A brit SSE Renewables és a norvég Equinor energiacégek, az északi-tengeri 3,6 GW-os Dogger Bank szélerőművet közösen fejlesztő vegyesvállalat tulajdonosai bejelentették, hogy 15 évre szóló átvételi áramvásárlási megállapodásokat (PPA) írtak alá a fejlesztés harmadik szakaszára vonatkozóan. A vásárlók között ott van a Shell zöldülni kényszerülő olajipari óriás is, amely 240 megawattos teljesítményt kötött le.
A Dogger Bank szélerőműpark Anglia észak-keleti partjaitól több mint 130 km-re található a nyíl tengeren. Ezt a helyszínt az indoloja, hogy ott sokkal egyenletesebb, kiszámíthatóbb a széljárás. A szélerőműpark 277 turbináját és a kapcsolódó infrastruktúrát (amely több millió otthon ellátásához elegendő áramot szállít) több mint 200 ember üzemelteti és tartja majd karban.
"A harmadik fázis befejezése után, ami várhatóan 2026 márciusára várható, a Dogger Bank lesz a világ legnagyobb tengeri szélerőműparkja" - áll a Dogger Bank Wind Farm közleményében. A Shell új szerződése egy korábbi, a Dogger Bank A és B blokkokból származó 480 MW-os vételre vonatkozó megállapodásra épül, így a cég összes vásárlása 720 MW-ra szól.
A Shell mellett az erőműpark szerződést kötött a Centrica Energy Marketing & Trading, az SSE Energy Supply Limited és a Danske Commodities vállalatokkal is. "A kereskedelmi áramszolgáltatási megállapodások lehetőséget adnak arra, hogy a szélerőműpark harmadik fázisa által termelt zöld energiát a brit villamosenergia-piacon értékesítsük, amikor a szélerőmű kereskedelmi üzembe lép" - közölte a vállalat.
A Dogger Bank A és B az Equinor, az SSE Renewables és az olasz Eni közös vállalkozása, amelyben a vállalatoknak 40, 40 és 20 százalékos részesedésük van. Ebben a hónapban jelentették be, hogy az Eni 20 százalékos részesedést szerez a Dogger Bank C-ben is, az Equinornak és az SSE Renewables-nek pedig abban is egyenként 40 százalékos részesedése lesz. Az ügylet a tervek szerint 2022 első negyedévében zárul le.
Annak ellenére, hogy a Shell a megújuló energiával kapcsolatos üzleteket köt, továbbra is jelentős szereplője az olaj- és gáziparnak. Ígéretet tett arra, hogy 2050-re nettó nulla kibocsátású energiacéggé válik.
Februárban a vállalat megerősítette, hogy teljes olajtermelése 2019-ben elérte a csúcsot, illetve, hogy valószínűleg 2018-ban már elérte a teljes szén-dioxid-kibocsátása a csúcsot, évi 1,7 gigatonnával.
Az év elején egy holland bíróság mérföldkőnek számító ítéletében arra kötelezte a Shell-t, hogy sokkal agresszívebb lépéseket tegyen a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében, és 2030-ig 45 százalékkal csökkentse azt a 2019-es szinthez képest.
Az ítéletet azért híresült el, mert a történelemben először fordult elő, hogy egy vállalatot jogilag köteleztek politikája összhangba hozzására a 2015-ös párizsi megállapodással. A Shell fellebbezett az ítélet ellen, amit a klímaaktivisták élesen bíráltak.
Októberben a milliárdos aktivista befektető, Dan Loeb felszólította a céget, hogy a teljesítményének és piaci értékének erősítése érdekében darabolja fel magát több vállalatra.
A Shell tudomásul vette Loeb ügyfeleknek írt levelét, amelyben a vállalat szétbontását követelte, és azt mondta, hogy rendszeresen felülvizsgálja és értékeli a vállalat stratégiáját, a részvényesi értékteremtésre összpontosítva. E folyamatos folyamat részeként a Shell üdvözli a nyílt párbeszédet minden részvényessel, beleértve a Loeb irányítása alatt lévő Third Point fedezeti alapot is.
November közepén a Shell közölte, hogy székhelyét Hollandiából az Egyesült Királyságba helyezi át, és felhagy a kettős részvénystruktúrával. E tervek szerint a cég neve Royal Dutch Shell plc-ről Shell plc-re változna. "Az egyszerűsítés normalizálja részvénystruktúránkat egyetlen ország adó- és joghatósága alá, és versenyképesebbé tesz bennünket" - mondta akkor Andrew Mackenzie, a vállalat elnöke.
