Három év szünet után a nagy hadronütköztető (LHC) újra bekapcsolódott, és ismét a valóság alapvető természetének feltárására irányuló kutatásokat végezzen. A világ legnagyobb, legnagyobb teljesítményű részecskegyorsítója, amely a svájci Genf közelében található Európai Nukleáris Kutatási Szervezetnél (CERN) működik, újra beindult, miután 2018-ban karbantartás, javítás és korszerűsítés miatt leállt.
A részecskeütköztető, vagy szemléletesebben "atomzúzó", egy 27 kilométeres mágnesgyűrű, amely közel fénysebességgel irányítja a töltött részecskék sugarát, és négy keresztezési ponton ütközésre készteti őket. Ezeket az ütközéseket detektorok érzékelik, amelyek lehetővé teszik a fizikusok számára, hogy tanulmányozzák őket, és megismerjék a részecskefizikát. A gép egy sor hihetetlen felfedezéshez vezetett az alapvető fizikával, valamint az anyag és a világegyetem általános felépítésével kapcsolatban. Most, hogy újra működik, a fizikusok folytathatják a kutatást a részecskék térbeli kölcsönhatásaival kapcsolatos, még megválaszolatlan alapvető kérdésekben.
A tudósok érthetően izgatottak. Dr. Sam Harper, a CERN fizikusa pénteken azt nyilatkozta a BBC-nek, hogy az LHC újraindítása lehetőséget ad arra, hogy folytassa a "természet ötödik erejének" (a gravitáción, az elektromágnesességen, valamint az erős és gyenge magerőn kívül) kutatását. Dr. Mitesh Patel, a londoni Imperial College részecskefizikusa, akinek kutatásai az LHC-től függenek, a The Guardian című lapnak elmondta, hogy most már "optimistábban" tekint a szépségkvarkoknak nevezett részecskék gyors bomlásának magyarázatára irányuló vadászatába, amelyek a protonoknál, neutronoknál és atomoknál kisebb részecsketípusok.
Az LHC újranyitását folyamatos kritikák kísérik, miszerint bizonyos szempontból elmaradt céljaitól a megmagyarázhatatlanok megmagyarázása terén. Az LHC-t 2008-ban azzal a céllal indították el, hogy a Higgs-bozont keresse, egy olyan részecskét, amelyet 1964 óta arra "haználunk", hogy megmagyarázzuk, miért van bizonyos részecskéknek tömegük. Az ütköztető 2012-ben megtalálta ezt a részecskét, és ezzel teljessé vált a részecskefizika standard modellje (a szubatomi fizika jelenlegi munkaelmélete).
A Higgs-bozon megtalálásával együtt megjelentek az elméletek egy új típusú részecskéről, a "szuperszimmetrikus" részecskékről, amelyek a sötét anyagot alkotják - olyan részecskék a térben, amelyek nem nyelik el, nem bocsátják ki és nem verik vissza a fényt. Az LHC eddig még nem mutatta ki ezeknek a részecskéknek a nyomait; de az újraindítása megváltoztathatja ezt.
