Az ötlet már korábban is felmerült, hogy megmagyarázza az ősrobbanás után megmaradt anyag és antianyag közötti eltérést. Mégis, ez a megoldás magyarázatot adhat azokra az ellentmondásokra is, amelyeket az univerzum tágulását mérni próbáló kutatók találtak.
A sci-fi műfajában a szereplők gyakran találkoznak önmaguk és mások hasonmásaival, akik egy párhuzamos univerzumból származnak. A valós világ tudósai is használták ezt a koncepciót, hogy megmagyarázzák, miért van az univerzumunkban anyag, amikor a matematika szerint az összes anyagot meg kellett volna semmisíteniük a saját antianyag-ikreknek a megszületésük pillanatában.
Most egy új kutatási tanulmány újra megvizsgálja a tüköruniverzum koncepcióját, csakhogy ezúttal a kozmikus feszültség elméletként ismert univerzum állandó tágulásának eltérő mérési eredményeit próbálják megmagyarázni. És első eredményeik alapján a tüköruniverzum létezésének koncepciója ismét lendületet kaphat.
Világegyetemünk tágulásának vizsgálatakor a kozmológusok általában két kulcsfontosságú mérést tesznek. Az első a kozmikus mikrohullámú háttérben bekövetkező változásokat, míg a második a rendkívül távoli objektumok, például a szupernóvák mérését foglalja magában. Sajnos, minél pontosabbá válnak a mérési lehetőségek, annál inkább nem egyezik a két adat. Ezt az eltérést néha kozmikus feszültség problémának nevezik.
Amikor megpróbálták orvosolni ezt az ellentmondást, az Új-Mexikói Egyetem és a Kaliforniai Egyetem (Davis) kutatói több matematikai modellt is készítettek. A Physics Review Letters című folyóiratban megjelent Symmetry of Cosmological Observables, a Mirror World Dark Sector, and the Hubble Constant (A kozmológiai megfigyelések szimmetriája, a tükörvilág sötét szektora és a Hubble-konstans) című tanulmányukban a meglévő kozmológiai modelleket kellett úgy alakítaniuk, hogy a két kozmikus tágulási mérést megpróbálják összhangba hozni egymással.
"A csapat azt találta, hogy amikor a kozmológiai modelleket úgy módosítjuk, hogy azok megfeleljenek a megfigyelt tágulási sebességeknek, számos egység nélküli paraméter változatlan marad, ami egy mögöttes kozmikus szimmetriára utal" - írja a Universe Today elemzése e matematikailag bonyolult probléma megfejtéséről.
Az egység nélküli paraméterek olyan megfigyelt vagy mért állandók (mint például a fénysebesség), amelyek összege összeadva nulla. A szimmetria megtalálása ezekben a mérésekben különösen fontos az elméletalkotók számára, amikor megpróbálják megmagyarázni az egyetemes tágulás két sebességének ellentmondását. A legújabb felfedezés mögött álló kutatócsoport számításaik lefuttatása után azt mondja, hogy van egy modell, amely tökéletesen megmagyarázza ezt az ellentmondást anélkül, hogy bármilyen fizikai törvényt megsértene: a tüköruniverzum. A kutatócsoport tulajdonképpen úgy találta, hogy egy másik, a mi valóságunkat tökéletesen tükröző valóság elképzelése számos eltérést tökéletesen megmagyaráz.
Megjegyzik, hogy ez csupán egy matematikai modell, és néhány problémát még meg kell oldani. Mint kifejtik: "a további modellépítés összhangot teremthet a két, még nem teljesített megkötéssel: a deutérium és a hélium következtetett ősbőségével".
Feltéve, hogy sikerül megoldaniuk ezeket a kérdéseket, és a megfigyelt invariabilitás valós - ahogy a Universe Today megjegyzi - "ez egy tüköruniverzum létezését feltételezi, amely gyenge gravitációs vonzással hatna a mi univerzumunkra". Matematikai koncepciókat tekintve ez egy régóta megfigyelt probléma viszonylag elegáns megoldása, még akkor is, ha a mögötte álló elképzelés néhány tudós számára talán túl messzire vezet - állapítja meg a The Debrief.
