A tudósok - akik minden eddiginél mélyebbre fúrtak egy tenger alatti törésvonalba - megállapították, hogy a japán Nankai szubdukciós zónában a tektonikus feszültség kisebb a vártnál - derül ki az austini Texasi Egyetem kutatóinak tanulmányából.
A Geology című folyóiratban nemrégiben közzétett eredmények azért rejtélyesek, mert a tektonikus lemezek egymásnak ütközése ezen a helyen szinte minden évszázadban nagy földrengést okoz, és úgy gondolták, hogy egy újabb nagy geológiai katasztrófa van készülőben.
A Nankaihoz hasonló megatörések és az általuk generált szökőárak a legerősebbek és legpusztítóbbak közé tartoznak a világon, de a tudósok jelenleg nem tudják megbízhatóan megmondani, hogy mikor és hol fog lecsapni a következő nagy földrengés. A remény az, hogy az egymásra nyomódó tektonikus lemezek között érezhető erő - a tektonikus feszültség - közvetlen mérésével a tudósok megtudhatják, mikor várható egy nagy földrengés kipattanása.
A tektonika természetéből fakad, hogy a nagy földrengésnyomok az óceán mélyén, több kilométerrel a tengerfenék alatt találhatók, ami hihetetlenül nehézzé teszi a közvetlen mérést. Saffer és Tobin fúróexpedíciója a legközelebb jutott ahhoz, hogy a legpontosabb adatokat szállítsa a tudósok számára.
Rekordkísérletükre 2018-ban került sor egy japán tudományos fúróhajó, a Chikyu fedélzetén, amely több mint három kilométert fúrt bele a tektonikus lemezbe, mielőtt a fúrólyuk túl instabillá vált a folytatáshoz. Ekkor másfél kilométerre jártak a töréstől.
Ennek ellenére a kutatók felbecsülhetetlen értékű adatokat gyűjtöttek a törés közelében lévő felszín alatti állapotokról, többek között a feszültségről. Ehhez megmérték, hogy a fúrólyuk mennyire változtatta meg az alakját, amikor a Föld oldalról összenyomta, majd vizet pumpáltak, hogy lássák, mennyi kell ahhoz, hogy a falakat visszanyomják. Ebből megtudták, hogy milyen irányú és erősségű vízszintes feszültséget támaszt a törést nyomó lemez.
Az előrejelzésekkel ellentétben a legutóbbi nagy földrengés óta -vízszintes feszültség (amelyről azt gondolták, hogy hatalmassá válik) közel volt a nullához, mintha már felszabadult volna a felgyülemlett energia.
A kutatók több magyarázatot is kidolgoztak. Lehet, hogy a törésnek egyszerűen a gondoltnál kevesebb felgyülemlett energiára van szüksége ahhoz, hogy egy nagy földrengés során megcsússzon, vagy a feszültségek közelebb lappanganak a töréshez, mint ahová a fúrás eljutott. Vagy az is lehet, hogy a tektonikai lökés hirtelen következik be az elkövetkező években.
A kutatók szerint a fúrás megmutatta, hogy további vizsgálatokra és a törés hosszú távú megfigyelésére van szükség. Azaz ugyanúgy maradnak egyelőre a találgatások, és a geológusok változatlanul nem tudnak előrejelzést adni a közelgő földrengésekre.
