Zuckerbergnek mennie kell?

A közösségi hálózat majdnem tipikus példája a garázscégeknek: Mark Zuckerberg szinte a semmiből gründolta össze (a hogyant most hagyjuk) a rendszert, melyet kvázi a nappalijából is ellenőrizni tudott. A fejlődéssel azonban óriásvállalattá nőtte ki magát a Facebook, olyan céggé vált, amely közel egymilliárd emberről tud annyira személyes dolgokat, amelyekről a többi vállalat csak álmodik.

Ez azonban együtt járt azzal, hogy jelentősen bővíteni kellett az alkalmazottak számát. Tavaly júniusban már 2661-en dolgoztak a közösségi hálózat üzemeltetőjénél, egy évvel később pedig majdnem megduplázódott az alkalmazottak száma; megközelítette a négyezret. Ezzel párhuzamosan a bevételek is lendületesen nőttek: az elmúlt negyedévet 1,2 milliárd dolláros eredménnyel zárt a vállalat. És itt jön képbe Zuckerberg tapasztalatlansága.

A Facebook alapítója ugyanis programozásban, mikromenedzsmentben igen ügyes - különben nem jutott volna idáig -, ám egy nagyvállalat vezetéséhez nyilvánvalóan nem ért. Ez nem feltétlenül hátrány, hiszen nagyon ritka, hogy valaki huszonéves korában ilyen kulcspozícióba kerüljön, többnyire inkább a késői harmincasok és az annál idősebb, tapasztalt rókák igazgatják az ekkora méretű cégeket. Jó példa erre a Google: 2001-ben arra döbbent rá Larry Page és Sergey Brin, hogy noha a keresőalgoritmusuk kifejlesztéséhez és javításához kiválóan értenek, az alattuk felhízott vállalat vezetéséhez nincsen akkora érzékük, mint kellene. Ezt a hiány pótolta Eric Schmidt, aki sok éves tapasztalatával számos buktatón segítette át a Google-t, míg végül ismét az alapítók kezébe került az irányítás.

Visszatérve Zuckerbergre: a közösségi hálózat atyja, korából adódóan nem mentes minden ifjonti hévtől; ilyen például az Instagram hirtelen bekebelezése. Az egymilliárdos döntést nem előzte meg a nagybefektetőkkel való egyeztetés, mégpedig azért nem, mert noha részesedése alapján kisebbségben van a fiatalember, döntési jog tekintetében 50 százaléknál is többet ér szava. Márpedig az ilyen műveleteket illik megbeszélni a sok tízmilliárd dollárra becsült cég más, nagyobb tulajdonosaival is, vagy a tőzsde idegesen fog reagálni ezekre a manőverekre. Amint az az alábbi ábrán is látszik, az elmúlt időszak nem kimondottan nevezhető sikertörténetnek, a cég papírjainak értékét illetően.

A Facebook részvények útja kibocsátásuktól napjainkig (forrás: Google Finance)

Milyen út áll Zuckerberg előtt? Ha nem a Google-fiúk útját kövei, akkor még mindig ott van például Jeff Bezos története, aki az Amazont hasonlóan a semmiből teremtette meg, és nem is adta ki kezéből az irányítást. Sok tekintetben azon az ösvényen haladt végig, mint az Apple alapítója, Steve Jobs, akit azonban hosszú évekre száműztek vállalatától (igaz, az almás cég Jobs második regnálása idején ért fel igazán a csúcsra).

Egyelőre még nem lehet biztosan tudni, hogyan alakul a Facebook vezető egy-két éves távlatában nézett sorsa. Ami biztos, hogy sok hasonlóságot mutat Bezos-szal, hiszen mindketten annyira hisznek vállalatukban, hogy azt sajátjuknak érzik. Ahhoz azonban, hogy Zuckerberg anélkül maradhasson a helyén, hogy bedöntené a Facebookot, stabil és legfőképp jövedelmező jövőképpel kell rendelkeznie, és ezt át is kell tudnia ültetni a gyakorlatba - éppen úgy, ahogy azt Bezos teszi újra és újra. Elég például az Amazon tabletek területén elért sikerét megfigyelni: noha az Apple letarolta a piacot a táblagépekkel és a Google és erősen nyomul Android platformjával, a Kindle Fire-rel tudott merészet - és, egyelőre úgy tűnik: sikereset - lépni az Amazon.

Ha viszont sem a Google, sem az Amazon alapítóinak sorsát nem másolja le Zuckerberg, akkor igen nehéz út előtt áll a Facebook. Lehet, hogy ezt ismerték fel azok a vezető beosztású alkalmazottak, akik közül nem egy hagyta ott a közelmúltban a közösségi hálózatot...