Ott tartunk, hogy a mesterséges intelligencia már azt is képes előrejelezni, milyen a politikai beállítottságunk. Michal Kosinski, a Stanford kutatója a Nature tudományos folyóiratban publikálta az erről szóló tanulmányát. A szakember 2017-ben azzal váltott ki közfelháborodást, hogy szintén közzétett egy hasonló tanulmányt, amely az arcvonásokból a szexuális irányultságra következtetett. Emberjogi csoportok kiakadtak az eredményein, több akadémikus társa is meggondolatlannak nevezte Kosinskit a tanulmány publikálásáért.
Ennek ellenére még abban az évben nekiállt ennek a tanulmánynak, amely során többnyire az USA-ban, az Egyesült Királyságban és Kanadában népszerű, meg nem nevezett társkereső oldalról szerzett több mint egymillió ember arcképét használta fel, de volt, akiét a Facebook külső, kétes megbízhatóságú MyPersonality nevű, személyiségtesztekre specializálódott alkalmazásából nyerte ki. Egy a lényeg, azokét használta fel, akik valahol, valamilyen módon megadták azt, hogy konzervatívak vagy liberálisak.
Az arcállományokhoz nyílt forráskódú arcfelismerő algoritmust társítottak, amely az arcokat nagyjából 2000 különböző, az alapvető jellemzőket magában foglaló, pontokra egyszerűsített, majd Kosinski ebből a liberális és konzervatív beállítottságokra jellemző általános ponthalmazokat nyert. A módszerrel egy fotóról 72%-os biztonsággal meg tudja határozni a rendszer, hogy politikailag hova tartozik.
Sőt, a kutató az egyes arcvonásokat, szemüvegviselést, vagy a fej billenését a kamerához képest, szintén tesztelte abból a szempontból, hogy ezek a tulajdonságok képesek-e előre jelezni a politikai hajlamot.
A tanulmányában le is írta, hogy akik liberálisnak vallják magukat, nagyobb valószínűséggel néznek a kamerába és inkább meglepett az arckifejezésük a fotókon, míg a konzervatívok, akik amellett, hogy összességében fehérek, idősek, és férfiak, inkább undort fejeznek ki az arcukon.
Bár a szerző nem jegyezte meg kutatásának célját, a kritikusok szerint tézise az úgynevezett fiziognómia áltudományos elgondolásán alapszik - azaz képes egy személy belső lényét az arcvonásai alapján meghatározni. Ezt az elméletet már a 19. század végén próbálták alkalmazni, többek között arra, hogy emberek, de akár teljes népcsoportok arcvonásai és fejformájuk jellegzetességei alapján szűrjék ki a bűnöző hajlamot, de természetesen ezt az elgondolást nemsokára túlhaladta a tudomány - de ezek szerint csak egy ideig.
A kutató-pszichológusok szerint az ilyen algoritmusok, amelyek az arc alapján próbálnak karaktereket beazonosítani, nem pontosabbak, mint a véletlen. Az elmélet visszatérése viszont most azért kifejezetten kellemetlen, mert az emberek amúgy is kifejezetten bizalmatlanok az automatikus arcfelismerő rendszerek megbízhatóságával kapcsolatban, , valamint egyre kényesebbek arra, mire használják fel a róluk készült felvételeket. Ha a folyamatosan szivárgó adatokra, az illetéktelenek kezébe jutó személyes információkra gondolnak, és ezt még felturbózzák ezzel az áltudományos kategorizálással, az bizony nem sokban segíti az arcfelismerés "jószolgálati" elterjedését.
