitikus környezetek ellenpólusát képviselik, a szervezeteknek fokozott figyelmet kell fordítaniuk az elosztott adatok menedzselésére és felhasználásuk monitorozására. Infrastruktúra szintjén is olyan képességekre lesz szükség ehhez, amelyeket a szervezet bárhol, az elosztott környezet bármely pontján bevezethet és felügyelhet.
