Az embereket szellemi tekintetben három dolog különbözteti meg a gépektől: fejlett kommunikációs készségük, kreativitásuk és kritikus gondolkodásuk. Ezek a képességek a kiberbűnözők és a biztonsági szakemberek közötti harcban is kulcsszerepet játszanak, és mindkét fél ezeket a különleges szellemi "fegyvereit" mozgósítja céljai elérése érdekében.
Ugyanakkor manapság megfigyelhető az a tendencia, hogy a biztonsági termékek gyártói nem egyszerűen kiszolgálni, hanem helyettesíteni akarják mesterséges intelligenciával és automatizációval az embert. Az "autonómia" fogalma a kiberbiztonság egyik divatszava lett, amit olyan megoldásokra alkalmaznak, amelyek külső ellenőrzés nélkül működnek.
A mesterséges intelligencia gyors fejlődése ellenére azonban ma még mindig hatalmas a különbség az emberi mérlegelés és a gépi szimuláció között. A mesterséges intelligencia működését korlátok közé szorítja a modell, amelyre épül: márpedig a támadók egyik legfőbb fegyvere éppen az emberi természetükből fakadó kiszámíthatatlanság. Ez a bizonyos "emberi tényező" a mesterséges intelligencia vakfoltja, amit egyelőre csak nagyon kismértékben lehet szimulálni gépi technikákkal.
Mindebből a kiberbiztonság területén az következik, hogy a védelmi eszközök nem végezhetik el teljes egészében az ember munkáját: ahelyett, hogy leváltani akarnánk velük a szakembereket, inkább arra kell törekedni, hogy segítsék, támogassák a munkáját. A mesterséges intellingenciára és az automatizációra sok más terület mellett a kiberbiztonságban is fontos szerep vár, de nem terhelhetjük rá a teljes védelmet - a technológia nem helyettesítheti, csupán hatékonyabbá teheti az embert
